Az egyik Márton István tolla alól került ki Aradon, a másik Herczka István temesvári fiatal ujságíró révén jutott el az erdélyi munkás olvasók könyvre egyre éhesebb tömegéhez. Az első Szeret a föld, a második Kerek mint a földgolyó címmel jelent meg. Az első, amit megjegyezhetünk, hogy mindakét könyv cime indokolatlan; mondanivalójuk semmi szin alatt sem fedi őket. A tartalmuk viszont — s miniket elsősorban a tartalom érdekel — nem elégiti ki azt az érdeklődést, amit a tanulni vágyó munkás olvasók körében épp az egyre feszültebbé váló társadalmi megrázkódtatások s az egyre élesebbé hegyeződött osztály ellentétek fokoztak fel.

Márton István könyve a világháborút s az utána következő évek történeti, azaz szociológiailag kifejezve: legutolsó éveink osztályharcainak részleteit regényesiti meg, de olyan zavaros kispolgári meglátásokkal, hogy az olvasó a háborús részlet után csak elszörnyedésének tud kifejezést adni. Erre azonban Márton István könyve nélkül is képes az olvasó. Az olvasót ezek helyett inkább azok az okok érdekelnék, — persze regényről lévén szó, művészi megcsinálásban — amiknek következménye az elszörnyedést kiváltó epikum. Márton úgy látszik érezte ezt a hiányt és ezért theoretikusan próbálja pótolni s mintegy így fogadtatni el az olvasóval, azt amire írói képességei nem futották. Az események megrajzolásával rá kelllett volna mutatnia arra, hogy a világháború az imperializmus korszakát élő kapitalista termelés következménye s a többi részeknél is a formálás logikájának ezt az utat kellett volna járnia: a háborút követő napok részleteiben ugyanugy, mint a munkás mozgalomban. Ebben az utóbbi résziben ugyan a regény eléggé törekszik visszatükrözni a szóbanforgó munkásmozgalom tisztázatlan irányvonalait, de mert az események vonalában semmisem áll mozdulatlanul, ezért a mozgalom vonala is eljut dialektikusan a helyes utra. Itt azonban a regényhősének kitörik a nyaka: de annyira minden tudatosító hatás nélkül, hogy a szerző szándéka ismét homályban marad. A világnézetileg tájékozatlan olvasónak sajnálkozó sóhaj hagyja el az ajkát s azon tűnődik, hogy a szerző miért nem. Szeret a Mariska cimet adta könyvének. Mindezek ellenére Márton István könyve az erdélyi csirázó munkás irodalom átmeneti állapotának lezárulását érzékelteti és jelzi, hogy a munkás-irodalom Erdélyben is szükségszerűen helyet kér magának. Herczka István könyvének megjelenése még inkább igazolja ezt. A Kerek mint a földgo1yó tartalma már egy lépéssel előbb jár. Eseményei a föld alá került munkásmozgalom eseményei. Viszont Herczka István könyve még magán viseli mind azokat a terheket, amik Márton Istvánt lenyügözték. Igy például bárhogy is tagadni igyekszik, telte van romantikával, mert az a tény, hogy egy gyáros fiát is beleviszi a mozgalomba, tiltakozása minden élét elveszi. Viszont a szexuális kérdésről már azon a hangon beszél, ami a fejlett ipari ország munkás íróinál szükségszerűen természetes. Fogyatékosság Herczika Istvánnál is, hogy nem okolja meg eléggé figurái cselekvését és így a harc elkerülhetetlensége sem ábrázolódik azzal az erővel, ami az olvasót meggyőzné a harc szükségszerű és szívós szervezettségéről. A gyáros fia helyett egy öntudatlan munkás figura sokkal jobban megfelelt volna a kivánt célnak. Egy ilyen figura az események nyomása alatt igen meggyőzően öntudatosithatta volna a már tudatosak harcát s az olvasó is szilárdabbnak érezné magát meggyőződésében. Igy ellenben olyan érzéssel teszi le a könyvet, mint a ponyvaregényeknél. A különbség csak annyi, hogy a ponyva esetében a rokonszenv a hercegiekre és a mágnásnőkre sugárzik.

Herczka könyve vázlat, olyan téma körrel, aminek művészi feldolgozása az erdélyi munkás-irodalom területén már készülőben van. Talán Herczka István is gyökeret verhet ezen a talajon. (Nagyvárad)