Az egyik elméleti. Sőt ideológiai s Mattis Teutsch a szerző. (Kunstideologie, Potsdam). Szövegében két fogadom (stabilitás és aktivitás) elemzését adja. E két fogalom analízisében azon. ban szerző nemcsak a pontnak és vonalnak a felülethez való viszonyát vizsgálja, hanem azon túl egyrészt „az emberiesség és a teljes életmegnyilvánulás megértésiének és megérzésének kifejezését” keresi, másrészt kutatja a művészetnek (s nem a művésznek) mint szellemi alakitóerőnek viszonyát a kollektivizmushoz, — amely helyett nyugodtan használhatná az általános „emberiség” kifejezést is. Amint látható M. T. a mechanikai sikelemek szintéziséből igyekszik olyan tárgyilagos kifejezési eszközökhöz jutni, melyek hagyomány nélküli technikai civilizációnkból fakadva az „új ember-tipus” kialakulásával az új művészet kialakulását is jelientik. Tehát: el a XX. század művészetének individuálista destrukcióiától, a konstruktiv „emberi kollektivitás hoz.”

Milyen azonban az az ideológia, amely ebből a vágyból nő? — M. T. könyvének idevonatkozó passzusai megállhatnak a polgárság eszmekörének keretein belül is, viszont elbuknak mihelyt a marxizmussal kerülnek szembe.

M. T.-nál az embernek az emberhez és a társadalomhoz való viszonya, sőt maga a „kor” embere egy általános jellegű eszme. Már pedig az „ember”, akihez M. T. szól, a kapitalizmus korában él, melyben az egyén helyzetét és viszonyait osztályának előjelei mutatják. — Az „ember” életmegnyilvánulásai, vágyai, ethikája, tettei, életfeltételei, képzetei az „igazságról” és „tisztaságról”, korszelleme és követelményei ezek szerint az előjelek szerint vagy a polgárság vagy a proletáriátus érdekkörében realizálódnak „aktivitássá.” A kultur dominánsok, — amint M. T. mondja — tényleg kollektivek, de csak a proletáriátus részéről, mert a „kollektivitás” bármilyen síkban valló megvalósulásához csak ott vannak meg az előfeltételek.

“A művészet a kor ideológiáját propagálja.” Ezt így egyszerűen állítani majd csak akkor lesz lehetséges, amikor az „ember” már csak egy osztály előjelével bir, mert csak az osztálynélküli társadalom juttathat majd művészetében egységes kor-ideológiát kifejzésre. Mindaddig csupán a fennálló osztályok ideológiájáról beszélhetünk.

M. T. kétségtelenül eljutott a poilgári szellem legszélső határvonalához balfelé. Utolsó lépése még hátra van: áthúzni mai művészetideológiáját, átlépni a demarkációs vonalat és a kollektivitás igazi megvalósítóinak oldalára állni, — arra az alapra, mely aktivista életigenlésében fedi ideológiáját is. Amíg nem ez jut kifejezésre M. T. művészideológiájában, addig minden tudása és becsületes törekvése ellenére is legfeljebb utópista marad vagy pedig a korról marad le.

2. A másik könyv konkrét. Valóságos képeskönyv, (Soziale Grafik. — Ein Bilderbuch mit internationaler Auswahl. Kladno.) Bretislaw Mencak előszavával, a kölni A bisz Z progresszív művészcsoport tagjainak rajzaiból, túl az izmusokon és túl a céltalan és hasztalan „szép”-kiábrázoláson. A képes könyvben felsorakozó művészek új, mindenki számára érhető grafikai nyelven mutatnak rá a mai társadalom legnyilvánvalóbb ellentmondásaira, szembeszökő tüneteire. A könyv 18 képéből minden iskolázatlan dolgozó és minden homályosszemű intellektuel megtanulhatja a körülötte történő események ábécéjét és könnyen alakithatja ki véleményét...

A rajzok egyszerű, értelmes kifejezésmódjukban mindenütt fedik azokat a maguk „természetességében” szimpla tényeket, melyeket az egyes rajzoló fel akar tüntetni. A kölni Heinrich Hoerle „vezérigazgatók szériaképe” rajzában egy hájas kopasz fejet mutat hátulról, a nyakban a jóléttől nőtt szokásos zsírrétegek közti ráncokkal. Iróniájával és frappirozó tipikusságával hirtelen kacagásra készteti a szemlélőt, de eszébe juttatja azonnal azt a másik fejet is, amellyel az uccán lépten-nyomon szembe találkozunk az éhes, lázasszemű, tüdővészes munkanélküli arcát. A bécsi Gerd Arutz rajzai közül a „Három lakás” című: 1. a padláson munkanélküli anya négy poronttyal, üres fazék a hideg kályhán, a szoba, a konyha mind egybe van. 2. A földszinten: madám a fürdőkádban, a társalgóban kifogástalan, várakozó gentleman, az előszobában frissítőkkel közelgő cseléd. A pincében petróleum mécses. 3. Tanácstalan emberül a kenyérnélküli asztalnál: gyermek, család: tömeglakás. Az európai lakásviszonyokat a mai osztályhelyzetek mellett szemléletesebben nem lehet kifejezni. A prágai August Tschinhel „spiritusz” cimű képében az iskola viszonyokat szemlélteti. Felül a nagyhasu tőke a vékonyka tanító fejébe tölcséren keresztül önti a „spirituszt”, maivet az egy már kisebb üvegből tölt tovább az előtte sorban álló nebulók tölcséres fejébe. — Az amszterdami Peter Alma „a rend őrzőit és megbontóit” rajzolja meg. A fogház udvarán fegyenc ruhában összeláncoltan egy szegény asszony és egy szegény férfi két állig felfegyverzett, láncaikat szorongató őr között. — Politikailag a kölni Franz Seiwert a leg-konkrétebb. Az ő grafikája a legjobb és a legteljesebb értelemben vett osztályharcos művészet. Az orosz V. Krinski itt közölt rajzai már több helyről ismeretesek.

Ez a, szükséges és hasznos könyvecske, mely minden nyelvű és nemzetiségű nézője látását tisztává teszi, példa; arra, hogy az egyik oldalon haldokló művészet mint telik meg a másikon új élettel s tanít, tölt be felvilágosító missziót anélkül, hogy lényegéből veszítene. (Kolozsvár)  

* Középiskolások. — ahogv ők látják helyzetüket. — Szerkesztette Kardoss Ferenc. Bevezette Krammer Jenő. Losonc, 1932.