A német nyelven megjelent, 400 oldalas díszes kiállítású könyv külföld számára készült. Különös szimptomája e mű a mindenfelé hajbókoló irodalmi stréberségnek, mely ezúton akar szolgálatokat tenni és szolgálataiért majdan az illő jutalmat behajtani. Tárgyilagosnak akar mutatkozni és ezért dicsér boldog-boldogtalant, obskurus zenei intézményeket és kétesértékű komponistákat, telitve tudatos ferdítéssel és kevéssé ízléses egymástmagasztalással.

Igen helyes, ha a külfölddel megismertetjük zenekulturánk igazi értékeit. Ne reklámozzuk azonban azokat a hivatalos álnagyságokat, kik csak diszkreditálhatják magukat a külföld előtt. Érthetetlen, hogyan került a jóhiszemű Tóth Aladár és a tudós professzor Molnár Géza cikke e könyvbe? De nem vet kedvező fényt Tóth Aladárra, hogy a fiatalabb zeneszerzőknek éppen csak neveit sorolja fel, egy négy százoldalas könyvben tíz szerény sorban emlékezve meg róluk! Hogy Radnai Miklós operadirektor zeneszerzői kiválósága két oldalt kapott s ugyan akkor Jemnitz Sándort kétszer öt sorban veregetik vállon, mosolyt kell hogy fakasszon egy kulturált külföldi olvasóban, — ki aligha érti meg oly gyorsan, hogy miért kell egy operadirektornak ab ovo jobb komponistának lennie, mint egy szocialista lap zenekritikusának.

A homályos és félhomályos jellegű személyiségek kiválóságairól némi meglepetéssel értesülünk, — de a félig kétes és kétségtelenül kétes zenei intézmények életrajzánál már fájdalmasan kell felszisszennünk. — A Palestrina-k ó r u s kitünő megszervezőjét, Harmath Arturt jelenlegi vezetője, Berg Ottó mellett éppen csak hogy névleg emlitik meg a többi volt vezető között, holott utóbbinak csak egyetlen érdemét jegyzi majd fel a kulturkrónika, t. i., hogy hihetetlen gyorsasággal sikerült ezt a nemrég még kitünő együttest lezüllesztenie.

Igen hiányos a külföldön élő vagy szereplő művészek felsorolása. Hiányzik az egyébként terjedelmes fejezetből a világotjáró Bartók és Dohnányi neve (kicsire nem nézünk), a Melles-quartett, — a külföldön is igen jónevű K á l i x Jenő, Hevesi Piroska, Kentner Lajos, Weisshaus Imre, Frid Géza stb.

Végül még egy idézetet a szövegből, mellyel a könyv egyik apatársa, Fodor Gyula kelt az olvasóban energikus derűt: „pártatlan szigorral küzd az igazságért és ezen ideális törekvésében még az sem befolyásolja, hogy a magánéletben egy aranyos, muzikális csodagyermek anyja”. (118. oldal). Ez a mondat jellemzi hozzávetőleg a gyanus loyalitástól és stréberségtől lihegő műnek irodalmi színvonalát.

Fájdalom, európai nyelven jelent meg és így könnyen nyerhet hamis képet az a külföldi, ki gyanutlanul ezúton akar tájékozódni a magyar zenekultura felől és balkánízű reklámkatalógust talál komoly és becsületes művészi beszámoló helyett. (Budapest)

* Ungarischer Künstler Almanach. Band: Musik.-Kiadja: M. kir. Egyetemi nyomda Budapest, 1929.