Wang Jih h´siu könyve „A Tiszta Országról”. Mikor mi itt Nyugaton a buddhizmus ról beszélünk, ritkán gondolunk arra, hogy a buddhizmus napjainkban is élő, sok millió ember által gyakorolt vallás, amely még ma is az emberiség nagy részének nemcsak gondolkozása alapvonalait, hanem mindennapi cselekedeteinek irányvonalait is megszabja. A Nyugaton a buddhizmusról megjelenő könyvek legnagyobb része egészen figyelmen kívül hagyja a

 buddhizmust, mint élő vallást. Foglalkoznak a buddhizmus eredetével, alapitójával, történetével vagy azokkal az elméleti kérdésekkel, amelyeket a buddhizmus felvet vagy esetleg egy új, egyéni buddhizmust építenek ki. De alig tud meg belőlük az ember valamit arról, hogy mit jelent e vallás ma azokban az országokban, ahol el van terjedve, az egyes emberek számára. Vannak ugyan kitünő szakkönyveink a buddhizmus elterjedéséről és átalakulásáról a különböző országokban, de alig van olyan, amely e vallás lényegéről adna felvilágosításokat arról nevezetesen, hogy a távol keleti országok buddhistája hogyan éli egyénileg és belsőleg a maga vallását. A legtöbb ismertetés történelmi részletekben vagy külsőségek, egyházi intézmények és szervezetek, a kultusz és a kolostori élet leírásában vész el. Ami bár semmi esetre sem közönyös, mégis nem a lényege egy vallásnak. Csak az egyén lelki életére gyakorolt hatásában lehet lényegét igazán megfogni.

A legalkalmasabbak egy vallás egyéni, belső lényegének megismerésére az illető valláshoz tartozó laikusok megnyilatkozásai. A laikusok elfogulatlanabbul és közvetlenebb módon adnak kifejezést vallásos érzéseiknek, mint a vallásnak a teológiai irodalom által befolyásolt hivatalos képviselői. Ilyen laikus, közvetlen megnyilatkozása a kinai buddhizmusnak Wang Jih hsiu könyve a Lung shu Ching t´u wen, magyarul „Irás a Tiszta Országról.” E könyv, bár a Kr. u. 12. században iródott, ma is a legelterjedtebb vallásos írás Kínában, amelyet évről-évre újra kiadnak Leghűbb kifejezője a kinai buddhizmusnak úgy, amint az tényleg a hivők lelkében él. H. Hackmann, az amszterdami egyetemen a vallástörténet tanára, lefordította e könyvet németre Laien-Buddhismus in China címmel (kiadta a Leopold Klotz- Verlag Gotha-ban) s ezzel egy első kézből eredő forrást adott a keleti nyelveket nem ismerő európai kezébe az élő kinai buddhizmus megismerésére.

A könyv a „Tiszta Ország iskolájá”nak vagy másképpen a „Lotusz-iskolá”nak, a legelterjedtebb kinai buddhista felekezetnek tanításait adja egy képzett, de mégis laikus hivő egyéni átélésében. Mint az eredeti buddhizmus, a Lotusziskola is azt tanítja, hogy az ember célja a Samsará-ból, az ujjászületések

 végzetes láncolatéból való szabadulás. Ezt eléri az ember, ha halála után bejut a Nyugat Tiszta Országába (igy nevezik a Paradicsomot), ahol örök boldogságban van része. Ha akar, ugyan újra testet ölthet azért, hogy segítségére jőjön a földi világ szenvedőinek, mint nagy tanítómester: Bodhisatva, de ez már más megtestesülés, amely nincs alávetve az ujraszületés törvényének. A Nyugat Tiszta Országába pedig a Buddha Amitebha és két társa segítségével jut el az ember. Ezek segítségét pedig elnyerni a bennük vetett szilárd hittel, a hitet pedig fel lehet ébreszteni és ápolni kitartó, bensőséges imádkozással.

Látható, hogy a Lotusz-iskola tanítása jelentékenyen eltér az eredeti buddhizmustól s igen nagy engedményeket tesz a nagy tömegek igényeinek. A Nirvanat, ami az eredeti buddhizmusban negatívum (a létezés fájdalmától való mentesség), egy pozitív boldogságot ígérő Paradicsommal helyettesíti ; egy isteni hatalom támogatásától teszi függővé a cél elérését s a hitre helyezi a hangsulyt, Lényeges vonásokban közeledést mutat a kereszténységhez. S úgy látszik, a vallás e népiesebb formája könynyebben hozzáférhető, mint az inkább a magasabb értelmiségre appelláló eredeti buddhizmus, mivel a Lotusz-iskola legelterjedtebb formája a kinai buddhizmusnak. Tényleg megtalálja benne az egyszerű ember mind azt, amit önkénytelenül is mindig a vallásban keres: a halálutánról való gondoskodást s egy könnyen járható utat, amely a megoldáshoz elvezet.

Wang Jih hsiu-nak, a tanult, de nem teológus kínai buddhistának könyve ér dekesen mutatja meg azt a mindig meg. ismétlődő folyamatot, amelyen keresztül a vallásalapító zseni nagy gondolata hozzátörpül az átlag ember ösztöneihez és vágyaihoz. Ez a könyv legnagyobb valláslélektani érdekessége nekünk kívül álló európaiaknak.  d. l.