Nem egy ujabb európai divatáru, hanem a japán buddhizmus egyik legelterjettebb felekezete rejtőzik e név alatt. Aktuálissá tette a mi számunkra egy nemrégiben megjelent könyv, Ohasama japán tanár könyve, amely egy kötetre való szemelvényt közöl német fordításban a felekezet eredeti szövegeiből (Zen. Der lebendige Buddhismus in Japan. Kiadta a Leopold Klotz-Verlag Gothaban). Kiválóan érdekesek e szövegek azért, mert a legmegfoghatatlanabb magját hozzák közel hozzánk egy vallásnak, mintegy üzemben mutatják be a tiszta vallásos élményt, a minden fogalmat meghaladó misztikus szemléletet. S a hozzáférést megkönnyíti erősen az, hogy a fordító, aki benne él e vallásban, tehát közvetlen élményszerü tapasztalata van róla, egyuttal hosszasabb európai tartózkodás által megszokta a mi kifejezési módjainkat s igy meg vannak az eszközei arra, hogy az eredeti szövegek igazi értelmét s ne csak szavait adja vissza.

A Zen tulajdonképen nem felekezet, nem történelmi vallás. A „kapu”, amelyet megnyit az üdvösség felé, nincs kötve sem meghatározott tanhoz, sem könyvekhez, sem közvetítő istenhez vagy szentekhez. A buddhizmus minden tanítása beletorkollik a Zenbe, az egymással civódó szektáké is. Mert a szekták csak külső szakadások a valláson, a dogmák pedig csak az igazság ábrázolásai, amelyek mind semmivé lesznek az Egyetlennek, az igazság ősforrásának arca előtt Minden ember és minden dolog lényegében ugyanaz. Minden ember és minden dolog egyformán Buddha. Ez a Buddha-élmény a Zen forrása.

A Zen maga az igazság, nem egy szó, hanem maga az igazság szelleme. De ez csak az egészben nyilatkozik meg. Az egész pedig nem fogható meg fogalmakkal és szavakkal. Csak a közvetlen, szótlan élmény vezet el a célhoz. Mert az egész igazság az összes részeken túl van. S mégis megnyilatkozik mindenütt, a világ legkisebb dolgában is. Túl az ellentéteken s mégis az ellentétek hozzák kifejezésre.

A Zen (szanszkritban Dhyana) kontemplációt, helyes gondolkodást, szellemi koncentrációt jelent. Az ut a Nirvanahoz. A Zen nem fantazia, illuzió, vagy autoszuggesztió s nem akarja az érzést, az akaratot s a gon dolkozást kioltani. AZen nem a szellemi tevékenységek megsemisitése, hanem összefogása a koncentrált szemléletben.

Az igazság közvetlen közelünkben van s mindenütt és mindenkor megnyilatkozik. Minden ember, minden élőlény, minden dolog Buddha. Azért nem más, mint az igazság maga. Mégis az út az igazsághoz nehéz. Csak az tudja járni, aki megtalálta mesterét, aki rávezeti. Mert az igazság élménye csak közvetlenül lélektől-léleknek adható át. A módszer, amelyet a Zenizmus alkalmaz, a „Koan”. Egy „Koan” egy probléma, amelynek megoldásán gyakorolja magát az ember, hogy éretté legyen a nagy élményre. Ily problémákban nyilatkozott ki az igazság a nagy póféták előtt s általuk készíthetők elő a tanítványok az igazság egyéni átélésére. Kb. 1700 ily probléma van a Zenben az igazság-élmény előgyakorlására. A „Kőan”. a probléma olyan, mint a „kopogtatás az ajtón.” “Az igazság mestere mindenkinek saját lénye mélyén ül és nyugszik.” Aki szemlélni akarja, kopogtatnia kell a „Koan” kapuján. Mihelyt azonban a mester kinyitotta az ajtót s az igazság kinyilatkozott, nincs többé szükség kopogtatásra. Tehát a „Koan” csak eszköze a megértésnek. Ime egy példa, a 12-ik „Koan”:

„Bodhidharma arcával a fal felé fordulva ült. A második patriárka kint állott a hóban, levágta karját és így szólt :, .Én, a te tanítványod úgy találom, hogy a lelkem még mindig nem nyugodott meg. Mester, kérlek, nyugtasd te meg a lelkemet.” Mire Bodhidharma: „Hozd ide lelkedet, majd akkor megnyugtatom.” A patriárka: „Kerestem a lelkem, de végül rájöttem, hogy megfoghatatlan.” Akkor így válaszolt Bodhidharma: „Most már teljesen nyugodt az én lelkem felőled.” d. l.