A kinai események alkalmából újra aktuálissá lett a Szovjeteknek Japánhoz való viszonya. Hiszen már japán hadüzenetről is irtak a nem mindig jól tájékozott napilapok. Csak az írhatta le fenntartás nélkül ezt a híradást, aki mint legtöbben Európában, nincsen tisztában azzal, hogy az utóbbi évek mennyire elmélyítették Ázsia két nagyhatalmassága közötti viszonyt.

Hans Űberschaar érdekesen fejtegeti a Zeitschrift für Sozialpolitik januári számában azokat a problémákat, amelyeket a japán-orosz közeledést kifejezésre juttató orosz-japán szerződés vetett felszínre. A dolgokkal főleg Japán szempontjából foglalkozó irás a két szövetkezett állam és népe között fennálló kulturális és szellemi ellentéteket ismerteti. Külsőségeiben Japán államformája a volt Poroszországéhoz hasonló, de valójában egy annál sokkal demokratikusabb alkotmányos monarchia, melynek intézésében a császári családnak kevés szerep jut. A japán uralkodó család az alkotmányban lefektetett jogai értelmében egy örökkévalósági és egy szentségi fogalmazásban szerepel; ez az értelmezés azonban inkább az állam hivatalos kultuszának, a Shinto kultusznak a szellemét követi. A császár isteni magasságban áll alattvalói fölött, aki elérhetetlen magasságában távoltartja magát az államügyek intézésétől és lényegében nem egyéb, mint kifejezője az egész japán nép történelem és vallás tiszteletének. Az alkotmány ki is mondja, hogy bár a császár az állam változatlan megtestesítője, az államkormányzás módja a körülmények szerint változásoknak lehet kitéve. Felesleges rámutatni milyen éles szellemi és kultuszellentétben áll egymással a japán és az orosz Tanács-Köztársaság államstrukturája. Japán szociális rendje és belső társadalmi élete a Shinto hitvallás és a Konfuciánizmus elvein épül fel. A családi és házassági jogban is visszatükröződik az ősök határtalan tisztelete, a családfő óriási tekintélye. A gyermeki pietáson és a családfői hatalmon felül áll a császárnak elvitathatatlan tekintélye. A japán társadalom strukturája ezeken az elveken épül fel, amelyek dacára az utolsó egy-két évtizedben nagyra növekedett nyugati be-befolyásnak teljes épségben maradtak fenn. A családi, az örökösödési, az adoptálási jog is elsősorban a szülők tekintélyét juttatja kifejezésre.

A japán gazdasági rend a kapitalisztikus államok berendezését követve a magántulajdon elvén épül fel, emellett azonban eléggé kifejezett Japán gazdasági életében a társasági és az állami vállalkozás. Feudalisztikus és céhalakulatok mellett intenziv részvénytársasági müködés folyik, az állam maga pedig nagy tőkeérdekeltségekkel vesz részt a nagy vasuti, hajózási vállalatokban, acélmüvekben, bányákban. Ezenivül természetesen kezében vannak az államvasutak, a posta és a három monopólium: dohány, só és kámfor. Mindezekből kiviláglik Japánnak nagy államvállalkozási készsége és ha még hozzávesszük a Konfucius tanain épülő több százmillió ember fejlett szociális érzékét, nem lehet csodálni, hogy Japánban ezen a téren nagy ugrásokra lehetünk elkészülve és a szociálizálás terén Oroszországgal mélyebb rokonság jöhet létre. Viszont az Orosz-Unió is hajlandó koncessziókat tenni, hiszen Sachalin olajmezejének és széntelepeinek a kihasználásánál, ahol a Japán állam is nagy érdekeltségeket vállalt, bizonyos teret engedett a magánvállalkozásnak, beleegyezett a munkás alkalmazásba és bizonyos, hogy ha a Szovjet-köztársaság engedni fog ortodox kommunista programmjából, a közeledés a két állam között mélyebbé fog válni.

Természetes hogy Japán is megtette az óvintézkedéseit a bolsevista propaganda meggátlására. Az Uniót a szerződés több pontja kötelezi, hogy Japánban tartózkodjon minden bolsevista propagandától. Ezenkívül a szerződést ratifikáló törvényhozó ülésszakban különleges törvényt hoztak, „veszedelmes gondolafok” leküzdésére, amelyei Japán mindenféle romboló belső propagandának akarja utját vágni és amely általánosságban a kommunista, anarchista tendenciák ellen irányul. Ezzel a reakciós színezetü törvénnyel szemben viszont egy másik törvény az általános választójoggal ajándékozta meg az országot, amely a választók számát 3 millióról 13 millióra emeli és ezzel szabad utat nyit az ország széleskörü demokratizálódásának. Bár az előbbi törvény biztosítja a kormánynak a nyilvános gyülések és mindenféle agitációk ellenőrzési jogát és egy proletárpárt létalapjait veszi el, mégis a választójog  kiterjesztése révén nem lesz képes megakadályozni a nyugati szociálista tendenciák elterjedését és Japán hamarosan alkalmas talajává fog válni a nyugateurópai fejlődés elveinek. Japán ifju generációja nyugati tanulmányai alapján radikális szellemben fejlődik tovább és a Shinto kultusz családi és vallási védőkötelékei nem lesznek képesek megakadályozni az individuális érvényesülés és a felébredt öntudat jegyében meginduló osztályküzdelmet. A szociálista alapon organizálódó Nyugatjapán néppárt programmpontjai tiszta szociálista tendenciákról tesznek tanuságot. Ilyen politikai és fejlődési körülmények között készül elő a talaj Japánban az orosz befolyás elmélyülésére és kétségtelen, hogy Oroszország államkapitalista irányzata végzetes lehet Japán sorsára.