A Revue de France körkérdéssel fordult a francia tudomány, irodalom és közélet számos kitünőségéhez és egy cikksorozatban közli ennek az ankétnek az eredményeit, amely azt akarta megállapítani, vajjon tényleg kritikus helyzetben vannak-e a szabad pályákon működők. Jean Laporte a szemle legutóbbi januári számában összeállítja az ankét konkluzióit s megállapítja, hogy a szabadpályát űző emberek az elképzelhető legkritikusabb időszakot élik át, A legtöbb szabad pálya igen nehéz, sőt gyakran szánalmas megélhetést nyujt és ez alól az orvosok és ügyvédek is csak kis számban képeznek kivételt. Ahol a két utóbbi hivatásnál valami javulás észlelhető, az a kommercializálódási lehetőségeknekköszönhető. A pályájukat valóban szabadon űzők kimerülnek munkájukban, túlontúl sokat dolgoznak és nagyon rosszul élnek. Ennek dacára mégsem keresik fel kevesebben a szabad pályákat, igaz, hogy ez új jelöltek közül igen sokan rövidesen rentabilisabb pályákra eveznek át, sokan mellékfoglalkozással segítenek magukon, sokan azonban, az anyagi lét nehézségeitől elkeseredve, a szélső (jobb- és baloldali) mozgalmaknak a pártjait növelik. A valódi hivatottság érzése, amellyel a legtöbben a szabad pályákat felkeresik, rövidesen elsekélyesedik a szociális küzdelemben. Amig az ipari, kereskedelmi és földmives pályák keresési lehetősége Franciaországkan csak nem a békebeli paritáson áll, a szabad pályákon működők alig a felét érik el a békebeli keresetnek. Ennek a jelenségnek okait keresve, a legtöbb vélemény oda konkludál, hogy a mai társadalom sokkal nagyobb fontosságot tulajdonít a fényűzésnek és az élvezet nek, mint a gondolatnak (gondoljunk csak a tánc epidemiára, boxbajnokok, kabaré stárok nagy honoráriumára) és hogy a francia közvéleménynek a legkevesebb gondot a művészet, a költészet, a tudomány és az egészség ápolása okoz. Az állam is felelősségre vonható, maga járván elől jó példával intelektuell alkalmazottainak silány ellátásában. Véganalizisben az „esprit public”, a közszellem demoralizációja az oka a krízisnek Laporte szerint. Megoldást a kritikus helyzetre egyik válasz sem tud ajánlani. Egyedül az egyén szellemi reformja az, amire bízni lehet a megoldást, ez talán felszínre fogja hozni a lelkek mélyén szunnyadó igazi emberi motívumokat és új szellemi meglátásra fogja ébreszteni az egyént.           

 R.