| Augusztus 2006 Reform és egészségügy |
Bevezető Egészségbiztosítás és reform Romániában Bárányi Ferenc „A rendszert mindenképpen fel kell építeni” Hajdu Gábor–Székedi Ferenc Utazás a reform körül Jeszenszky Ferenc Test és lélek Carmen Firan Életem egy fájdalommentes napja Marta Petreu A pillanat művészete Stanik Bence Egy marosvásárhelyi évfolyamról Kiss András Lengyel költők Johann Nepomuk Nestroy, avagy a szorongás visszája François Sauvagnat Esszé és szóbeliség Szilágyi Júlia 1956–2006 Nemzeti és emberi örökségünk Nagy Károlyt 1956-ról kérdezte Cseke Péter Toll Gy mint gyász, Gy mint „III. György” László Ferenc Búcsú Magyari András professzortól Nagy Róbert Világablak Egészségügyi reform az Egyesült Államokban Kovalszki Péter História A kolozsvári magyar egyházi iskolák államosításának körülményei (II.) Lakatos Artúr Mű és világa Orvos és páciens (I.) F. Dornbach Mária Közelkép Nyíltabban, határozottabban... igazabbat! Müller Ádám Válasz Sükösd Miklós opponensi véleményére Papp Z. Attila A Közegészségügyi Minisztérium konzultatív szakbizottságai Jung János Téka A pont a történet végén Vallasek Júlia A „végtelen én” rendkeresése Nagy-Babos Janka Vanda… Van! Az örök őrök Bréda Ferenc Olvasószolgálat A Korunk könyvajánlata Talló Egyénről, államról, közösségről Ferencz Enikő Búcsú Iordan Chimettől Kántor Erzsébet Abstracts Számunk szerzői |  | Kántor Erzsébet Búcsú Iordan Chimettől Andrei Ursu mély tiszteletről tanúskodó meleg hangú írásával búcsúzik a bukaresti hetilapban Iordan Chimettől, a román és egyetemes irodalom „toleráns, ártatlan és szellemes” képviselőjétől, attól, akivel egy világ tűnt most el. Ursu édesapjának – őt a Szekuritáté börtöneiben kínozták halálra – gyerekkori barátja volt, hárman indultak a „tündérek városából”, Galacról, különböző természetűek, egyben viszont azonosak: antifasizmusukban. Három csodálatos lélek, odaadóak, szenvedélyesek. Közülük talán a legfegyelmezettebb, legkövetkezetesebb Iordan Chimet volt. Vérbeli gondolkodó, nehezen írt, de gyönyörűen, írásait a szeretet hatotta át, varázslatos tudott lenni. Ezt bizonyítja a Duna-menti történelem, Az emlékezethez való jog, A két Európa, a két Románia, A Sebastian-dosszié, Az igazság pillanata. Amikor a két világháború között erősödött a szélsőséges politikai magatartás, akár jeles gondolkodók esetében is, Iordan Chimet a könyvtárakban keresett nyugalmat, menedéket, meditációra alkalmas környezetet. Ursu édesapjának barátai közül Chimet volt az, aki nem kötelezte el magát a kommunista mozgalomnak; 1944. augusztus 23. után remélte, hogy a Nyugathoz közeledik majd az ország, gyanakodva fogadta a „népi demokráciát”, ellentétben akár fiatal barátaival, Ursu apjával is, akik néhány évig bizakodtak. Nyugati kapcsolatokat keresett, betiltott írókkal érintkezett, mígnem őt is letiltották. Chimetet ösztönös erkölcsi tartása semmiféle szocialista realista kompromisszumra nem tette képessé. Volt idő, amikor szabályosan éhezett. A kultúrában keresett menedéket. 1990 után is hitelesként hatott mondása, mely szerint „egy értelmiségi csakis baloldali lehet”; neki nem kellett gyorsan köpönyeget fordítania, mint sokan másoknak. Ez elgondolkoztathatná a vadul jobboldalivá lett antikommunistákat. Azzal is vádolták, hogy zsidóbérenc, csak mert nyíltan kiállt az antiszemitizmus ellen. Iordan Chimet igazi keresztény volt, lelki tisztasága csak igazán hívő emberekre jellemző. A Ballada a régi úthoz című írása a nemes román falusi lélek ódája. Ami a jobb- és baloldalt illeti, Iordan szerint ezek az ideológiák a totalitárius világ eszközei, az emberi szellem megalázását célozzák. Andrei Ursu emlékezik azokra az időkre, amikor apját elhurcolta a Szekuritáté. Chimet volt az a barát, aki tovább is mert hozzájuk járni, vállalva |