Tisztelt Gyászoló Család, végtisztesség tévő Kollégák!

Szomorú alkalomra gyűlt össze ide, az Egyetemiek Házába a kolozsvári történésztársadalom. Dr. Magyari András professzortól, tanárunktól, volt rektorhelyettestől és tanszékvezetőtől veszünk utolsó búcsút. Negyvenöt évi egyetemi oktatói tevékenysége alatt hallgatók százait tanította az újkor történetére. Most mi búcsúzunk, mindazok, kiknek megadatott az a szerencse, hogy egyetemi és mesteris hallgatói vagy doktorandusai lehettünk. Személyében olyan nagy tudású, tapasztalt tanárt ismerhettünk meg, kitől a tudomány mellett az emberi tartásról, becsületességről is példát kaptunk. A nyílt, egyenes szavak embere volt egész élete folyamán.

Amellett, hogy évközben a szemináriumokon, valamint a félév végi vizsgákon megalapozott tudást követelt, arra is vigyázott, hogy emberi méltóságban építsen. A mérce magas volt. Az egyetemi pályája első másfél évtizedében szigorúsága miatt iránta érzett, még félelemmel vegyes tisztelet az idő teltével tiszteletté és megbecsüléssé kristályosodott.

A magas, szálegyenes, fenyőhöz hasonló professzor alakja nem csupán a licenc- és államvizsgákig kísért bennünket, hanem tovább, a tanári vagy tudományos pálya többi szakaszain is. A rábízott emberekért nemcsak felelősséget vállalt, de érzett is. Az államvizsga- és mesteri dolgozatok, doktori disszertációk vezetőjeként lelkiismeretesen segített-irányított bennünket. Követendő példaként járt előttünk az eredeti történeti források kutatásában és azok értelmezésében. A tudományos igényességet gyakorolta, és ezt mindnyájunktól megkövetelte. A rábízott hallgató nem veszhetett el sem a kutatási témában, sem a bürokrácia útvesztőiben. Rá mindig számítani lehetett. A tanítványokért érzett felelősségérzet életének utolsó napjaiig elkísérte.

Mi, egykori tanítványai bizonyítjuk, hogy a Teremtő előtt velünk nyugodtan elszámolhat.

Utolsó kegyeletünket rójuk le itt és most, későn, de köszönetet mondunk mindazért, amit értünk tett. Emlékét őrizni fogjuk, és örök példaképként áll majd előttünk.

Nyugodjék békében! Özvegyének adjon a jó Isten vigasztalást!