Korunk › Áprlilis 1998| Áprlilis 1998 Határok között — határok fölött |
Előszó Határológiai kistrakta Lászlóffy Aladár Versek Ken Smith Balkáni történetek Tordai Zádor Franciák, németek — ideológiák Louis Dumont "Gézengúz nép valátok kezdet óta..." Alexandru Vaida Voevod Egy láda maszkószki Zelei Miklós Proletár reneszánsz (I.) Hankiss Elemér A Bárány-Horváth Attila Irodalmi/nem irodalmi Adrian Marino Ha jönne az angyal... Moldova György Tájoló Miért gyilkolt Édes Anna? Lengyel András Toll Határkaland Kántor Lajos Könyvek művésze Czellár Judit Da capo al fine Szabó Géza Műhely/Atelier Párbeszéd a párbeszédről és egy egyszerű "számról", a 22-ről Gabriela Adameşteanu Világablak Privatizációs módszerek Kelet-Európában Réti Tamás Mű és világa Helyszíni tudósítás a törvény kapujából Szilágyi Júlia Téka Az első és a többi média Kelemen-Schittenhelm Attila Életkép a múltból László Noémi Talló Illúziótlan művészet? Vonalak, számok, kövek Szilágysági Limes Olaszok Isztriában Új határok | | Czellár Judit Könyvek művésze In memoriam Nágel Lajos (1908—1997) Mindig büszkén emlegette, hogy kedvenc festője, Csontváry városában, Iglón született. Gimnáziumi tanulmányait is ott kezdte, hogy aztán bécsi, prágai egyetemi tanulmányok után Génuában védje meg doktori értekezését Hegel politikai gondolataiból. Tudományos érdeklődése az állambölcselet felé vonzotta, cikkei a kolozsvári Korunk és a budapesti Kortárs hasábjain jelentek meg. 1935-ben megalapította a Gondolatot, mely az ő szerkesztése alatt szigorúan tudományos, elméleti folyóirat volt. Kiváló nyelvtudása — németül, franciául, olaszul egyformán jól tudott —, ragyogó kritikai érzéke, vele született művészi hajlama, különleges képessége a tehetségek kiválasztására a könyvkiadás nehéz mesterségére igen alkalmassá tették. Budapesten a Galamb utcában volt az első Nágel Kiadó, ahol piros-fekete csíkkal jelzett irodalmi ínyencségnek számító könyvei megjelentek. A közeledő háború elől 1941-ben Dél-Franciaországba emigrált, francia feleségével Cap Martinben élt, s aktívan bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba. A háború befejeztével 1946-ban már Párizsban nyitja meg kiadóját, majd 1952-ben Genfben, itt születtek meg a később fogalommá vált irodalmi, művészeti, politikai filozófiai tárgyú sorozatai és mindenekelőtt a híres útikönyvek. Könyvkiadói elve a maximális tudományos igény, a tökéletes harmóniára való törekvés. Szerzői között ott látjuk Michel Debré, Benedetto Croce, Martin Deslias, Robert Schuman, Jean-Paul Sartre és Jorge Amado nevét. A modern államelmélet megteremtőjének, Montesquieu-nek összes művei vagy a páratlan szépségű Brezzi-könyv, a katolicizmus illusztrált története egyaránt arról tanúskodik, hogy Nágel Lajos a második világháború utáni Európa egyik legnagyobb könyvkiadója volt. Négy nyelven: olaszul, angolul, franciául, németül megjelenő archeológiai sorozata a tudományág legjelesebbjeit gyűjtötte össze, hogy a világ ősi kultúráit megismertesse az olvasóközönséggel, s így a gyönyörűen illusztrált albumok méltán hirdethessék az emberiség öröktől való művészi képességét. Leghíresebb művei mégis a Nágel-útikönyvek; enciklopédikus igénnyel szerkesztett útikalauzai szinte a világ minden országát magukban foglalják, franciául, angolul és németül olvashatják az utazók, de bizonyos példányok spanyolul, olaszul is megjelentek. Ha valaki az ő piros-fehér útikönyveivel járja a világot, lényegi ismereteket szerez annak az országnak a kultúrájáról, amelybe bepillantott. Különleges képességeit, politikai érzékét nagyon sokan értékelték. Barátai közé sorolhatta Kosztolányi Dezsőt, Schöpflin Aladárt — hogy a magyarokat említsük először —, de Robert Schuman, az európai integráció szellemi atyja, VI. Pál pápa és Makariosz érsek is a tisztelői közé tartozott — ennek köszönhetően volt ő több, mint két évtizeden át a Ciprusi Köztársaság konzulja Genfben. Munkásságát számos tudományos társaság értékelte, tiszteletbeli tagjává választván, kormányok, városok kitüntetettjeként magas elismerések birtokosa lett. Egy más világnak, nemcsak a mának, a fogyasztásnak élő világnak a gyermeke volt, a legegyszerűbb hétköznapi tárgyakban is a szépséget, a művészet halhatatlanságát kereste. Élete alkonyán meg kellett ismernie a testi-lelki szenvedést, az elhagyatottságot, mert a mai világ szelleme olyan, hogy a betegséget, az öregséget messziben elkerüli, de ő nem tört meg, a sorssal szembenézve, büszkén tartotta magát, míg a súlyos kór el nem némította szellemét.* *Néhány évvel ezelőtt (a'89-es fordulat után) levélben fordultunk Nágel Lajoshoz; szerettük volna újra megszólaltatni a Korunk hasábjain. Postafordultával érkezett a válasz, ám a két világháború közötti jelentős Korunk-munkatárs betegségére és magas korára hivatkozva már nem tudott eleget tenni a felkérésnek. (Szerk.) |