Korunk › Áprlilis 1998| Áprlilis 1998 Határok között — határok fölött |
Előszó Határológiai kistrakta Lászlóffy Aladár Versek Ken Smith Balkáni történetek Tordai Zádor Franciák, németek — ideológiák Louis Dumont "Gézengúz nép valátok kezdet óta..." Alexandru Vaida Voevod Egy láda maszkószki Zelei Miklós Proletár reneszánsz (I.) Hankiss Elemér A Bárány-Horváth Attila Irodalmi/nem irodalmi Adrian Marino Ha jönne az angyal... Moldova György Tájoló Miért gyilkolt Édes Anna? Lengyel András Toll Határkaland Kántor Lajos Könyvek művésze Czellár Judit Da capo al fine Szabó Géza Műhely/Atelier Párbeszéd a párbeszédről és egy egyszerű "számról", a 22-ről Gabriela Adameşteanu Világablak Privatizációs módszerek Kelet-Európában Réti Tamás Mű és világa Helyszíni tudósítás a törvény kapujából Szilágyi Júlia Téka Az első és a többi média Kelemen-Schittenhelm Attila Életkép a múltból László Noémi Talló Illúziótlan művészet? Vonalak, számok, kövek Szilágysági Limes Olaszok Isztriában Új határok | | Olaszok Isztriában Az Isztria-félsziget 1918-ig osztrák, 1919 és 1944 között olasz uralom alatt állott. Amikor a második világháború után a terület — Szlovénia és Horvátország között megosztva — Jugoszlávia része lett, az ott élő olaszok nagyobb hányada, 250-300 ezer személy, kivándorolt, és vagy Triesztben telepedett le (mintegy 60 ezren) vagy szerte Olaszországban, kisebb részük Amerikába vagy Ausztráliába távozott. Például Fiume/Rijeka városában 60 ezren éltek — 58 ezren elhagyták a várost. 1948-ban még 75 ezer olasz élt Tito Jugoszláviájában. Trieszt szabad övezetté való nyilvánítása (1954) az emigráció újabb hullámát váltotta ki. 1981-ben már 14 ezer alatt volt a magukat olasznak valló jugoszláv lakosok száma. Az isztriai olasz diaszpóra 1995-ben, Polában tartotta első világkongresszusát. Miután a fasizmus traumája sokáig feledtette ennek a közösségnek a tragédiáját, az olasz közvélemény újabban kezd odafigyelni tanulságaira. Nem csupán arról van szó, hogy egy viszonylag nagyszámú közösséget a történelem kényszere távozásra bírt, hanem arról is, hogy az érintett területen megbomlott a kultúra hagyományos többszínűsége. Isztriát jelenleg a szlovén-horvát határ osztja ketté — olykor úgy, hogy a családi ház az egyik oldalra esik, a földbirtok a másikra. A helybéliek fájlalják a történelmileg összetartozó táj-egység kettéosztását — a három kultúra egységét hirdető politikai mozgalom (jelképe három kecske) szembehelyezkedik a kétféle nemzeti elfogultsággal. Az olasz közösség igyekszik megőrizni és ápolni kulturális egységét, érvényesíteni jogait, az új állami hatóságok azonban olykor azt emlegetik, hogy az olasz földön élő szlovének jogi helyzete nem rendezett. A szlovén alkotmány szerint az "egységes és oszthatatlan" államot az állampolgárok közössége alkotja, de ötödik cikkelye kimondja: az alaptörvény "védelmezi és szavatolja" az olasz (valamint a magyar) "nemzeti közösség jogait". Ennélfogva ott, ahol olaszok élnek — főképpen három kisvárosról van szó: Capodistria, Isola és Pirano — az olasz is hivatalos nyelv, és a kisebbség gyakorolhatja az anyanyelven történő oktatás jogát. A horvát alkotmány olyan nemzeti államként határozza meg a köztársaságot, amely nyitott más nemzetek (szerbek, szlovének), illetőleg kisebbségek (magyarok, olaszok) irányában, s az emberi jogok mellett a nemzeti és etnikai kisebbségek jogait is szavatolja. A kisebbség nyelvét beszélők számarányától függően a kétnyelvűség kiterjed egy-egy közigazgatási egység — megye, város — egészére vagy annak egy részére. Az 1974-es jugoszláv alkotmány lehetővé tette, hogy bárki nemzetisége megjelölésével vagy anélkül vallja magát jugoszláv állampolgárnak. Ez lehet az egyik magyarázata annak, hogy miközben az 1981-es népszámlálás adatai 13 800 olaszról tudnak, számuk 1991-re elérte a 22 ezret. Származhat ez a növekedés továbbá abból, hogy korábban az országból eltávozottak hazatértek, másokat viszont az újonnan megnyílt üzleti lehetőségek vonzották oda. A nyugati modell fölértékelődésének érdekes kísérőjelensége az is, hogy kétnyelvű helységekben szlovák vagy horvát szülők olykor olasz nyelvű iskolába íratják gyermekeiket. Az újonnan előállott helyzetben felvetődött a kettős honpolgárság kérdése, annál inkább, hogy 1992-ben Olaszországban új törvényt fogadtak el az állampolgárságról, amelynek értelmében a világ bármely országában élő olasz megkaphatja az olasz állampolgárságot is. Ez Isztriában vitákat váltott ki, szlovén és horvát részről pedig kedvezőtlen fogadtatásra talált, mivel a tájegység "újraolaszosítására" irányuló kísérletet láttak benne. Rontotta a légkört, hogy akadtak Isztriában szélsőjobboldali olasz fiatalok, akik egy-két alkalommal az Olaszországhoz való visszacsatolás mellett tüntettek. A jobboldal Olaszországban is megpendítette a határrevízió kérdését. Ilyen körülmények között a szlovén és horvát nacionalista körök aggodalommal követték a kettős állampolgárság elnyerésére vonatkozó kérelmek benyújtását. A capodistriai olasz konzulátuson 1994 augusztusában négyezer kérvényt tartottak nyilván, ami meglepően nagy szám, ha figyelembe vesszük, hogy addig Szlovéniában a hivatalos adatok kétezer olaszról tudtak. Ljubljánában az eljárást ellentétesnek ítélték az 1947-es római szerződéssel, amely előírta, hogy Isztria lakóinak dönteniük kell, melyik állam polgárai kívánnak lenni. Horvátországban szintén voltak hangos reakciók. A zágrábi Vjesnik 1994 szeptemberében teljes oldalt szentelt az ügynek, a lap értesülései szerint állítólag százezren kérték az olasz állampolgárságot, jóllehet e kisebbség teljes létszáma húszezer fő. A téves információk csak tovább izgatták a felborzolt kedélyeket. Politikusok azzal érveltek, hogy a kettős állampolgárság nem kívánatos előnyökhöz juttatna egyeseket. Mérsékeltebbek úgy vélik: e követelésben helytelen csupán irredenta és fasiszta törekvést látni. Maguk az isztriai olaszok sem gondolkodnak ugyanúgy. Van, aki érzelmi és kulturális alapon lojális állampolgárnak és olasznak vallja magát és igényli a két útlevelet, van, aki beéri azzal, hogy ő két nyelvű, két kultúrájú isztriai, akinek egy útlevél is elegendő. (Gilbert Bosetti: Statuts politiques et conditions de vie de la minorité italienne en Istrie. Novecento. Cahiers du CERCIC 1996/20.) N.I. |