A bátor gondolatok sokszor egész váratlanul lehetőségeket nyitnak meg, olyanokat, amelyeken a sikere előtt csak mosolyogtunk volna. Hogy az emberi és állati betegségeket oltással lehet megelőzni és meggyógyítani, az ma már megszokott dolog. De hogy ugyanez a módszer, az élő lények másik nagy birodalmára, a növényvilágra is alkalmazható, az csak olyan embernek juthatott eszébe, aki mélyen átérzi az állat és növény között fönálló mélységes rokonságot.

Walter Ilisch hannoveri kertész, e rokonság kétségtelen fennállásából kiindulva, jutott arra a gondolatra, hogy ha az embert és állatot oltás által meg lehet védeni a baktériumok okozta betegségektől, ugyanez az eljárás alkalmazható kell legyen a növényekre is. Az oltás ugyanis nem áll egyébből, mint hogy általa a megvédendő szervezet vérét úgy alakitjuk át, hogy le tudja győzni a szervezetet támadó baktériumokat. Minthogy a növényben is a vérkeringésnek megfelelő nedvkeringés van, semmi lehetetlenség nem látszik abban, hogy ezen keresztül bizonyos anyagok bevezetése által a növény ellenálló képességét felfokozzuk. Ilisch előbb a vértetü ellen próbálta a gyümölcsfákat oltás által védeni. A lehetőséget az adta meg erre, hogy vannak almafa fajták, amelyekre soha sem megy a vértetü, amelyek tehát úgy látszik olyan anyagot tartalmaznak, amelyek elriasztják a vértetüket. Ilisch ezekből az immunis almafa fajtákból folyadék-kivonatot állitott elő s ezzel beoltotta a vértetü által megtámadott fákat s ily módon sikerült a vértetü járványt teljesen leküzdenie.

Ugyancsak kipróbálta Ilisch módszerét a szilfákon is. A háború óta egész Európában pusztuló félben vannak a szilfák. Egy új betegségük támadt, amely erdőszámra pusztitja el őket. Előbb azt hitték, hogy a betegséget az okozza, hogy a túl sok iparüzem elrontja a levegőt. Ilisch ezzel szemben föltételezte, hogy baktériumok okozzák a betegséget és A. Brussoff a mult évben tényleg fölfedezte a szilfabetegség baktériumát. Ilisoli e betegség ellen immunisnak mutatkozó fákból nedvkivonatot készitett s ezzel oltva, a beteg szilfákat meg tudta menteni. A beoltott fák hamarosan újból erős hajtásba jöttek, gazdag lombozatot hajtottak míg a közöttük oltatlanul hagyott példányok hamarosan elsorvadtak.

Az oltás technikája ropantul egyszerü. A megbetegedett fába tavaszszal, a legnagyobb áramkeringés idején több helyen lyukakat furnak s ezekbe egy kb. 25 cm.-es oltóanyaggal megtöltött fapipát ütnek be. A fa nedvkeringése a folyadékot rövid idő alatt fölszivja s a megbetegedett fa minden részébe széthordja. Mihelyt ez megtörtént, kiveszik a fapipát és begittelik a lyukat.