A „Westinghouse International” newyorki folyóirat egyik legújabb száma az ember tehnikai készségének egy újabb csodálatos eredményéről számol be. A Westinghouse Electric Company egyik mérnöke, D. D. Knowles egy olyan érzékeny elektromosszabályozó készüléket szerkesztett, amelyet az emberi kéz puszta közelítésével müködésbe lehet hozni. Hogy készülékének érzékenységét bemutassa, Knowles mérnök egy órát helyezett egy kis asztalkára, amely plüs takaróval volt leborítva. Bár az óra semmiféle elektromos vezetékkel összekapcsolva nem volt, elég volt kézzel közeledni az órához, hogy azonnal kigyuljon egy lámpa és megszólaljon a csengő. Nem kellett, hogy ujjal érintsék az órát, a figyelmeztető jelzés megtörtént, mihelyt a kéz néhány centiméter közel ért az órához. Ugyanezt a kísérletet megismételte Knowles egy falon függő képpel és egy ezüst késsel, amelyet nem lehetett a tányérról fölvenni anélkül, hogy egy csengő meg ne szólaljon a szobában. Ugyanazt az alarmot tudta előidézni azáltal is, hogy egy pipettából vizet csepegtetett két kicsiny párhuzamos drótra, vagy egy égő gyufát tartott a drótok alá. Ha pedig bekapcsol egy fotoelektrikus csövet az áramkörbe, a készülék fényérzékennyé válik, úgy hogy azonnal működésbe lép, mihelyt a szobában fölhuznak vagy leeresztenek egy függönyt, vagy pedig egy kéz árnyéka ráesik.

A készülék, amely e hatásokat előidézi, egy eső, amely igen hasonlít a rádiócsőhöz, amely azonban vöröses fénybe borúi, mihelyt üzembe lép. Ez a cső egy Relais, vagyis egy készülék, amelyet egy igen gyenge áram hoz működésbe, amely maga viszont egy sokkal erősebb áramot kapcsol. Az elektrotehnikában eddig használatos relaisk körülbelül tízezerszeres erősítésre voltak képesek, ami azt jelenti, hogy egy tízezerszer nagyobb áramot tudnak kiváltani, mint amilyen saját magukat kiváltja. Knowles csöve ezzel szemben 100 milliószor erősebb áramot tud kiváltani, mint amilyen üzembe tételéhez szükséges. Innen van, hogy oly igen kicsiny elektromos hatásra is már igen erős áramot tud működésbe hozni.

A készülék működésbe hozására hihetetlenűl kicsi energiamennyiség elégséges. Egy billiomod watt, ami alig negyvened része annak az energia mennyiségnek, amelyet egy légy fölhasznál, amikor egy másodperc alatt a falon másfél centiméternyire fölmászik. Ez a végtelen kicsi energiamennyiség elégséges arra, hogy egy 25 miliamperes áram menjen át a csövön. Ez viszont elégséges, hogy működésbe hozzon, azaz zárjon vagy nyisson egy 25 amperes kapcsolót, ez pedig már csaknem mindenféle gépet működésbe tud hozni. Ugy, hogy a Knowles eső segítségével a kéznek az árnyéka, mely rávetődik, vagy egy harmatcsepp, amely ráesik a készülékre, föl tudja gyujtani egy város összes lámpáit, el tud indítani egy vasutat, meg tud állítani egy hadihajót.

S amellett e csodálatos készülék úgyszólván semmi energiát sem használ el, amikor nincs működésben. Vagyis föllehet szerelve és használatra készen állhat bármennyi ideig anélkül, hogy kiadást okozna. Szerkezete is nagyon egyszerű és tömegesen előállítva gyártása igen olcsó. Természetesen fő alkalmazását az elektrotehnikában fogja találni, ahol régen megvan a törekvés az elektromos áramvezetők automatikus, félig automatikus és ellenőrző szabályozására. Ezen kivül jól fölhasználható kirakatokban, múzeumokban elhelyezett tárgyak védelmére, a lámpának reggel és este automatikus meggyujtására és eloltására (hiszen a hajnal első világossága elégséges, hogy működésbe hozzon egy Knowles apparátust és kikapcsolja egész New-York utcai világítását.)

Ami a Knowles készülékben az elektromosság törvényeit nem ismerő laikus számára a legtitokzatosabb és legmeglepőbb, az az érintés nélküli hatás kiváltása. Az, hogy a csengőnek gombját sem kell megnyomjam, elég közel vinni a kezemet, hogy már csengetni tudjak. Hosszú évezredeken keresztűl hozzászoktunk, hogy erőátvitel, ami minden megmozdítás, csak közvetlen érintkezés utján lehetséges. Ez az, ami nekünk természetes, mert megszokott. Az elektromosság tanított meg a közvetlen érintkezés nélküli távolbahatásra. De amíg drót volt közöttem és egy csengő között, addig valahogy könnyebben e,. tudtam képzelni az erőátvitelt. Hiszen megnyomtam a esengő gombját, s úgy képzeltem, hogy az az erő vivődik valahogyan a dróton át a csengőhöz. A drótnélküli telegráf és telefon, a rádió, már hozzászoktatott ugyan ahhoz, hogy igen nagy hatásokat lehet távolba küldeni, anélkül, hogy a küldött energiát érzékelhető matéria közvetítené. S mégis szokatlanul és meglepően hat, amikor azt hallom, hogy elég egyet legyinteni a kezemmel, sőt elég, ha ujjam árnyéka egy bizonyos pontra esik, hogy a solkilométerre fekvő pályaudvaron elinduljon egy óriási gépből és tiz hatalmas súlyos kocsiból álló express vonat. Az erőhatásnak ilyen csodálatos megsokszorozódása az, amely (minthogy a közbe eső kapcsolatokat, melyek mindig és mindig nagyobb erőt váltanak ki, nem látom) annyira bámulatba ejt.

S hogy milyen távlatokat nyithat meg e találmány a jövő tehnikai kultúrájában, arra nézve némi következtetéseket enged meg egy teljesen azonos elven fölépült találmány, az elektromos zongora, amelyet a frankfurti nemzetközi kiállításon mutatott be egy orosz mérnök, Theremin, a moszkvai fizikotehnikai intézet tanára. Ez a hangszer, amelyet feltalálói „Sphaerophon”-nak neveznek, rádióelektrikus uton tetszésszerinti magasságu, tartamu és szinezetü hangokat ad, anélkül, hogy a kéznek hozzá kellene érni, tisztán azzal, hogy közelében a szabad térben mozgatjuk a kezünket.

A Sphaerophon azon a tényen épül föl, hogy az emberi test, amely jó elektromos vezető, hatással van a rádió antennára. Theremin tehát fölállít egy fémpálcát, amely antennául szolgál s amely bizonyos hosszúságu és gyakoriságú elektromagnetikus hullámokat küld szét. Az emberi kézközeledése a pálcához megváltoztatja annak elektromos kapacitását s ezzel az áram gyakoriságát is, amelyet szétküld. Ugy hogy minél közelebb megy a kéz az antennához, annál magasabb lesz a hang, minél inkább eltávolodnak az ujjak az antennától, annál alacsonyabb lesz a hang, amelyet az antenna a Lautsprecher segítségével adni fog. A hang erősségét egy második, köralakú antenna segítségével lehet változtatni, úgy hogy a kéz emelése, vagy sülyesztése által tetszés szerint lehet erősíteni vagy gyengíteni. A hang színezetét épugy mint a többi hangszerek, vagy mint az emberi hang, Theremin készülékeis rezgés utján adja vissza, azzal a végtelen fontos különbséggel, hogy a Sphaerophonban nincsen szükség egy hangzótest közbeiktatására, hanem a legfinomabb hangárnyalatokat is a rezgő ujjak közvetlenül a hangzó levegőre viszik át. E csodálatos hangszer tehát nem is maga hangszer, ha nem csak közvetítő az emberi kéz és a levegő között, amely direkt kapcsolatot létesít a hangokat előidéző mozgás és a hangokat produkáló levegő között. A muzsikus úgyszólván közvetlenül a levegőt rezdíti meg, a levegőn játszik. (r. m.)