Agyagási Levente: Régió – Fejlesztési törekvések a Székelyföldön

Kelet-Európában 1989 után két, egy időben zajló jelenségnek vagyunk alanyai. Egyrészt a történelmi idővel mérve felgyorsult politikai-gazdasági integrációnak, amely a globalizáció része; másrészt az önrendelkezés, a decentralizáció lassú megvalósulásának, amely a glokalizáció folyamata. Mindkét mechanizmus mozgatórugója a regionalizmus, amely így egész természetesen vált a múlt század utolsó éveiben a politikai, közgazdasági, társadalomtudományi kommunikáció és a sajtó kulcsszavává. És nem csupán Kelet-Európában.

Noha a fogalom, amely a modern Európa egyik legmarkánsabb jellemzője, új keletű. Martin Peterson Regionalism: Passage to Parochialism or Platform of Universal Change című tanulmányában kijelenti, hogy 1970 előtt a régiónak és a regionalizmusnak semmilyen pozitív jogi vagy társadalomtudományi értelmezhetősége nem létezett (akárcsak ma a kollektív kisebbségi jogoknak.) A regionalizmusra a múlt század nyolcvanas éveinek végén végbement folyamatok – a kommunizmus bukása, a mesterséges államszövetségek szétesése – irányították rá a figyelmet. A globalizáció hatásaként pedig Nyugat-Európában is elindult a glokalizáció, amely szintén a régiók szerepének felismeréséhez vezetett.

A regionalizmusnak az elmúlt másfél évtized folyamán könyvtárnyi irodalma született. „Szinte a semmiből” – jegyzi meg Éger György (Regionalizmus. Osiris Kiadó, Bp., 2000). A kutatások ma elsősorban szaktudományos megközelítésben, illetve aktuálpolitikai összefüggésekben vizsgálják a kérdést. Utóbbi esetben főként az Európai Unió bővítési folyamatának tükrében, a csatlakozás és fölzárkózás feltételeként közelítenek a regionalizmushoz, amelyet igyekeznek egyrészt a nemzetközi kapcsolatok, másrészt az etnikai kérdés rendezőelveként láttatni.

A régió fogalmát Pierre Bourdieu az identitás fogalmával társítja. A finn Ansi Paasi meg egyenesen azt állítja, hogy hibás megközelítés a régiót a hely földrajzi fogalmával azonosítani, az ugyanis mindenekelőtt emberi és társadalmi kategória, dinamikus jelenség. A régió a társadalom térbeli szerveződésének részeként fejlődik.

Agyagási Levente interjúkötete a székelyföldi régió intézményesülésének folyamatát rögzíti. A régiófejlődés négy szintje közül – Agyagási Levente interjúalanyainak a válaszait elemezve ez kiderül – az alsóbb szintek megvalósulásának vagyunk a tanúi. Miután a kilencvenes évek közepéig a Székelyföldön a kisközösségeknek a (ki)építése a (fiktív) nemzeti közösség jogvédelméért folytatott küzdelmek miatt háttérbe szorult, az ezredfordulót követően elkezdődött a régió területi kereteinek és fogalmi területeinek a megrajzolása, illetve bizonytalan és tétova próbálkozások történnek az intézményes forma megteremtésére. Mindezek a regionális rendszer és regionális öntudat részeként az intézményesüléshez, a regionalizmusnak mint identitásnak a megjelenéséhez vezetnek.

Agyagási Levente interjúalanyai rendkívül eltérő módon határozzák meg a régió fogalmát, és általában aktuálpolitikai összefüggéseket tekintenek mérvadónak a regiona-lizmus megközelítésekor. A 2001 és 2006 között készült beszélgetéseket időrendi sorrendben olvasva kiderül, a Székelyföldön is dinamikus változások közepette intézményesül – ha rendkívül lassan is – a regiona-lizmus. Körvonalazódik annak földrajzi és gondolati tere. A regionalizmus székelyföldi alakítói ugyanis egyetértenek abban, hogy a régió fontos gyakorlati és politikai előnyökkel jár a 21. század Kelet-Európájában: a társadalmi kapcsolatrendszer legdemokratikusabb formája, szembehelyezkedik a parancsuralmi rendszerekkel, lehetővé teszi a kisközösség tagjai számára, hogy közvetlenül vegyenek részt az őket érintő kérdésekben, és nem utolsósorban a globalizáció ellenében teret biztosít a kulturális különbözőségnek, a másságnak; elfogadható választ ad a kisebbségek követeléseire is.

A szerző – a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa – a kötet előszavában megfogalmazza azokat a dilemmákat, amelyek a Székelyföld régióvá válását övezik. Érvényesül-e a regionalizmus, vagy erőltetett regionali-zációról beszélhetünk? A házat alulról építik, a régió a helyi identitásokra, gazdasági és kulturális sajátosságokra épül, de bekeríti-e  a nagypolitika a házat, hogy a bentiek biztonságban érezzék magukat? Túl magasak-e az individualizmus jegyei a székelyföldi társadalomban? Ezekre a kérdésekre  próbálnak felelni az erdélyi magyar közélet jeles képviselői.

A hézagpótló beszélgetőkönyv elolvasása nyomán végül megfogalmazódik a ma még megválaszolhatatlan kérdés: mi lesz, ha megalakul a Székelyföldi Fejlesztési Régió, tudják-e a székelyföldi magyarok működtetni azt?

További viták alapja ez.