Ötszázmillió euró készpénzt ajánlott fel a még egyetlen állami tulajdonban lévő pénzintézetért, a CEC-ért; a tulajdonában lévő labdarúgócsapat a világsztárokat felvonultató Real Madriddal küzd meg Bukarestben „minden idők legnagyobb romániai sporteseményén”; a bíróságon perel neve levédéséért a szabadalmi és védjegyhivatalban.

George (Gigi) Becali mára már megkerülhetetlen a rendszerváltás, de különösen az ezredforduló utáni román társadalom, az új gazdasági elit tanulmányozói számára. Jelenségként emlegetik, és az általa képviselt értékrend és habitus hatása a romániai közéletre szócikket is kapott – egyelőre csak a sajtósok – terminológiájában: becalizálás. „Becalizálni akarom ezt az országot” – vallotta egyszer a céljairól.

A toplistákon

A dél-romániai Zagna községben (Brăila) született 48 éves férfi a Capital hetilap által 450 millió dollárra becsült vagyonával a hetedik helyet foglalja el Románia leggazdagabb embereinek toplistáján, Kelet-Európában a 89-ik a lengyel Wprost folyóirat szerint.

A Banii noştri hetilap 2006. szeptemberi felmérése a „legbefolyásosabb románként” jegyezte a szavazatok 48 százalékával, a Román Televíziónak az idei évben készült „mamut” közvélemény-kutatása szerint a 13. „legnagyobb román” az ország történelmében. Ez utóbbi két adat ugyan nem szociológiai igényű munka eredménye, a CURS közvélemény-kutató cég 2006. októberi felmérése azonban már igen: eszerint Becali a dobogó harmadik helyén osztozik a legnépszerűbb hazai politikusok rangsorában Mona Muscă liberális politikussal, kettejüket csak Theodor Stolojan elnöki tanácsadó és Traian Băsescu államfő előzi meg. Az Új Nemzedék Pártja (PNG), amelynek az élére állt – szintén az októberi CURS felmérés szerint – hatszázalékos szavazási szándékot tudhat magáénak. Sokatmondó adat az Academia CaŢavencu Médiafigyelő Ügynökségé, amely megállapította: a hazai sajtóban a leggyakrabban emlegetett név 2006 június-augusztusában Băsescu államfő és Calin Popescu Tăriceanu mellett a Gigi Becalié volt.

A „juhászbojtárból lett milliárdos”

Gigi Becali – akinek családját a kommunista hatalom a Bărăganba deportálta – a legendák szerint induló tőkéjét juhászként alapozta meg. A kilencvenes évek végén telekspekulációkba kezdett: 1999-ben megvásárolt a főváros Pipera negyedében egy 21 hektáros területet, amit később elcserélt a Victor Babiuc demokrata politikus vezette védelmi minisztérium 20 hektáros földterületével. Így lett telektulajdonos a Băneasa–Pipera övezetben, amely az egyik legdrágább Romániában. A térségben utóbb elkezdődött a luxusvillák építése, Becali pedig dollármilliókra tett szert; legutóbb, 2006 szeptemberében 25 millió euróért adott túl băneasai telkeinek egy szeletén. Az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) csak 2006-ban kezdeményezett eljárást az ügyben, amely mindmáig lezáratlan.

Becali a kilencvenes években a fociüzletben is gyarapította vagyonát: eleinte játékosok adásvételével foglalkozott, majd részvényeket szerzett a bukaresti Steauánál, 2003-ban pedig rátette a kezét a védelmi tárca csapatára, ahol többségi tulajdonossá vált. Jelenleg azt állítja, a klubjánál olyan labdarúgógárdát nevelt ki, amelynek néhány tagja 75 millió eurót is érhet.

A juhászbojtárból lett üzletember érdekeltségei nemcsak a telekügyletekre és a futballra terjednek ki. Háztartási gépeket gyártó üzeme van Iaşi-ban, fegyvergyára Drăgăşani-ban. A CEC-re tett ajánlatával jelezte: a banki szférába is próbál betörni, a jelek szerint azonban még nem rúghat labdába ezen a területen.

Politikus – „isteni sugallatra”

Vagyona folyamatos gyarapítása mellett az elmúlt évek folyamán Gigi Becali jelentős politikai tőkére is szert tett, pártja pedig egy-egy képviselő révén a hazai törvényhozásba (Corneliu Ciontu) és megfigyelőként az Európai Parlamentbe (Vlad Hogea) is bejutott. (Ciontu és Hogea egyébként a Corneliu Vadim Tudor vezette Nagy-Románia Pártból igazolt át a PNG-be.)

A korábban még csak zsebpártként (2000-ben a képviselőházi listájára 19 662, a szenátusira pedig 27 576 állampolgár szavazott) jegyzett PNG-t Viorel Lis korábbi bukaresti főpolgármester alapította, Becali pedig röviddel a 2004-es választások előtt vette át az alakulat irányítását, jómaga az államfői székért is harcba szállt. Döntésében a híresztelések szerint mentora, Viorel Hrebenciuc befolyásolta, aki arra számított, hogy a PNG szavazatokat von el a Nagy-Románia Párttól. Becali a Hrebenciukkal fenntartott kapcsolatait nem, a PSD szenátorának befolyását azonban mindmáig tagadja. „Égi sugallatra léptem be a politikába” – mondta egyszer.

A PNG 2004-ben a szavazatok 2,23 százalékát, illetve 2,36 százalékát szerezte meg, George Becali elnökjelöltre pedig a választók 1,77 százaléka szavazott. Becalira egyébként a PNG képviselőházi listájához viszonyítva több, mint 40 ezerrel kevesebben, a szenátusi listához képest pedig közel 60 ezerrel kevesebben szavaztak. Vagyis az üzletember akkor még nem tudta érvényesíteni az angolszász szakirodalomban uszályhatásnak (coat-tail effect) nevezett effektust, azaz – amint a román sajtónyelv fogalmaz – képtelen volt pártját „mozdonyként behúzni” a parlamentbe.

Mára már azonban a közvélemény-kutatások által mért szavazói szándékot alapul véve a PNG helye a törvényhozásban van, az ötszázalékos parlamenti álomhatárt a felmérések szerint 2006 májusában lépte át a párt. Az alakulat jelenleg 120 ezer tagot számlál, ám az elnökön kívül nem rendelkezik igazi húzóemberekkel. Becali mellett a legismertebb személyiség jelenleg a PNG-ben Helmuth Duckadam, a Steaua egykori legendás kapusa, Emil Tocaci korábban liberális politikus, Paul Ghitiu közíró, Dan Pavel politológus, Alex Mihai Stoenescu történész és a színész Radu Beligan; tagja emellett a párt vezetőségének Raul Volcinschi, a kommunista börtönöket megjárt volt politikai fogoly is. A felsoroltak többsége egyébként tagadja, hogy pénzért szegődött Becali mellé. Kivételt talán Dan Pavel képez, aki – sokak meglepetésére – 2004-ben busás fizetségért vállalta, hogy választási tanácsokkal lássa el a PNG elnökét; a politológus egyébként időközben félig-meddig kihátrált Becali mögül.

Alakulata politikai irányultságáról az üzletember korábban kijelentette: centrumpárt, „baloldali és jobboldali kilengésekkel”. Tény, hogy leginkább az utóbbi kilengések jellemzők a PNG-re. A párt „Mindent a hazáért!” szlogenje bizonyíthatóan vasgárdista eredetű, retorikájában túltengenek a xenofób és rasszista elemek. Becali rendszeresen sérti a kisebbségeket: legutóbb egy magyar partjelzőt gyalázott meg a származása miatt, egy 2006 nyarán szervezett bukaresti melegfelvonuláskor pedig a szélsőjobbos ellentüntetők közt volt, és ötmillió dollárt ajánlott fel a romániai homoszexualitás kiirtására.

A „filantróp” médiasztár

Elemzők úgy látják, a PNG elnöke nem a szélsőjobbos kirohanásaival gyűjti szavazótáborát. A CURS igazgatója, Sebastian Lăzăroiu szerint Becali népszerűségén az lendített nagyot, hogy a 2006-os árvizek után saját pénzen újjáépítette Vadu Roşca község hajléktalanná vált lakóinak házait. „Filantróphoz illő gesztusai, ház- és templomépítései hozzák számára a szavazatokat. Becali új politikai modellt honosított meg Romániában: sokat ígér, de sok mindent meg is tesz. Mindenki láthatta, hogy hat hónap alatt saját pénzen kétszáz házat épített újjá, miközben az államnak ugyanebben az időszakban csupán ötven házat sikerült helyreállítania” – magyarázta az egyik román napilapnak Lăzăroiu. A szociológus szerint Becali politikai sikerének másik magyarázata az, hogy hitelesen építi diskurzusát a keresztény értékekre. „Sokkal meggyőzőbben manipulál a keresztény értékekkel, mint Corneliu Vadim Tudor, ugyanis nemcsak beszél: templomokat épít, felkarolja az egyházat” – véli a CURS igazgatója, aki szerint Becalinak ugyanazon a szavazótáboron kell osztoznia Vadim Tudorral: vidéki, frusztrált, a kereszténység üzenetével könnyen elcsábítható emberek közül merít híveket. Lăzăroiu szerint a PNG elnöke a szociáldemokratáktól is elvon szavazatokat, különösen az állami támogatásokra szorulók táborából. „Ha a választásokat a menetrendnek megfelelően 2008-ban tartják, a PNG a szavazatok 6–7 százalékát kapja meg, mert valószínűleg sikerül maga mögé állítani az uniós csatlakozás veszteseit” – jósolja a szociológus.

A sajtó segítsége nélkül az üzletember-politikus természetesen nem sokra ment volna. A média hamar ráérzett arra, hogy „odamondós” stílusával, „megmondja frankón az őszintét” beszédével Becali jelentősen növeli a nézettségi és olvasottsági mutatókat. E mutatók emelkedéséhez hozzájárulnak a Steaua sikerei is. Becali olyannyira uralja a hazai sajtót, hogy a Médiafogyasztók Országos Egyesülete 2006 októberében felhívással fordult a tévéadókhoz, száműzzék a képernyőről a PNG elnökét.

A hazai média véleményformálói is belátják azonban, hogy a „félanalfabéta bohóc” azért nyerhetett teret az országban, mert adottak a körülmények ehhez. „Gigi Becalit nem szabad elítélni. A demokrácia egyik alapszabálya az, hogy bármelyik polgár, legyen művelt vagy bunkó, becsületes vagy gazember, politikai karriert futhat be. Ennek feltétele az, hogy az emberek higgyenek benne” – véli Ovidiu Nahoi. Az Evenimentul zilei publicistája szerint Becali „az új politikai hullám” produktuma. Sikerének kulcsát Nahoi abban látja, hogy a PNG elnöke az országban uralkodó állapotokat tükrözi: „A mai Romániában hiányoznak a támpontok, az országot az oktatás és a kultúra súlyos válsága jellemzi. Lakossága úgy érzi, cserbenhagyta a kiüresedett, tehetetlen és arrogáns politikai osztály. E politikai osztály Piperán és Ferentari-ban felejtette az értékrendjét”.