Március 2006
Természet – katasztrófák – ökológia


  Bevezető
  

  Dünnyögés, félhangokra
  Zalán Tibor

  Természeti katasztrófák – védekezés a Kárpát-medencében
  Meskó Attila

  Vízimadarak tömeges elhullása a Duna-deltában
  Kiss J. Botond

  Katrina New Orleansban
  Fülöp László Zsolt

  Árvizek nyomában
  Wilhelm Sándor

  Édenkert, Nyitány
  Szigeti Lajos

  Szökőárban
  Horváth Zoltán

  Cianidszennyezés után
  Sárkány-Kiss Endre

  Védőpajzsunk, az ózonréteg
  Mócsy Ildikó

  A nemzeti jelleg változásai Bartók alkotásában
  László Ferenc


1956–2006
  „Elképzelhetetlen, milyen lelki tusákba került...”
  Szász János


Világablak
  „A Messiás nem akadémiai székfoglaló során fog újra eljönni”
  Rugási Gyula


História
  Apáthy István politikai szereplése és pere
  Mariska Zoltán


Mű és világa
  Életmű és emlékkönyv
  Poszler György

  Az árulás dimenziói
  Szántai János


Közelkép
  „Őrizője vagyok-e én felebarátomnak?”
  Robert Riedel

  Határon túli magyarok a magyar rádiózásban
  Gecse Géza

  Katasztrófák médiaképe avagy: hatalmi érdekek a sajtóban
  Győrffy Gábor


Levelestár
  Déry Tibor, személyesen
  Kántor Lajos


Katedra
  Drámaolvasás
  Bara Katalin–Csutak Judit

  Morgolódás tankönyvek ürügyén
  Wilhelm Sándor


Téka
  Románia kicsinyített modellje: az Alimentara
  Gál Andrea

  A Korunk könyvajánlata
  


Talló
  A századik
  Szőcs Levente

  A határok nélküli Európa szellemi átjárhatóságának visszaállítása
  Borbáth Zsuzsánna

  A rózsa nevet
  R. L.



  Abstracts
  

  Számunk szerzői
  

Zalán Tibor

Dünnyögés, félhangokra

Dünnyögés, félhangokra

 

Ki szenet árul ki szerelmet

tételezd halottnak aki elmegy

lásd akadt nő ne nézz utána

Jeges táj múltad sóval beszántva

*

’77 nyara talán tele

a tenger ott s én küzdöttem vele

és azzal úgy  leszek senki hogy

üres bőrönddel fogok elmenni

*

A lány szájában heringgerinc

macskaként oson és ribancként int

fejével a férfi kövesse

Semmivel örvénylik egybe teste

*

Sárga ház belehal aki él

az élet Nyom a súly átmetsz az él

izomköteget lazult inat

Nézd az ősz kockája kit mutat

 

 

nézzed amint a fényben elmegy

lett volna neked minden már mindegy

*

Hagyd irgalmas leszek magamhoz

Az éj nem álmot hanem alvást hoz

*

Összébb húzom fázom magamon

a világot s ha fölveri a gyom

földem halált hozó fű között

heverek messzire így költözök

 

 

innen egész a hold szarváig

édes húsomban rothadás ásít

*

Ázik fölnéz rád vagy pityereg

könnyében arca de mindegy neked

átfogja térded szabadulnál

e zárt világ kilincsét máshoz vinnéd

*

Zsirok és köcsögök teje közt

dermedt kéz csörömpöl a fénybe lök

ki két fej félig rohadt hagymát

Bele sajog gonosz szelek lakják

*

Aztán esett hát hazamentem

idegeimben idegen rendszer

rángásaival Nem oly nehéz

volt Bársony árnyak ingtak és penész

*

Ne vond el homlokomtól kezed

közös takarónk ha már szétesett

s ne hagyd hogy patkányok szétrágják

egykori szerelmünk gyűrött ágyát

*

Fogad morzsold szét tartsd a titkod

szétszór a világ úgyis s mi megfog

ugyanaz lesz ami eltemet

előtte inkább fald föl nyelvedet

*

Megyek úgy érzem mintha félnék

nem lesz belőlem senkihez mérték

amiért bárki megbecsülne

kilóg hátsómból a sátán csülke

*

Üszkös egekbe bámul éjjel

amit keresne most szórta széjjel

épp az előbb nem több pár perce

Tárul a menny húsevő kelepce

*

Mindegy ha az ember ráhagyja

csak hogy el ne szálljon a kalapja

arra vigyázzon s hogy a szélben

ahová elindult el is érjen

*

Félig szítt cigarettát kap fel

a sín mellől egy nyomorult ember

szájában tartja áhitattal

rongyai gyúlnak s mint egy angyal

 

 

ellebeg a megálló előtt

Fagy tépi le róla a szemfedőt