A marxizmus bírálatára törekvő minden irásnak szásmolnia kell aszal, hogy az állásfoglalások egész tömegét váltja ki, annyira eleven husbavágó, annyira a materialii éleiből fakadó problémákhoz nyul. Ez a hatása nem maradhatott el Bálint László „Kétféle szocializmus” cimen a Korunk decemberi számában megjelent cikkének sem. Éppen ezért indokoltnak látom ezt az ellenvetést megtenni, amely nemcsak sokak véleményével közös, hanem a tisztánlátást is visszsadja azoknak, akikben hitet és meggyöződést rombolt össze Bálint László cikke.

Bálint László a marxi meglátás egy fogyatékosságára hivja fel a figyelmet. Szerinte Marx nem méltatta kellőképen a kapitalizmus jelenében is ható feudalis gátlásokat, amelyek pedig a tőkekoncentrácionak, tehát a tiszta kapitalizmusnak, ultima analizi a kollektivizmusnak akadályai. Ezen a réven tévutra került a munkásmozgalom, mert ennek legfontosabb célját mégis csak ezeknek a feudalis gátlásoknak lerombolása kellene képeznie, ami lehetővé tenné a kapitalizmus, már Marx által is előre látott kialakulását és igy közvetve a kollektivizmust.

A félrevezetett marxi munkásmozgalomnak ezt a tévedését van hivatva korrigálni a szocializmus második formája, a georgianizmus.

Amikor ennek az állításnak ellentmondok, meg kell vizsgálnom a feudális gátlások lényegét.

Feudalis gátlások: a földmagántulajdon, vám és közvetett adók. Szerintem Bem a feudalizmus csökevényei, mert eredetük, létrehozó okuk és rendeltetésük nem a feudalizmusban gyökeredzik, hanem a mindenkori magántulajdonban üzött termelés lényegéből fakad.

A földmagántulajdon keletkezésével megelőzi a feudalizmust és már ott előfordul, ahol még nincs szó feudalista társadalmi szervezetről, hanem csak magántulajdonról. A földbirtoklás módjában hoz csak változást a termelési rendszerek változása. Másképen birtokolja földjét a római, a feudális főúr és az újkori nagykapitalista.

A feudalizmus földbirtoka a termelésre való alkalom. A jobbágy ingyen munkája hozza termő állapotba. Értékesíthetlen, elidegeníthetetlen és végső fokon a korona tulajdona. A kapitalista nagybirtok: töke. Bizonyos költségek invesztálásával hozadéka van, szabad adás-vétel és bérlet tárgyát képezi, szóval töke. Alávetve mindazon törvényszerüségeknek és szabályoknak, amelyeknek szerepe a kapitalista jelenségeknél kimutatható. Célja az invesztált tőke kamatoztatása, ami szintén nem jellemzője a feudalista nagybirtoknak. Ott alkalom a jövedelemszerzésre, amit tulajdonosának jogban és alkotmányban kifejeződő kiváltságos helyzete biztosít. Itt a tőke: a föld és a termelőeszközök birtoklása révén lehetővé vált kizsákmányolás juttatja haszonhoz tulajdonosát.

Eredete nem feudalisztikua, céljának lényege kapitaliztikus, így nyugodtan elmondhatjuk róla, hogy nem feudalista gátlás, hanem kapitalista jelenség.

A vám. A feudalista vám lényege sarc, amelyet a várúr kivet a területére vetődött kereskedőre. Amennyiben más jellegű vám is mutatkozik, az az embrionális kapitalizmus tendenciáinak kivetítődése.

Ezzel szemben a kapitalista vám piac biztosító rendeltetésű. Vagy fejlődésben levő kapitalizmusok, vagy már kifejlődött kapitalizmusok számára. Hogy az országok politikai és vámhatárai egybe esnek, nem a feudalizmus csökevénye, hanem a kapitalizmus által formált újkori állam természetéből folyik. Amiathogy nem képzelhető el a politikai határok lerombolása az imperializmus likvidálása nélkül, ép ugy elképzelhetetlen a vámhatárok megszüntetése a kapitalista termelés lerombolása nélkül.

A vámok piac-védő jellegükben kifejezetten kapitalisztikus jelenségek, lényegük a kapitalizmusból fakad, céljuk kapitalista érdekek védelme.

Az ujkori közvetett adó valóban feudális eredetü. Célja, lényege a kapitalizmusban sem változott. Azonban igen érdekes, hogy az u.n. feudalista gátlásoknak ez a fajtája épen a töke akkumuláció érdekében kiméltetett meg abban a nagy pörben, amelyet a kapitalizmus a feudalista kiváltságok megszüntetéséért folytatott. Célja a tőkés osztály tehermentesitése azáltal, hogy az államfenntartás jelentékeny részét azokra a tömegekre hárítsa át, amelyek az állam életéből ki vannak rekesztve.

Igy állunk tehát a feudalista gátlásokkal. Nem feudalista csökevények ezek, hanem kapitalista összetevők, ami kitünik akkor, ha megpróbálunk elképzelni egy olyan kapitalizmust, amelyben sem földmagántulajdon, sem vám, sem pedig közvetett adó nincs. Rögtön érezhetővé válik, hogy ez minden lehet, csak kapitalizmus nem. Ha pedig e három nélkül kapitalízmus elképzelhetetlen, akkor nyilván ezek a kapitalizmusnak elmaradhatatlan komponensei. (Arad)