Amíg csak közgazdasági cikkek, hírlapi riportok számolnak be róla, nem agyon törődünk vele, de amikor a száraz tény színes, érdekes regénnyé fokozódik: a tudott dolgok, amik eddig csak háttéri nemtörődöm unalommal imbolyogtak a horizonton – hirteleni élességgel és világossággal életünk lényeges irányítóiként ugranak elő. Előttünk az ok és így regényben inkább elhisszük. A mese, mintha itt-ott teljesen a mi életünk lenne és sok feleletlenül maradt „mért” a cáfolhatatlan „azért” való történeteiben elkezdi bennünk igazságéletét. A regény ma – riportázs. A mai regény: Való dolgok lényegesen ható elemeit szuggesztív módon kovácsolja teljes életváltoztató, emberváltoztató egésszé. Ma életté kell bizonyítani, szuggerálni azt, amit ép nyers természetességében észre sem veszünk amit minden tiltakozás nélkül életatmoszférává fogadunk. A mai regény: riportázs és a riportázs anyaga: a szén, a gabona, a gáz, a petroleum, arany és acél. Ma ezekről a pénzrabszolgaságba kényszerített ember- és életkisebbítő elemekről kell emberi való történetet mondani, hogy mindenki elhigyje és lássa – mondjuk – a petroleumot: az okot. És olyan becsületesen, olyan tárgyilagosan kell elmondani, hogy az ember, az olvasó utána kiégett szemmel bámulja a saját, a mindenki csalatását.

Petroleum? Fodor László pesti színműíró szerint: a petroleummágnás üzlete „szép, jó és igazságos. Két kézzel nyulni bele a világba.” Upton Sinclair szerint a petroleummágnás üzlete kicsit más és – mert Sinclair igaz regényt ír – a „Petroleum kicsit világtörténet: a volt és az ajtó előtt váró új világháboru. Sinclair egyszer már megírta a világháboru regényét: Jimmie Hig gins, a kapitalista világégés borzalmaiban emberré tisztult egyszerű katona tragédiáját. Az ember tragédiáján túl új regényében most a rejtett összefüggéseket kellett felmutatni: a közös nevezőt, a petroleumot, a világüzletet.

Ez a volt és jövendő világháború itt nincs fantasztikus csindarattával véresre, rettenetesre borzongva. Az első felület-kuliszszatörténés a keretet mutatja: a szorgalmasan dolgozó és csakugyan tüchtig petroleummágnást ismerjük meg. Ross urat, aki határozott energiával tör a célja felé: minél több petroleumforrást szerezni. Pontos részletességgel tudjuk meg: hogy találnak forrást, mint küzdenek érte, hogy kell a közbeeső hivatalokat olajozni, mit csinálnak a telekspekulánsok, aztán jön a fúrás, a nagy pillanat: az első petroleum, utána a bő petroleumömlés, néha a rettenetes forráségés. Közben munkások a nagy üzem gépalkatrészei. Vannak, akik ügyetlenek és a forrásba zuhannak, vannak, akik sztrájkolnak, vannak, akik sztrájktörők. A petroleummágnás élete azért egyáltalán nem fenékig tejfel: egy-egy jó forrásért nagyon meg kell küzdeni a konkurenciával, ha kell, a kongreszszust kell megvesztegetni, ha ez sem segít, az elnököt- (Itt való tények beszélnek: Harding. És Coolidge: „a makulátlan ép úgy bevolt piszkítva, mint a többi”. Amerikában úgy látszik nincs felségsértés). A regény második színfelülete már többet mutat. Ross ur fia: Bunny, akit apja minden útjára magával cipel, hogy hamar belenőjjön a petroleumüzletbe, már máskép lát min dent. Az ok: egy véletlen. Paullal találkozik, egy otthonról elszökött a maga öklére utalt, vele egy korú fiúval. Ez a Paul kicsit sorsa, végzete lesz. Egy autodidakta, öntudatos munkás. És Bunny meglátja az érem másik oldalát: a petroleumrabszolgák életét. Persze Bunny fiatal és milliomos és háború jön: a haza mindenek előtt, kell a petroleum, nem lehet ábrándozni. Paul is bevonul, furcsán Szibériába kerül és az amerikai csapatokkal cseheket segít orosz bandák ellen. Hogyan, mért? Aztán hirtelen hazajönnek ezek a csapatok és nemcsak Bunny, de Amerikában a kelleténél többen megtudják, hogy mik azok az orosz bandák. Bunny oda van: egyszerre mindent át kell értékelni. És az ujságok nemsokára hasábosan ordítják: Vörös princ az egyetemen! A petroleummágnás fia a szovjeteket támogatja! A család oda van, az üzlet stb. Nosza hamar egy démont, a legcsábítóbb filmstárt és jön a talmi csillogás: a piszkos petroleum csillogó takarója: Hollywood. A vörös princ azonban nem rugja fel teljesen a kommunista eszmékkel való kacérkodását. Közben meghal atyja és a társ érti a módját, hogy Bunny nagyon kis milliomos maradjon, de női partnere a másik táborból, a szürke robotos zsidó diákleány útat mutat, a pénzt munkásfőiskolára kell fordítani. Együtt keresnek, együtt tervezgetnek és a végén legalább két szív talál egymásra. A küzdők elhullnak: ez a rettenetes megismerés keseríti a megtalált útat: Pault nacionalista heccelők agyonütik és Bunny sután áll furcsa életével. Mert a fülében csengenek Paul régi szavai: „Te nagyon jó fiú vagy, azt is tudod, mi az, ami kell, de tenni is valamit, arra már nem vagy képes, attól félsz, hogy ez fájni fog valakinek.”

Sinclair aktivitása kicsit mindig elcsúszik a romantikán. Sinclair a teljes aktivitás nyersességét nem bírja. De Sinclair – amerikai. Amerikaiaknak ír elsősorban. Tehát: kell a romantika, néha a limonádé és a gics, hogy a regény elérje célját. Az amerikai üzletes tempó, ha elpihen, az emberből kibujik a fiús romantika. Az alapjában érintetlen, a lüktető élettempóban szóhoz nem jutó lélek első csodálkozásában ujat akar – más takaróban épp az új a más az ismeretlen erejénél fogva – szuggesztíven romantikus. Ezért kell Bunny: a hirtelen látó, a csodálkozó és mindent akaró jó fiú: a jó ember, a negativ jó ember, aki mégis út – átmenet – az öntudatos emberhez, a munkáshoz, aki tudja, akarja és megvalósítja célját. Bunny nem hős és nem regényhordozó. És azért a „Petroleum” teljesebb és igazabb alkotás, mint a „Szén”, ahol a munkásokkal szimpatizáló milliomos, mintha csak valami ekzotikus kirándulásról térne vissza: sajnálom, de milliomos vagyok és minden marad a régiben. De mert Bunny nem pozitív eredmény: nem is lehet regényhordozó, lényeghordozó és így a „hős” mégis csak Paul a normálisan, az öntudatosan, szükségből változtató: a munkás. A petroleum rabszolga, aki közgazdászoknál, és tudósoknál és mindenki másnál jobban tudja, hogy a petroleum: minden. És a regényben ott is van minden: 1914 és a többi év, Wilson és a többi elnök, Hollywod és az amerikai svindlivallások, a már bébékében elsülyedt tengeralattjáró és a nagyszerű amerikai spiclirendszer és ott van Paul, akit agyonütnek, mert tanítva, ordítva tudja a titkot: a világreakció alapja az amerikai dollár. És a dollár alapja: a petroleum. (Stósz.)

* U p t o n Sinclair: Petroleum (Malik. Berlin.)