Kovázs András Ferenc: Álmatlan ég

 Kovács András Ferenc új kötete hangsúlyos jegyzettel zárul. Hangsúlyossága abból ered, hogy egyetlen jegyzet; a korábbi KAF-kötetekben általában több is volt belőlük. Ezek mindannyiszor a versek kulturális utalásainak szövevényét bontották ki, illetve gubancolták újra össze.

Az idézet, amelyre ezúttal felhívja a figyelmet a szerző, Shakespeare-től való, életkorokról és a velük való lehetséges bánásmódról szól: „Nem vagy ifjú, se vén, / De mintha csak ebéd után aludnál, / Álmodod mind a kettőt.” Másik fordításban: „Az ifjuság s a vénség is csalódás: / Csak annyi, mint egy délutáni álom.” Az idézet a „köztes” életkor, azaz a felnőttkor problematikusságát állítja, ugyanakkor felidéz két lehetséges perspektívát is, ahonnan ez az életkor kezelhető: az ifjúkorra visszatekintő, ahhoz viszonyító, illetve az öregség, a halál perspektívájából való szemlélődést.

A kötet versei ennek megfelelően sok esetben születésekhez, évfordulókhoz kapcsolódnak. A kötet mögé gondolható szerző mások (kerek évfordulókhoz érkezett) arcának tükrében szemléli önmagát. Többek között Csokonai Vitéz Mihály, Réz Pál, József Attila, Székely János, Parti Nagy Lajos, Kányádi Sándor a megidézettek a kiindulópontjuk szerint alkalmi, de lényegüket tekintve az alkalomtól eltávolodó versekben. Kovács lehetőséget nyit a személyességnek, a személyes emlékeknek is az idézettek/köszöntöttek irányában. Legtöbbször ezek a személyes emlékek is kulturális vonatkozásúak: beszélgetések, olvasmányok keringenek a versekben.

Itt is szembeötlő a parafrázisok, átírások, átértelmezések jelenléte, ahogy a korábbi KAF-kötetekben, legjellemzőbb ebből a szempontból talán a József Attila Medáliák című verséből kiinduló sorozat, amely egyben önlefokozó módon, öniróniával „hamisításnak” nevezi azt, ami ezekben a szövegekben, a Néhány hamis medaillon-ban történik: azt, ahogy keverednek József Attila és Kovács András Ferenc verssorai. A vissza- és előretekintés szempontjából persze szinte lényegtelen, hogy az átíródó szöveg szerzője ki volt eredetileg: a „mások arcában” való szemlélés néha épp azt jelenti, hogy egy korábbi Kovács András Ferenc-szöveg íródik tovább. A Disznó esztendeje című szöveg például a Porcus Hermeticum című KAF-kötet „utóhangjaként” kínálja magát, ugyanakkor a közvetlenül ezt követő vers, A Disznó éji dala már ismét József Attilával lép párbeszédbe, a „Kínában lóg a mandarin, / Gyilkolt ma is a kokain” sorokra építve a versvariációkat.

A kötet terjedelmileg is hangsúlyos részében, a Tág őszi kvintett című ciklusban az ötvenéves Parti Nagy Lajos köszöntésére írt versek olvashatók. És ha már ennyire hangsúlyos ez a ciklus, érdemes jelzésként olvasni: az a versvilág, amely Kovács András Ferenc verseiben kötetről kötetre épül, a kortárs költészetben leginkább Parti Nagy Lajos munkáihoz kapcsolható. Különösen rímtechnikáját, zenéjét tekintve. Vagy (részben) azt, ahogy a versek írója hangsúlyosan olvasó is – ahogy a korábban, másutt olvasott sorok zenéje, képei, sorai sajáttá alakulnak a köréjük, beléjük írt (új) szöveg környezetében. Különbség is észlelhető persze a két szerző kötetei között – mintha Kovács András Ferencnél mindig hangsúlyosabb maradna az idézett, parafrazált versek történetisége. Ő korjelölőkkel látja el, néha szinte észrevétlenül, saját szövegeit: archaikusabbakká válnak rájátszásai a Parti Nagyénál, ha régebbi korok szövegeit írja át, mottók, kötetvégi jegyzetek jelzik a szöveglabirintus bejáratait. Parti Nagy szövegeiben is erős a szövegemlékezet jelenléte, de nála a jelen a meghatározó (és ezen most ne a történelmi jelen időt, hanem a versben megszólaló személy jelen idejét értsük). Nála sokkal ritkábbak a „korjelölők”, mármint az átvett szövegekhez kapcsolódó korjelölők. Így a jelen inkább létező helyszín Parti Nagynál (nem egy köztes senkiföldje ifjúság és vénség, múlt és jövő közt), igaz, semmivel sem értéktelítettebb, mint Kovács András Ferencnél. A jelent mindkét szerző kicsit kívülről figyeli – Parti Nagy Lajos a Dumpf Endre-versekben például egy kórházkertből, Kovács András Ferenc szinte mindig a kitágított történeti időből, még akkor is, ha az, mint az Álmatlanság című versből tudjuk, „puszta álmok vendégsége”.

*Koinónia Kiadó – Éneklő Borz Könyvek, Kvár, 2006