| Február 2007 Arcok, évek |
Hát tanulj dalt a zengő zivatartól (vers) Lászlóffy Aladár A Korunk kapui Kántor Lajos Szerkesztők visszanéznek (Tóth Sándor, Benkő Samu, Veress Zoltán, Aradi József, Weiszmann Endre, Jancsik Pál, Aniszi Kálmán, Kiss János, Jakó Klára, Salat Levente) Songs of Passage (vers) Visky András Egy arisztokrata Athénban Rigán Lóránd Olvasónapló Horváth Andor Timon a Solveig-házban Poszler György Hagyomány és modernitás konfliktusa Bányai János Személyes ügyek (vers) Csiki László Egy örökség kínálata Pomogáts Béla A sötétség kritikája Egyed Péter Bretterről, Kolozsvárról Vajda Mihály Beszélgetés Boros Rózával, életéről Kiss András Egy könyv genezise Ritoók János A kultúrember és a politikai tett Ştefan Borbély A meghajlás művészete, Őszelő, Mikor a házban megbetegedett, Aeneas sakkozik (Generátor – versek) Horváth Előd Benjámin Ötvenhatos konferencia Párizsban (Európai Napló) Gömöri György Toll Arcok, évek Sebestyén László Tájoló Ötven évvel ezelőtt hunyt el Cs. Sebestyén László Mód László História A 18. századi bécsi politika erdélyi megnyilvánulási formái néhány korabeli emlékíró szemével Kovács Kiss Gyöngy Az erdélyi fiatalok értékorientációja a történetkutatásban Cseke Péter A „Spanyol polgárháború” Erdélyben (1936) Horváth Sz. Ferenc Világablak Házunk, városunk, hazánk, Európánk, földünk László Ferenc Mű és világa A személyi szabadság Adrian Marino Egy mondat Baránszkyról Cselényi László Közelkép Megoldáskeresés elvi kompromisszumok nélkül Péntek Imre Levelestár Szász János levelei Gáll Ernőnek Téka Ami nincsen, és ami lehetne (Átfogó) Demény Péter Álmok vendégsége Balázs Imre József A múlt tabuiról, közérthetően Murádin János Kristóf Foci és irodalom, avagy játékos közvetítések Bakcsi Botond Dokumentum a költő és költészettanár Csokonairól Keszeg Anna A Korunk könyvajánlata Talló A civilségről S. L. Az elsikkaszthatatlan spanyolviaszról R. L. Prózai látlelet Ferencz Enikő Tükrök által Szabó Annamária Lépcső/ház Évfordulón Abstracts Számunk szerzői |  | Visky András Songs of Passage (vers) Songs of Passage Ezerkilencszázötvenhét, te ötágú fényes csillag, / Sötéten ragyogsz / Az idő mélységes mély vizében, // Ezerkilencszázötvenhét, te kietlen, / Vérvörös tér, / Némán fölkelő napod rettent, // Anyám menekül előled, / Mintha megesett lányanya volna, / Vagy kóbor, névtelen állat, / Idegen illatú, széljárta nagyvárosban... // Menekülsz, anyám, halálra vált kicsi asszony, / Csöndes vackot keresnél, / Nevenincs idegen állat, / Kibomlott hajjal rohansz, / Tehetetlen jóságod átmeneti kabátjába burkolózva, / Hogy megszülj végre, / Hogy kilökd túlhordott terhed / A véredtől csatakos kövezetre. * Ezerkilencszázötvenhét, te ötágú fényes csillag, / Ugyan ki érthetné annyi idő múltán / Homályos okát a formátlan félelemnek? // Csecsemő üres tekintete, / Ezerkilencszázötvenhét, te, / Mint a századok óta hiába várakozóké... // Szüless meg, nevenincs gyermekem, / Most jöjj, kelj ki belőlem, mihaszna messiásom, / Pattanj, friss vértől gőzölgő penge, / Látod, fölhasadok még egyszer előtted, / Megszakadva tárom ki magam neked, / Hogy fájdalmam hibátlan hullámain / Partra vajúdjalak, és ne tartsak vissza / Magamnak semmit belőled... // Szégyenkezés nélkül kiáltozom a szegény szagú szülészet / Börtönrácsos ablakában állva, / Bocsásd meg, mielőtt hátat fordítanál végleg nekem, / A halál űrében úszó testem mérhetetlen boldogságát. * Ezerkilencszázötvenhét, te ötágú fényes csillag, / Ki emlékszik még a meglékelt világűr / Sötét óceánjára? / Ki ismeri nevét a kitakart mindenségnek? / Hangtalan hősi halott, / Fekete bőrű, temetetlen Góliát / Terül el rajtunk, kérlelhetetlen jelenünk csupa-tüske takarója... / Nincs isten, aki végre elsiratná, / Gyere hát, letakart tükrök gyászos démona, / Látod, mindannyian a tied vagyunk... // Ki vagy te, múltunk árnyéka, / Nesztelenül suhansz utánunk, / Mindenütt a nyomunkban vagy, / Sötét, sziámi testvérünk, / Észre sem vesszük majd, / Még bizony a legéberebbek sem, / Amikor a legújabb korfordulónál / Elénk kerülve éles villanással végzel velünk. |