A 14/19-es VILÁGCIRKUSZ: 9/11

Az előlépő szép szál szőrtelen meztelen legénynek nincs semmi a lába között

 

Hajoljon előre! – Gyerünk már!!

ISTEN

Nem tűröm, hogy az angyalaimat profanizálják, vagy besorozzák őket! – Én vagyok az Isten! – Ha azonnal el nem bocsátják őket, az egész Bizottságot a pokolba hajíttatom! – Ti meg kukoricán fogtok térdepelni, ha hazamegyek végre. – Hol a ruhátok? – Nem szégyellitek magatokat? Mi a nyavalyát kerestek a földön?!

A PUCÉR ANGYALI KVINTETT (térdre veti magát)

Téged! – Csak téged, Atyánk! – 

Csak Téged keresünk mi! 

Százan jöttünk le a földre, 

Hogy elmondjuk a Nagy újságot: 

Az ördög új Istennőt hozott az égbe, 

Az egész birodalom eszét összezavarta!

Elfoglalta a trónod! 

De mi nem hagytuk annyiban! 

Bizony mondtuk néki:

„Foglalod a kurvanyádat,

De nem ám a mi ha –”26

ISTEN (közbevág)

Mi a – ?! – Nem sül ki a szemetek ruhátlanul járni? – Csóré banda! Hol a ruhátok?

A PUCÉR ANGYALI KVINTETT 

Lehúzták rólunk. 

Megláncolták a kezünket, 

Puskatussal ütötték a hátunkat, 

Pedig senkit nem bántottunk,

Az utcán föl-alá, békésen –

Illedelmesen mendegéltünk – 

Téged keresünk! – Csak Téged keresünk mi! (dalra fakadnának:) 

Mikor még semmi – hegyek nem voltahanak27 – 

ISTEN

Mars, nyomás kifelé az ablakon! – Azonnal! – És várjatok rám a Templom előtt! – Kifelé! 

 

A PUCÉR ANGYALI kvintett kiugrál az ablakon

 

FŐSOROZÓTISZT 

Utánuk!

FŐCSENDŐR

Fegyverbe! – Lóra! 

 

Lövöldözés, káosz. A nép kollektív táncos röhögésben ugrándozik – mutogató ujjakkal – a minden nélkül meztelenül rohangáló angyalok láttán

 

ISTEN (két jól irányzott mozdulattal rendet teremt) 

Ide, hozzám! – Ide gyertek! – Ezennel leánnyá változtatlak benneteket. – Azokat tán nem üldözik. – A földön kitört a gyalázat. – Becstelen gonoszsággal halomra ölik az embert. Ennek véget kell vetnünk, de gyorsan. A Halál már szervezi a holtak seregét. Nekünk az élők közül kell ugyanilyen Sereget szerveznünk. Elmentek azért most széjjel a Városba, és bujtogatni fogtok. – Megmagyarázzátok az Embereknek, hogy miben különböznek a vadállatoktól. – Szavaitokat gyújtó tűzzé alakítom – menjetek! – Lázítsatok. – A Tömeg mozduljon végre – tiltakozzon. Terjedjetek, mint a tűz. – Lobbanjatok lángra majd, ha itt az idő. – Legyen béke és szeretet a földön. – Induljatok!

 

A leánnyá változott angyalok szétrebbennek, Gruncser két lábbal, fejét a rendes helyén tapogatva: visszajön

 

 

ISTEN

Munkálkodjunk mi is – fölveszem újra emberi alakom. (ismét a tábornoki kabátban) 

GRUNCSER

Tábornokom! – De hogy a – 

ISTEN

Hajh, merre menjünk, hogy Délre jussunk?28

GRUNCSER

Merre? – Mi merre? – Mit csinálunk? – Itt és most. – Úgy érzem magam, mintha valami kocsi elgázolt volna. – A fejem – a lábam. Mi történt a sorozáson? 

ISTEN

Apróbb zavar. – De lám, a lendülettel téged is megreparáltalak. 

GRUNCSER

Köszönöm. – Hálásan köszönöm. – És toborzott valamit – tábornok úr?

ISTEN

Dehogy. – Ott találtam az angyalaimat: be akarták sorozni őket. – Hallott már ilyet a Világ? (az öklét rázza) Elképesztő. De minden rendben: angyalaimat kislányokká változtattam, mostantól ők toboroznak.

GRUNCSER

Kislányok? – Erre kíváncsi vagyok. És mit csinálunk mink?

ISTEN

Énekelünk. (rázendít) Hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva29 – 

GRUNCSER

De – 

ISTEN

Nézd: – Ott jön egy angyalom, látod? – A tömeget keresi ő is. – Szépen indul ügyünk.

GRUNCSER

Melyik az angyal, ha kérdeznem szabad?

ISTEN

A kis fehérruhás. – Látod, milyen ártatlan?

GRUNCSER

A szőke?

ISTEN

Ő. – Gabídiusz, gyere ide.

GABÍDIUSZ (feljön a nézőtér felől)

Parancsolj, Atyám.

ISTEN

Ide jöttél, a templomhoz?

GABÍDIUSZ 

Igen, itt sokan lesznek. – Ez a Te házad, és téged szeretnek, atyám.

ISTEN

A jelek mást mutatnak. – És – mit teszel? – Vagyis: – hogyan?

GABÍDIUSZ 

Fölmegyek a szószékre – prédikálni fogok. – Lázítok.

ISTEN

Nagyon jó! Nagyszerű! – A többiek?

GABÍDIUSZ 

Szerte a városban. – Kocsmákban, gyárakban, tömegszállókon – ahol a legtöbb ember van.

ISTEN

Remek, Gabídiusz! – Menj, prédikálj! – Ajkadon a tűz az én akaratom.

 

Gabídiusz bemegy a szószékre, az Isten ezúttal gregoriánt énekel – latinul. Gruncser tercel hozzá 

 

GABÍDIUSZ (a szószéken) 

Nem vagytok vadállatok! – Emberek vagytok, az én Atyám fiai. A béke a szívetek aranya. Nyissátok meg szíveteket ez arany számára, mert az én atyám ezt kívánja tőletek.

 

Tömjénes szertartásos misetánc, minden elképzelhető kellékkel és fél tonna rózsaszirommal

 

ISTEN (elragadtatással suttogja)

Győzni fogunk –

GRUNCSER

A misének vége – azt hiszem, indulhatunk.

ISTEN

Megvárjuk Gabídiuszt. –

 

Várnak néhány órát. Órák, harangok. Kubista táncok. Puskák és galambok.30

 

ISTEN

Mit gondolsz, mért nem jön?

GRUNCSER

Olyasmit mondhatott, ami be van tiltva a mostani időkben. – Tán már ki is végezték valahol a templom mögött. – Ki van szögezve a templom kapujára: 

ISTEN (olvas)

Sta-Tá-Ri-Um. – Hümm. – Az mi?

GRUNCSER

Akkor minden lehet. – A Statárium – mint az Istennyila, akkor csap le – mikor nem is gondolná az ember.

ISTEN

Megölték volna? 

GRUNCSER

Ki tudja. – De jön a sekrestyés a templomot bezárni, az tán tudja.

ISTEN

Nem látta véletlenül Gabídiuszt?

SEKRESTYÉS

Kit?

GRUNCSER

A kislányt, aki prédikált.

SEKRESTYÉS

Azt a kis… – hogy hívják?

ISTEN

Gabídiusz.

SEKRESTYÉS

Másik nevet mondott – hallottam, mikor a plébános úrtól engedelmet kért. Azt mondta, a pápa levele van nála, hogy ő leány ugyan, de prédikátor – csodagyerek. – Egész más nevet mondott.

ISTEN

Jó – hol van most? – Meghalt?

SEKRESTYÉS

Dehogy halt. A plébános úr hívta ebédre – most is ott van.

ISTEN

Merre lehet bemenni a plébános úrhoz? – Én atyja vagyok a csodagyereknek.

SEKRESTYÉS

Hát – ööö – nem is tudom. – (némán mutatja az utat, majd kulcsait igencsak csörgetve el)

ISTEN

Lásd, ezt nem szeretem. – Egy angyal minek megy ebédre? – Minek?

GRUNCSER

Talán, mert ember. – Embernek változtatta, tábornok úr. – Leányembernek. Fontos, hogy ebédje legyen, különben a fűbe harap.

ISTEN

És miért marad ilyen sokáig?

GRUNCSER

Biztos vacsorára is meghívta a plébános úr.

ISTEN

Majd adok én nekik Vacsorát. – Melyik szoba lehet az? 

GRUNCSER

Tán ott, az emeleten.

 

Fölmennek, az Isten beles az ajtó világító kulcslyukán

 

ISTEN

Tényleg itt van – de nem vacsoráznak. – Imádkoznak. A pap fölismerhette benne az angyalt: térdepel előtte, úgy imádja.

GRUNCSER (benéz)

Na, szegénykém – ajjjaj – megette a fene – 

 

Lesújt a villám, Gruncser elhanyatlik. Egy lángoló, ordító pap rohan, zuhan, őt is agyonvágja egy villám. – Kegyetlen vihar. Az Isten, mint Lear a Viharban. Üvölt. – Aztán tovább üvölt.

 

ISTEN

Vége lesz, emberek! – Vége lesz! – Halló emberek, vége lesz! – Lázadjatok! (rohan) Béke lesz! – Utánam!

 

Fegyveresek veszik körül

 

Nem változom át semmivé! – Itt állok – mint igaz Isten az igaz ember képében. – Mit akartok?

FŐCSENDŐR

Parancsunk van elfogni téged: – Lázító vagy.

ISTEN

A Gonosz ellen lázítok – de persze: elfoghattok.

FŐCSENDŐR

Elfogunk. – a Törvény nevében.

ISTEN (kinyújtja két kezét) 

Tessék – rendelkezzetek velem.