A 14/19-es VILÁGCIRKUSZ: 5/11

A furulya, majd a többi fúvós fölsír, a két Párt zászlóstul egymásnak ront. Látványos tömegtáncverekedés, mely évekig tartó gyilkolászásba torkollik

 

TÖMEG (ütemes tapssal) 

Az Isten velünk van! – Az Isten velünk van! –

ISTEN

Hogy a nyavalyába lennék veletek, mikor itt ülök Belzebubbal a hetedik sorban? / Hetedik páholyban – (ez az egy pont rendezés- és épületfüggő) Elég volt, menjünk. – De mi ez az árok?

BELZEBUB

Ugorja át bátran fölséged! – Én már ideát vagyok!

ISTEN

Nem. – Az Isten nem ugrándozik. – Inkább lemászom. Tiszta vér lett a lábam. Már térdig ér.

BELZEBUB

Haragudni méltóztatik?

ISTEN

Rosszkedvű vagyok.

BELZEBUB

De miért? – A Cirkusz alapvetően: vidám. – Ahogy Bé, az apokrif Átíró-Költő mondotta: „Egyedem, begyedem, a Cirkusz nem Egyetem.”8

ISTEN

Borzasztó dolgokat látok. – Mi ez az őrültség?

BELZEBUB

Őrültség – őrültség. Ez, mint mindketten tudjuk: elég relatív. – Túl sok lenne a vér?

ISTEN

Az is. – Föltúrják a földet, járatokat vájnak, és vért engednek bele. Mi ez az őrület?

BELZEBUB

Már megint: Őrület? – Isteni tévedés. – Ami praktikus, az soha nem őrület. Ha árok nem volna, hol folyna le a sok szép vér? Látja felséged azt a lila selyem sátrat?

ISTEN

Látom. – Én mindent látok.

 

A híres Berlioz-féle Rákóczi induló eleje, mint mozihíradó-zene hallik. –Táncikával és angyali kórussal

 

KÓRUS (kintről)

Vak Pali, Vakpali mindent lát, szemüvegen át a kutya valagát!9

BELZEBUB

És azt is tudja, ki van ott?

ISTEN

Na, azt most éppen nem.

BELZEBUB

Remike.

ISTEN

Remike? Römike? – Vagy Rémike?

BELZEBUB

Ahogy tetszik: Rémike: – Remike.

ISTEN

És ki ő? – Ő – Valami nő?

BELZEBUB

Ha úgy tetszik: Nő, ha úgy tetszik: Angyal, ha úgy tetszik: Állat, ha úgy tetszik, álom, vízió, rémkép, hallucináció, vagy zene, virág, vagy okádék – ahogy tetszik. – Remike szép, és szoknyát visel. – És tudja, felség, mi van még a lila sátorban? – Egy márvány medence. És abban vér. És a vérben: – Remike.

ISTEN

És az árkok – 

BELZEBUB

Az árkok a medencében futnak össze, oda vezetik le a vért. – Praktikusak, mint mondottam volt. – Akarja látni Remikét?

ISTEN

Nem érdekel.

BELZEBUB

Dehogynem érdekli. – Bemutatom. – Képzeljen el egy fehér testet, amint vérben lubickol. És nevet. – A Gyönyör: Remike Szerelme – és a Cél: a Fürdő.

ISTEN

Miféle fürdő?

BELZEBUB

Csak nem gondolja fölséged, hogy a Nemzeti és Nemzetközi Cirkusz kiváló művészei ezeknek a parasztoknak rendezték ezt a pompás előadást? – Frászkarikát. Mit – Lófrászkarikát, Fenét, Felség! – Remikének, a bájos és ellenállhatatlan cirkuszkisasszonynak az a mániája, hogy vérben fürödjön. Az előadás nemes versengés a hölgy kegyéért. A művészek két csoportra oszlottak, és amelyik több vért szállít, azé lehet majd a legizgalmasabb csók.

ISTEN

Csók?

BELZEBUB

Úgy néz rám, mintha torz volna az arcom. – Meglehet. – Én szerencsére nem látom. – Menjünk! – Izgatott vagyok.

ISTEN (morog magában)

Odi profanum vulgus et arceo10 – 

BELZEBUB

Megvetlek, alacsony tömeg és távol tartom magamat tőled?! – Hogy jön ide az antik Horatius? Ódástul? – Elfáradt?

ISTEN

Rosszul vagyok. Hullaszag van itt. – Nyomaszt. – Ó.

BELZEBUB

Mert az egész Napot el kéne tüntetni az Égről. – Mióta mondom: hiába. – Ha a Nap nem sütne: nem volna hullaszag. – A melegtől van. Meg a cifra legyektől.

ISTEN

Az árkokban rengeteg holttestet láttam.

BELZEBUB

Meglehet. Ám a hívő lelkük, ugyebár, azóta már a Mennyeknek országában dalolgatja a Kánont. – Nem is izgatott? – Nézze, az ott Remike. Az ajka olyan, mint a pióca bele. – A nyaka – ó, hol csókoljam meg? – 

ISTEN (dörmög, mert eszébe jut a Milarepaverzió)

Ó, – ó – ó. Ó – Ó, ó: – az Énekehek éneke. Ó!11

BELZEBUB

Hogy lehet ilyen flegmán állni? – Nem is néz oda? – Fölség! – Ne legyen örömrontó.

ISTEN (súgva)

Irtóztató ez, Belzebub – hová vezettél engem? Ez vérfertőzés – a férgek bordélyháza. – Kik rohadnak itt? – Miféle döglődő fenevadak? – A nyáluk csorog az undorító vérgőzben. – Mocsokká olvad minden – Mi ez itt?

BELZEBUB

Ez Te vagy. – Az Isten. Az én istenem meg – (beugrik Remike mellé a nagy medencébe, poklot idéző, bódítóan táncos aktusuk kezdődik, szinte füstöl)

REMIKE (megfelelően artisztikus zenés-táncos ponton előbukik)

Gyere, Te állat! – Vért! Vért! Vért!

 

 

BELZEBUB

Édes – 

REMIKE

Vért adjatok. – Vért!

BELZEBUB

Gyerünk – kéjutazásra, kicsikém!

REMIKE

Kéjt akarsz, te Dög? – (csapkodja) Kéjt? Kéjt? Kéjt?

 

Mámorban elszállnak

 

ISTEN (a komédiásokhoz lép)

Beszélni szeretnék Önökkel – 

LAKÁJ (kicsit nagyon feminin jelenség, selypít)

Hová megy, mit akar? – Ez itt az Exkluzív Művészek Klubja.

ISTEN

A Művész urakhoz volna néhány szavam –

LAKÁJ

És mégis: – Kicsoda Ön? – Idejön, és nem ismeri a Szabályokat? – Mit képzel? „Ahh! – A művész urakhoz volna néhány szavam?” – Ki hívta meg? Be van jelentve? Mi ez a ruha? Hogy áll a szeme, füle, orra? – Haja? – Mit akar? – A művész urakkal beszélni? Nem lehet.

ISTEN

Csak megkérdezném: élvezik-e, amit csinálnak.

LAKÁJ

Mit csinálnak?

ISTEN

Nézzen körül. Vér. – Nézzen föl: Vér. – Nézzen a föld alá: – Vér. Csak megkérdeném: – Élvezik-e?

LAKÁJ

Ezért jött?

ISTEN

Ezért.

LAKÁJ

Egyenesen Rómából? A pápától? – Egy apostol? (röhög) Honnan jött?

ISTEN

A mennyből.

LAKÁJ

Aha. Aha. – A mennyből. – Az angyal. – Nos – 

ISTEN

Mondjuk, hogy Rómából jöttem. – Egye fene.

LAKÁJ

Mondjuk? – Ha Ön mondja: mondjuk. – Egye fene. Nem érek rá sokat vitatkozni, mindjárt hoznak egy csapat embert – akasztani. – Az jobb mulatság lesz. – Tessék, befelé. (jelent) A pápai követ! – Egyenesen Rómából!

EGY KOMOLY KOMÉDIÁS

Vezesse be a követ urat a ponyva mögé – és adjon neki bort.

ISTEN

Bocsánat – nem iszom. – Prédikálni szeretnék.

A KOMOLY KOMÉDIÁS 

Nem iszik? Pap? – És nem iszik?

LAKÁJ (visítozva csapkodja a térdét)

„Bár eddig is már a pokol fele,

Sőt több felénél, pappal van tele.”12

 

Kintről ordítás:

 

AZ AKASZTOTTAK KÓRUSA

Isten, ha igazságos vagy: – Tégy csodát! – Tégy csodát!

ISTEN

Megálljatok! – Hová viszitek őket? – Miért akasztjátok fel őket? – Miért maratjátok szét az emberi testet, mint kutyák a koncot!? – Milyen jogon?

A KOMOLY KOMÉDIÁS

Tegyen vattát a fülébe, bátyuska. Ez a divatos muzsikaszó szokatlan kissé.

ISTEN

Ember! – Ott akasztani visznek – embereket –

A KOMOLY KOMÉDIÁS

Na igen – 

ISTEN

De: miért?

A KOMOLY KOMÉDIÁS

Szabályszerűen golyó járna nekik – ám a golyó hasznosabb dologra kell.

 

Érthetetlen német–orosz katonai parancsüvöltések: Vorwärts! Laden! Schießen! Nicht schießen! Scheißen! Vorwärts! Rückwärts! Hauptbahnhof! Dawaj! Poweszity! Bisztreje! Wunderbarrrr! – Tömeges akasztás

 

ISTEN

A jóság meghalt a földön. – Menjetek a Mennybe, gyermekeim.

Miért, miért kell ennek így lennie? – Megyek haza – a földről megtorolni nincs erőm. – Majd az égből.

 

Az akasztottak jönnek tánclibasorban, nyakukon kötél

 

Kik vagytok? – Mik vagytok? – Feleljetek. Gyertek énhozzám.

AZ AKASZTOTTAK KÓRUSA

Mennénk, de nem tudjuk: Merre vagy?

ISTEN

Erre, itt – 

AZ AKASZTOTTAK KÓRUSA

Te vagy az Isten?

ISTEN

Én.

AZ AKASZTOTTAK KÓRUSA

Hallunk, de nem látunk.

ISTEN

Már közel vagytok.

AZ AKASZTOTTAK KÓRUSA

Lehet, de mégse látunk.

ISTEN

Hogyhogy?

AZ AKASZTOTTAK KÓRUSA

Mert vakok vagyunk. – A varjak kivájták szemünket.

ISTEN

Az akasztottak vagytok.

AZ AKASZTOTTAK KÓRUSA

Igen. – Azok vagyunk. És tudjuk a Haláltánc-balladát. – Szeretnéd? –

Éjjel borult a háztetőkre,

s kuvikhang szólt a berken át,

midőn a Bankár útnak indult,

elásni véres aranyát.

Az útkereszten vasdoronggal

hét ördög várta s a Halál;

s mikor kardot rántott, a csontváz

fülébe súgta: „Mondd, szamár,

szamár, mit véded még a pénzed?

Meghalsz s a kincset elviszem,

s a kincs helyett eláslak téged,

akit nem ás ki senki sem.”

– Kufárok voltunk mindahányan,

s az évek szálltak, mint a percek,

véred kiontott harmatával

irgalmazz nékünk – 13

 

HALÁL (lódobogás, nyihogás, vágtázó pata-kopogás közben érkezik, leszáll)

Uram, az Alkotmány szerint a Test az enyém, csak a Lélek a tiéd. – Elviszem őket.