A 14/19-es VILÁGCIRKUSZ: 3/11
I. / 2. A Mennyben
ANGYAL (megrázza az alvó Isten vállát)
Uram, kelj föl! – Különös áment hallottam.
ISTEN
Szóltál?
ANGYAL (hangosabban)
Különös „ámen” hallatszott ide föl.
ISTEN
Honnan?
ANGYAL
A földről.
ISTEN
Különös ámen?
ANGYAL
A kapuhoz vágódott – beleremegett a Mennyország.
ISTEN
Betört a kapu?
ANGYAL
Nem tört be.
ISTEN
Akkor mit akarsz?
ANGYAL
Nem kéne intézkedni?
ISTEN
Intézkedni?
ANGYAL
Gondoltam.
ISTEN
Te ne gondolj semmit. Ha mégis gondolsz: tartsd meg magadnak. Ne háborgassatok: – parancsoltam elégszer.
ANGYAL
Igaz. De ezzel a rettenetes ámennel valami szörnyű dolgot pecsételtek meg odalenn – azért voltam bátor.
ISTEN
Szörnyű dolgot? – Kik?
ANGYAL
Az emberek.
ISTEN
Kik?
ANGYAL
Az emberek. – A földön.
ISTEN
Ja, ott. – De máskor ne háborgassatok. – Mehetsz.
ANGYAL (el, majd vissza)
Uram –
ISTEN
Tessék.
ANGYAL
Megérkezett Belzebub – üti-veri a kaput.
ISTEN
Kaputt?
ANGYAL
Nem úgy kaputt, hanem veri a kaput.
ISTEN
Mit akar?
ANGYAL
Honnan tudjam?
ISTEN
Nem állunk szóba vele.
ANGYAL
Mondtam – de annál jobban veri.
A kapu döng
ISTEN
Kérdezd meg: mit akar?
ANGYAL (kimegy, ordít)
Mit akarsz?
BELZEBUB
Becsapódott hozzánk, a Pokol kapujába egy Ámen! – Mit műveltek?
ANGYAL
Ezért dörömbölsz – nálunk?
BELZEBUB
Ezért. – Az Ámen a Ti problémátok, magyarázzátok el: Mi ez? – Erős a gyanúm, hogy a földön valami nagy dolog készül, kérdezd meg a Szomszéd urat: – Nem mennénk le körülnézni egy kicsit?
ANGYAL (visszamegy)
Belzebub kérdezteti, hogy nem akarsz-e lemenni vele a földre.
ISTEN
Minek?
ANGYAL
Azt állítja, hogy az ámen a pokol kapuját is megütötte, szeretné, ha lemennétek.
ISTEN
A földre? – Én? Belzebubbal? – Vagy akárkivel? – Minek?
ANGYAL
Valami nagy dolgot akarnak odalenn az emberek. – Talán meg kellene nézni.
ISTEN
Teszek én Belzebubra. – Hagyjatok aludni.
ANGYAL (odakinn ordít)
Nem megy veled!
BELZEBUB
Hű, de kényes az Úr! – Akkor megyek magam.
I. / 3. Napkelte. Az utcán emberek tolonganak
BELZEBUB
Miért van ilyen korán ennyi ember? – Nahát! Na, tessék: itt jön a Halál. – Jó reggelt, Kegyelmes úr. Micsoda véletlen szerencse, hogy találkozunk. – Mi újság?
HALÁL
Az újság?! – Ezt nézd!
BELZEBUB (olvassa a plakátot)
„Ingyen cirkusz!
Az előadás díjtalan
Belépti díj nincs
Föllépnek…
– Na és. Mit számít ez? –
HALÁL
Mit számít? – Ez? – Ingyen cirkusz!? – Teljesen ingyenes cirkuszelőadás. Nem érted, mi ez?
BELZEBUB
Nem nagyon. Tán a művészek miatt akkora esemény? Kik ezek? Ezek a nevek itt? – De mennyi! – Kétszer hét és kettő. –
HALÁL
Tájékozatlanságod módfelett meglep, kegyelmes uram. – Ezek a művészek az úgynevezett kiválasztottak.
BELZEBUB
Aha.
HALÁL
És az Úr nem jő le a földre?
BELZEBUB
Nem. – Asszem, nem jő.
HALÁL
Lehetséges lenne, hogy Ő nem kapta meg az üzenetemet?
BELZEBUB
Az üzenetedet? – Milyen ügyben, ha érdeklődnöm szabad?
HALÁL
Ugyanabban az ügyben. (a plakátra mutat) Ebben az ügyben.
BELZEBUB
De mikor üzentél?
HALÁL
Tegnap. – Mikor itt a cirkuszban elhangzott: – Azonnal megtelegrafáltam az Áment. Föltelegrafáltam és letelegrafáltam. – A Szerződésünk szerint.
BELZEBUB
Az Áment?
HALÁL
Azt. – Igen.
BELZEBUB
Tehát a kapuhoz vágott áment te magad küldted?
HALÁL
Magam.
BELZEBUB
Akasszanak föl, ha értem, mi ennek a jelentősége.
HALÁL
Holnaptól nagyban szállítok. – Ennyi. – Szíveskedjél intézkedni: megfelelő mennyiségű tüzelőanyagot és szurkot beszereztetni – de gyorsan.
BELZEBUB
Nagyon homályos ez így.
HALÁL (a plakátra)
Látod ezt?
BELZEBUB
Látom.
HALÁL
Plakát?
BELZEBUB
Plakát.
HALÁL
Ingyen cirkuszt hirdet?
BELZEBUB
Azt.
HALÁL
Arra kérnélek, hogy ma este őfelségével fáradjatok el a Cirkuszba, ott minden kiderül. – A Viszontlátásra.
BELZEBUB
Lassabban! – És ha Őfelsége nem jön?
HALÁL
Jőnie kell – és jőni fog.1 – – Ez nagyszerű. – Adieu! (el)
BELZEBUB (magában morog)
Na jó – meglátjuk. – Ma este cirkuszba megyek! –
Hé, jóemberek, hová sietnek?
Nagy, általános táncos derültség, a járókelők kinevetik, mutogatnak rá
Meglátjuk. – Meglátjátok! – Ma este Cirkuszba megyek. (röhög)
Képek
