A 14/19-es VILÁGCIRKUSZ: 4/11

 

ANGYAL

Uram, a Halál hív, mindenképpen le kell menned a földre.

ISTEN

Nekem? – Olyan nincs.

ANGYAL

Ennek a fele se tréfa, uram. Belzebub egyedül garázdálkodik odalenn. – Nem tűrheted.

ISTEN

Má mé ne tűrhetném? – Mondtam már: „Mit háborgattok? Takarodjatok innen! Nagy munkába’ vagyok – Sietek!”2 –

ANGYAL

Ó – Sándor – 

ISTEN

Miféle Sándor?

ANGYAL

Valami száztíz éves Költő.

ISTEN

Menjen, aki akar, ha akar. Különben sem értem, hogy mit mondtál. – Mit mondtál?

ANGYAL

A Halál kér, de föltétlenül, hogy szépen ülj rá a – – illetve: Menj a – földre.

ISTEN

A Halál kér?

ANGYAL

Az.

ISTEN

De mér? (istentelenül nagyot ásít) Mire?

ANGYAL

Hogy menj le a földre.

ISTEN

Én?

ANGYAL

Te.

ISTEN

Ő – Ööö – 

ANGYAL

Ő már ott van.

ISTEN

Ott. – De hol?

ANGYAL

A földön.

ISTEN

Ott?

ANGYAL

Ott.

ISTEN

Merre?

ANGYAL

Arra. – Egyenest. A Vénuszon keresztül.

ISTEN (felcsillan a szeme)

Hogy a – Vénuszon?

ANGYAL

Igen, arra szoktak.

ISTEN

Ja. Persze. – Tudom. – Akkor ne háborgassatok.

ANGYAL

Nem mész?

ISTEN

Hova?

ANGYAL

A – földre.

ISTEN

Muszáj?

ANGYAL

Muszáj.

ISTEN

Ebben az esetben hozzad a csizmám! Ha le kell szállni – akkor szálljon előttem száz angyal. – Nesztek! – Különben, megmondtam, hogy ne háborgassatok.

 

Zaj, zene, dörgés, harsonák, indulók, táncolva trappoló angyalok

 

BELZEBUB

Még várok holnapig;

Ha holnap sem lesz a végítélet:

Beások a föld közepéig,

Lőport viszek le

És a világot a

Levegőbe röpítem… hahaha!3 (az eget bámulja)

Na, hallom, jön már! – Megjött az Isten – az összes angyalaival. Ezen ne múljon. – Meglátjuk. Egy biztos: Ma este Cirkuszba megyek. (röhög)

ISTEN (érkezik)

Ámen.

 

 

REMIKE (kacag)

Itt vagytok? Mire vártok? – Gyáva banda! Hogy ül, sápad, remeg mind. – Miért? Megbántatok valamit? Féltek? Nem vagyok elég szép? – Vagy kívánatos? – Ez a vörös pongyola nem Minden, ez csak a titkok takarója. – S nem a csók a tető, s nem a csók a minden4 (kacag) – Nézzetek hát. (kioldja, lecsúszik lábához vörös selyemruhája) Melyikőtök nem szeret? – Ki akar közületek? (kacag) Nem! – Ma egy se! – Holnap talán: Mind. Előbb megfürdöm. – A kádamat! – Vért akarok bele, vért, vért! Aztán jöhettek. – Először, aki a legtöbbet hozza! Induljatok! – William! – Kezdjed! – Rajta, fiúk!

WILLIAM (fölugrik, Remike ruháját lobogtatja) Ez lesz a zászlónk! – (kirohan)

 

 

WILLIAM (vissza/berohan)

Uraim! Barátaim! Fiaim! Apáim! Figyeljetek! – Ma ingyen cirkuszt rendezünk, a gyönyörűségetekre, örömötökre és boldogulástokra! – Nem akarunk boldogok lenni, szenvedni akarunk, mert erre születtünk! – Ellenben nektek boldognak kell lenni, mert Ti vagytok az úgynevezett Nép, mely tulajdonképpen Szent és sérthetetlen, akár az Isten. Érettetek élni, miattatok gyötrődni minékünk: – a Gyönyörök gyönyöre.

Az előadást megkezdjük. Első számunk egy úgynevezett ORRFÁKK, azaz: Orr-Furulya-Ária-Kvintett – Egy, két, há – Fel, barátom! – Fel barátim! Fel barátim!5

 

A williamisták nekilátnának: zenebona

 

PINKÁR (ordít) Kezdeni! – Anfangen! Los! (a publikum felé) Szeretettel fölkérek minden fület, szájat, szemet: – Ide hallgasson, ide nézzen, mert az igazi Nóta az, amit Mi fújunk! – A legszebb, ahogy Mi fújjuk! – A többiek ócska Csalók, kedves édes, drága jó publikum! – Furulyázásuk hamis, mint a rohadt penészes citrom íze. – Mi kezet nyújtunk önöknek, édes, drága jó Közönségünk! – Kezdjük!

 

Mindkét banda rettenetes orrzenére zendít. Tánc, kétfelé szakadó Hurrázás. A közönség élvez

 

WILLIAM

Állj! – Uraim! Gyermekeim! Apáim! – Végtelenül örvend a szívem, hogy orrbafurulyázásunk igaz dallama, íme Lelketekhez férkőzött. Látom ám: Táncolni akartok! – Látom az ősi vért kipirosodó orcáitokon. – Látom, amit látok! – Harsogjuk együtt Bandánk dicsőségét! – Kiáltsuk fennhangon: Nincs szebb a mi szépen szálló Nótánknál! – Ordítsuk továbbá boldog egységben: A másik banda nótája: Hamis, hazug, alávaló, kretén! – Miránk akar táncolni a Föld! – Mindenkinél nagyobbat üt csatakiáltásunk: Éljen a furulyánk! – Éljen az Orrunk! Éljen a hangunk! Éljek én és a Pártom! – Vivát, vivát, vivát!

 

A publikum fele vitustáncos vivátot ordít

 

PINKÁR (a medvetáncoltató hátán állva kiabál)

Szememből vérkönnyek csöppje hullik szívemre – onnan meg vissza szemembe. – Ó, testvérek: Örömkönnyek, ám egyúttal bánatkönnyek ezek. A próféta úgy mondaná: Vegyeskeverék könnyek. – Érzem lelkem közepében a vágyat: Térdre borulni! – Tulajdonképpen táncolnom kellene dühömben! – Mert mit látok?! – Kisszámú, hitvány söpredéke a földnek, vagyis a méltatlan Jelen, és ennek többre hivatott egykoron dicső Cirkusza – szembehelyezkedik velünk, azaz veletek, édes kicsi csibikéim! – Akik megértettétek az Idők valódi furulyaszavát: az Igaz Szót! – Arra vágynátok táncolhatni – Velünk! – Szemben a balga, ostoba, erőszakos szamarakkal, kik hagyják hátulról nyársra húzatni magukat egy hamis tilinkós mellett! – Nem tűrhetjük! – Egy Csárdába csak egy dudás való, ez a tiszta, brutális igazság. Minthogy pedig immár évezredek óta Csárdánk a mindenkori Cirkusz – ebből egyenesen következik –

WILLIAM

Semmi sem következik! – Illetve: MI következünk: Hajrá fiúk! – Előre!

PINKÁR

Csöndet, kolléga! – Fogja be rögtön a redves pofáját! – Ez a hang Közönségünktől idegen! Böcsületsértés. – Fölhívok-fölhívunk minden igaz embert: – álljon mellénk! Az Emberiség nagy ügye mellé sorakozzon Mindenki! Mindenki ide, a hátunk mögé. – A többit aztán majd meglátjuk.

WILLIAM

Aki nem Gaz, hanem Igaz: – ide sorakozzék! – Sorakozó!

 

Az emberek táncikálva kétfelé sorakoznak

 

Felebarátaim, kibontom szent lobogónkat! – Sorakozzunk alá, csókoljuk meg e szent csodarongyot: – Remikének, a világ legigézőbb hölgyének testéről való. – (beletöröl egy könnyet) Kiáltsátok teli tüdőből: Vérünket és életünket érte! Hurrá!

PUBLIKUM

Vérünket és életünket érte. – Hurrá!

PINKÁR (másik pongyolát ránt elő)

Ez sokkal régebbi! – Ez a Valódi! Még itt lebeg érzékeny illata rajta! Gyönyörillatú fehérneműi alatt tárolta sokáig! (szagolja) – Oaaahhh – Behunyt szemmel, aki érzi: – Előre, előre, tűzön vízen át – csak arra, amerre fönnlobogni érzi az Orrotok-Orrunk ezt a dicső Zászlót! – Meglátjuk, ki fog itt kesztyűbe dudálni!

 

Hirtelen tök sötét borul a Cirkuszra

 

HANGOK

Disznóság! – Mi ez a disznóság?! – Fölháborító disznóság!

WILLIAM 

Kezdődik a Harc!

PINKÁR

Ez a harc lesz a végső!

WILLIAM

A jog s a szabadság6 –

PINKÁR

A Szent Ákombákom – Sose bánom! – Jól alányom!

WILLIAM

Kiszera méra Báva tag!7

PINKÁR

Ti lesztek a Szent ügy vezérei. – Kés, méreg van bőven: Rajta!

ÉNEKLŐ TÖMEG (a Carmagnole, mi más)

„Rajta, de rajta, de rajta tovább! – Föl a Többiekkel a lámpa vasára!” 

 

Még mindig Sötétben, esetleg közben léggömbeső a Közönség fejére. Sikolyok a nézőtéren is

 

PINKÁR

A Jog a legszebb fogalom! – Ennek csúcsa az a szilárd alap, miszerint a Cirkuszban csak egy banda furulyázzon.

WILLIAM

A Szent Furulya Bandája mi vagyunk! – Aki mellettünk van, üdvözül, aki nincs mellettünk – azt egyszerűen üdvözíteni kell. – Kell! – Nesztek: kés. (Zakózsebéből szakszerűen közéjük vág néhány hajító-kést.)

PINKÁR

Van pokolgép, bomba. Kolerabacilus is, ha kell.

 

Decens robbantgatás hallik

 

WILLIAM

A fő, hogy minél gyorsabban és erélyesebben üdvözítsük a bűnösöket!

PINKÁR

Mi üdvözítünk! – Egyedül!

WILLIAM

Az Isten velünk van –

PINKÁR 

Az Isten velünk vahaan! –