Az erotika szóval összefoglalunk itt mindenféle lehetséges nemi viszonyt a Dante-Beatricei éteri tisztaságtól le a prostitució fertőjéig. Abban a zűrzavarban már most, mely az osztálytársadalom szexuális viszonyaiban a két véglet között uralkodik, három típust lehet megkülönböztetni:

I. A kötelességszerű szexuális élet a leggyakoribb típus, mert ide tartozik a legitim és illegitim viszonyok legnagyobb része. T. i. az olyan házasság mind, melyet gazdasági vagy bármilyen külső kapocs, csak nem a szerelem tart össze s mind az olyan házasságon kívüli viszony, melynek, ha csupán az egyik fél részéről is, gazdasági érdek az alapja.

E típus férfi képviselője azt hiszi, tartozik az egészségének vele, hogy bizonyos váladékait időnként kiürítse s ezt az önmaga iránti kötelességét annál szívesebben teljesiti, mert — ha, múló érzékcsiklandozás alakjában is, — élvezetet is talál benne. A nő pedig úgy érzi, kötelessége e célból párjának, amikor megkívánja, rendelkezésére állani, még ha ez neki nem is szerez élvezetet, sőt undort kelt benne.

Ez olyan magától értetődő álláspontnak látszik, hogy a legtöbb olvasó nem is érti mindjárt, miért eshetik kifogás alá. A „házastársi kötelmek” teljesítéséről beszél a törvény is, mely a férfi alkotása, tehát egyoldalú s (kiivált a két nemet érdeklő kérdésekben már eleve valószínű, hogy hibás. És valóban, emögött az úzus mögött annyi szomorú életsors huzódik meg, hogy azt abúzusnak is joggal tekinthetjük. Az is. Visszaélés rendesen a férfi részéről a nő elnyomott helyzetével és visszaélés mindkét nem részéről Eros finom és drága ajándékaival. Valóságos locus anon luc endo: erotika öröm nélkül, kötelességből! Eros nem marad meg ott, ahol meg akarják kötni: Elillan minden kötelékből, eltünik. És boszut áll.

Pedig amióta a férfi megszervezte ezt a társadalmi rendet (magántulajdon, család, férfiuralom, magánörökösödés) azóta ez a típus lett uralkodó a” szexuális életben. Többet szenved benne a nő, mert ki van szolgáltatva a férfi önző kényének és eszközzé van lealacsonyítva. De szenved a férfi is, mert talán nem is tudva miért, boszut áll a nő is s meg-meg kínozza a férfit, pokollá téve nem ritkán a páros életet a házasságban: csak úgy, mint házasságon kívül. Ugyanerre természetesen még több módja van a férfinek már csak azért is, mert ő az erősebb s a mai rendben ő az úr. Tény az, hogy hajmeresztő tragédiáknak vagyunk mindennap olvasói, melyek borzalmas fényt vetnek az ilyen pokollá lett páros életekre.

De érzékeny károsodást szenved mind a két nem a szerelemnélküli páros életben azokban a mindennapos szürke esetekben is, melyek tragédiára nem vezetnek. E típus emberei találták ki a jeles mondást: Omne animai post coitum triste. S ebben elszólás alakjában (Freud) már benne van az a tudatalatti beismerés, hogy állattá, kulturátlan és kulturától idegenkedő állattá alacsonyítja le az embert az ilyen kötelességszerű szexuális élet. S valóban ebben a szerelemnélküli levegőben terem meg a kispolgár: az önző, korlátolt, de szigorú erkölcsbíró, ki már örömtelenül fogantatott és színtelen örömök közt, a kötelességek hűs légkőrében nő fel; talán fanatikusa a „rendnek” és kötelességteljesítésnek, de minden Szárnyalásra képtelen, minden haladásnak kerékkötője. — Ha ezt a kispolgári típust a trónon is felfedezzük, (lásd Ketteler komornyik könyvét Ferenc Józsefről) ez csak első pillanatra meglepő, voltakép logikus és természetes, mert a szerelemnélküli szexuális élet ép´ a legmagasabb körökben volt mindig divat.

Nem szorul bővebb bizonyításra, hogy ez a kötelességszerű szexuális élet nem a legszebb, legértékesebb individuumokkal szaporítja a fajt. És cseppet sem javit ez eredményen ha túlbuzgó, de rövidlátó soviniszta militaristák a szaporodást mint külön polgári kötelességet akarják ez amugy is kötelességszerűen szeretkezők nyakába varrni.

2. A kvantumra törekvők erotikája a másik típus. Kvantumra törekszenek a nemi aktusban, vagy a partnerben, sőt mind a kettőben. — Ez valóságos atavizmus: visszaütés oly régi fejlődési fokra, mely az osztálytársadalomnál is sokkalta régibb, t. i. a hordatársadalomnak arra a kezdetlegesebb állapotára, melyben szabályozások még nem korlátozták a férfit a szexuális élvezet keresésében. Romboló hatású az egyénre úgy, mint a fajra, közvetlenül ugyanugy, mint távolabbi kihatásaiban. Az ősi multban bizonyára igen sok horda és törzs kihalására vezetett. A matriarchatus a szexuális érintkezés szabályozásával, aztán a túlélő hordákban s még inkább utóbb a nemzetségi társadalomban megritkitotta ezt a típust. Azon a kulturfokon ha tabu lett az elérhető nők nagy része, ez elég volt önfegyelemre nevelni a férfit. A patriarchatus azonban újra visszaszerezte ezt a férfi előjogot. Az osztálytársadalom pedig egyenesen kitenyésztette ezt a típust.

A Casanova-típus ez, melynek nagyon tanulságos példányát faragta ki Móricz Zsigmond a Turi Dani alakjában. „Affenébe, száz asszony is kicsi von nékem” — mondatja hősével dicsekedve. Feledi azonban, hogy ez a nagy tehetség csak a tenyészbikának olyan erénye, mely dicsekedés tárgya lehetne. Ám az embernek már nem a nyers erő az erénye, hanem a kulturális szellem, mely megterem, a falusi parasztban is, mely igába, tudja fogni s kellően adagolva, finomabb működésekre felhasználni a nyers erőt. És száz asszony együttvéve nem nyujthat annyi gyönyört, élvezetet a Casanováknak, amennyit nyujthat egyetlen egy olyan a párjának, aki művészettel kezeli. Mert a száz asszony mind egy húron pendül. Egyetlen jobb asszonynak ellenben száznál több húrja lehet, csak érteni kell megszólaltatni. De ezt tanulni kell, akár a, zongorajátékot.

A hiuság lennek az erotikának egyik mótorja, a mámor az élvezet keresése, tehát önző alacsony kéjvágy a másik mótor a Casanovákban. Rossz márka mind a két mótor, sokakat sodor balesetekbe, betegségbe, katasztrófába. És itt nem lehangoltság, hanem csömör, undor fogja el az embert az ilyen szeretkezés után: erkölcsi katzenjammer, mellyel a tudatalatti én tiltakozik az atavisztikus ballépés ellen. Turi Dani is egyik párjától mindjárt szökik undorral, egy másikat felrug, amint kábulatából magához tér. Mikor pedig a szép grófnét is megkapja, embergyilkos hangulatban távozik tőle: kettős gyilkosságba keveri a feje fölé nőtt hiusága.

Ezek az utóhatásai a legjobban rávilágítanak ennek a kvantumra törekvő erotikának az értékére, sőt veszedelmeire. Az igazi erotikus élvezetnek nem ilyen az utóhatása, hanem benső megelégedettség, hála és derű, megbékélés a világgal, elnézés az emberek iránt. — Ellenben ne feledkezzünk el még egy mellékhatásról: a két első típus tenyészti a veneriás betegségeket, melyek büntetések elkövetett bűnökért, Eros isten boszuló nyilai.

3. Az erotika harmadik típusa végre az, mely kvantum helyett kvalitásra törekszik.

Mit jelent a kvalitás a szexuális életben? Erről csak homályos sejtelme lehet az embernek egész napjainkig. Csak a szerelmi költők és a népdalok voltak ebben az emberiség nevelői, de tanításuk csak homályos példálódzásokban állhatott, mert a költő és a néplélek csak megérzi az igazat, de elemezni, magyarázni nem szokta s nem tudja. Igy is kétségtelenül volt a szerelmi költészetnek nevelő hatása: tanított a finomabbnak, a kvalitásnak keresésére s ha lassan is, a társadalom berendezésének minden gátlása ellenére haladt nemzedékről nemzedékre ez irányban is az emberiség. A tudomány módszereivel kellett azonban kutatni a szexuális élet törvényeit ahhoz, hogy problémáit tisztábban lássuk meg. S ez csak napjainkban kezdődött meg.

„Mindnyájan csak úgy tudunk más embert megítélni, — írja Dr. M a x Hodann,* hogy magunkról következtetünk másokra”. Igy minden ifjú azt hiszi, hogy a fiatal lány ép´ úgy érez, mint ő s (minden fiatal nő ugyanazon érzéseket tételezi fel az ifjúbari, melyeket ő maga érez. Valójában pedig a két nem egyénei nem csak testük minden sejtjében, hanem lelkileg: a képzeletük, érzéseik, vágyaik formájában is teljeséggel különbözők. „A másiknak az a teljes megértése tehát mely után, mint ideál után minden tapasztalatlan szerelem áhítozik, egyáltalán nem lehetséges, mert a nemek felépítésében áthidalhatatlan ´különbségek vannak, melyeket a másik nem: csak tanulmányozhat, de soha meg nem érthet. Ez a legjelentősebb felismerés, melyet a mai szexuális tudomány a nemi életben összezavarodott emberiségnek nyujthat”.

Mindebből pedig mi következik? Az, hogy a szexuális viszonyban egyenesen kell tanulmányozniok egymást a feleknek ha azt akarják, hogy szerelmük kvalitásos legyen. Kell egymást megfigyelni, egymásra tekintettel lenni, egymást megbecsülni. S ezt látjuk is csakugyan azoknál a pároknál, akik ideág eljutottak. Egymás megbecsülése a kvalitásos erotikának múlhatatlan előfeltétele.

Már ezek szerint a kvalitásos erotika, ellentétben a két előbbi típussal, kulturjelenség, kulturafejlesztő! Emberjavitó. De csak természetes, hogy már eleve jobb kvalitású partnerek kellenek is hozzá s már ebből megérthető, hogy az osztálytársadalom romlottságában ez a típus ritkán és csak kivételes mindegyik osztályban. De mint kivétel, elő is fordul mindegyik osztályban. Mindkét félnek testi kvalitásai legyenek legalább annyira romlatlanok, amennyi az önfegyelmet lehetővé teszi. Vérszegény, ideges, elkényesztetett testű párok az erotikának erre a típusára nem fognak felemelkedni. De az értelmi kvalitások is az átlagosnál jobbak legyenek, értvén itt nem´ a tanultságot, az ismeretek bőségét, hanem a józan belátást és gondolkodást, helyes ítélőképességet, olyan értelmi kvalitásokat tehát, melyeket a mai rossz iskolák inkább megrontanak, mint fejlesztenek. S végül az erkölcsi kvalitásoknak is az átlagosnál jobbaknak kell lenniök mindkét félben: gyávaság, hiuság, önzés helyett bátorság, némi komolyság és teljes odaadás kell hozzá.

Ha két ilyen harmonikus egyéniséget vezet Eros isten egymás karjaiba, (ma még azokat a törvényeket se ismerjük, melyek a párválasztást irányítják, ezért csalódnak olykor a jobb kvalitású egyének is) a két harmónia összehangolásában zendül ki olyan magasabbrendű harmónia, mely az emberi élet legértékesebb javai, legnagyobb élményei közé tartozik. Házasságban, vagy házasságon kívül: mindegy. Ez az „a nagy élmény”, amit a második típus képviselői (a legjobb esetben) keresnek, mikor egyik partnerüket a másik után váltják. Igy természetesen minél jobban hajszolják, annál messzebb esnek tőle, mert nemcsak időt nem vesznek maguknak embertársuk tanulmányozására, hanem a képességet is elvesztik embertársuk megbecsülésére. Pénzzel és ajándékokkal az ilyen szerelmet megvásárolni nem lehet. Ami megvehető, az olyan is: vásári portéka, utánzat, Selejtes tömegcikk.

Az ilyen kvalitásos partnerek szeretkezése ellenben világos, hogy nem lesz rövid pár perces, pusztán testi érintkezés, hanem összehangzó testi érzetek és lelki motívumok egybefonódása és a legfinomabb gyönyör érzeteknek valóságos szinfóniája, melynek ép´ úgy meg van az előjátéka, feltétele és fináléja, mint a zenekompoziciónak. Valóban csak a klasszikus zene tiszta zengésű harmóniáihoz lehet hasonlítani a gyönyörérzéseknek ezt a változatos hullámzását, melyet két egymáshoz méltó félnek ily testilelki egybeolvadása bennük kivált. A motívumoknak egymásbafolyó váltakozása, visszatérése, egymásnak felelgetése, crescendok és fortissimokra pianok következése ép úgy meg van itt, mint ott, még hatványozva annyiban, hogy az egyetlen fül helyett az erotikus érzéseket összes érzékeikkel élvezik a felek, kik ezen felül nem csak passzív élvezői, nem is csak előadói egy kész kompozíciónak, hanem megteremtői is.

Az ilyen partnereknek adja csupán Eros a maga drága ajándékait. Ez az erotika csupán az, melynek jótékony, serkentő hatása van mindkét fél összes életfolyamataira. Fiatalítás, vagy a fiatalság megőrzése, testi egészség, szellemi frisseség csak ennek lesz állandó utóhatása. És életrevaló, az életet gazdagító, igazán értékes utódok az ilyen szerelmi viszonyból teremnek nagyobb valószínüséggel.

E típusok természetesen gyakran mennek át egymásba. A mai tudatlanság és romlottság teszi, hogy gyakrabban retrográd, mint progresszív irányban. A mohó fiatalkor típusa a második: a kvantumra törekvő. Rendszerint átmegy előbb utóbb az első típusba, de ritkábban a harmadikba is és haj a felek éppen kölcsönös hálából egymást becsülni és kultiválni megtanulják, lesz belőle kvalitásos erotika. Kvalitásos lehet gyakran a mézeshetek erotikája, de ha hiányoznak hozzá a felek egyéniségében az előfeltételek, mint többnyire, ha nem tudják egymást becsülni, mert nem találnak egymásban megbecsülni valót: előbb utóbb átmegy az első típusba.

Igy tűnik ki, hogy az erotikának automatikusan is javitó, szeliditő hatása van az emberanyagra, mert az embertárs megbecsülésére nevel, igérve és adva ennek fejében intenzivebb és tartósabb gyönyöröket. Tudatlanság és gazdasági momentumok zavaró közbejátszása teszi, ha ma ez a automatikus hatása nem nyilvánulhat mindig és erősebben, sőt gyakran rontó hatásba csap át. A gazdasági momentumok kiküszöbölése az erotikából, nem lesz lehetséges a mai rendben, mely a nőt örök kiskoruságra kárhoztatva, a férfi gyámsága alatt tartja. A tudatlanság ellen ma is lehet és kell küzdeni az erotika problémáinak nyilt, tudományos megbeszélésével.

De az erotika automatikus javitó hatása arra is irányul, hogy méltatlan alárendelt helyzetéből a nőt kiemelje. A két nem teljes egyenlőségére, társadalmi téren is mindenütt nagy szükség van, hisz világháború és világválság legjobban mutatja, hova juttatta az évezredes egyoldalú férfiuralom és férfivezetés a társadalmat; kátyuba, melyből nem tudja kiemelni. De mulhatatlan előfeltétele a teljes egyenlőség a kvalitásos erotikáinak. A szerelemben rang és módra való tekintet nélkül a két fél mindig egyenlő odáig, hogy egyaránt magánál különbnek érzi és tekinti a másikat. A nő: angyal. A férfi: hős. S ezért öntudatlanul is igyekszik mindkettői azzá lenni, aminek a partnere nézi. Ez Eros ravaszsága: mézzel nevel jobb erkölcsökre.

* Dr. Max Hodann: Geschlecht und Liebe. Greifenverlag 1928.