Egy standard-életrajz

Aradon született 1876-ban, mint ötödik gyermeke Dr. Mordechaj Mandelstamm helybeli ügyvédnek, akinek nevét itt kiírni nem jelent indiszkréciót, mert hiszen e névből nem jutott el napjainkig és eddig a szélességi fokig csak a kezdőbetű. Létrejöttét a kis Samu – aki azóta régen a Harry névre hallgat – az 1875–76-os szezonnak köszönheti, amelyet Dr. Mandelstamm és neje rokonoknál Budapesten töltöttek s ahol nagyon vidáman mentek a dolgok. A gyermek már kora ifjúságában nagy üzleti érzékről tett tanúságot, egyben azonban meglepő hajlandóságot mutatott az alakoskodáshoz, amit az anya színészi tehetségnek, az apa pedig hazudozásnak nevezett. A kis M. rossz tanuló volt, de ami a szorgalomból és kötelességtudásból hiányzott nála, azt pótolta egyéni kezdeményezéssel és eszmékkel, amelyeknek bővében volt, miért is a szülök, miután a gimnázium alsó négy osztályát a legbefolyásosabb aradi körök kimondhatatlan fáradozásai közben elvégezte, Budapestre a kereskedelmi iskolába iratták be. Itt strófánként két korona ellenértékért kuplékat írt egy hanggal megáldott kolléga számára, összespórolta az így szerzett pénzt, s nagyban színes ceruzákat vett rajta, amit aztán kis haszonnal tanulótársainak eladott. Nagy barátja volt a kabarénak, ezért viszonylag elég nagy jövedelme dacára sem tudott sok pénzt összegyüjteni.

A kereskedelmit idő előtt ott hagyta. Innen kezdve azután M. élete olyan gazdag eseményekben, hogy itt csak a legfontosabbakat adhatjuk vissza röviden időrendben jelezve:

1898. Könyvelő Vértes és Kertésznél, gabona engros üzletben, ahol bebizonyítja, hogy az adóeltitkolások megakadályozását célzó rendelkezések tökéletesen elégtelenek.

1899. Statiszta a budapesti Thalia-szinházban.

1900–1904. A Casino Montmartre ruhatárbérlője Budapesten. 1904 – 1905. A „Pesti Hírlap” haditudósítója Mandzsuriában.

1905. Átmenetileg egy kis bár tulajdonosa Pekingben, amelyet azonban nyolc nap múlva tovább ad egy angol konzorciumnak.

1906. Örökösödési ügyekben Aradon. Perli két fivérét s másfél év után a pert a legfelső fórumnál meg is nyeri.

1908. Színigazgató Neutitschein-ben Morvaországban. Saját maga játsza „Gessler”-t a „Wilhelm Tell”-ben, „Második Fülöpöt” „Don Carlos”-ban és „Simon Dalles”-t a „Klabriaspartie”-ban.

1910–1914. Színigazgató Olmützben és a morvaországi összes szinházi programmok hirdetési részének bérlője.

1921. 1914–1920. Eltűnik a láthatárról. Egy kitünően menő szinházi- és koncert iroda Rigában egy ismert Tripotval való összeköttetése miatt addig névtelen vezetés alatt, tulajdonost változtat: ezen alkalommal ismertté lesz az eladó neve: Harry M.

1922. Kiadója és tulajdonosa a „Brett und Leinwand” című filmes színházi lapnak, amely az egyes üzemek gazdasági viszásságait éles kritikával bírálja. Ebbe az időbe esik M. híressé vált mondása: „Ön dolgozhat nálam, de előbb be kell bizonyítania, hogy jól van informálva és kellően csiszolt németséggel tud írni.”

1924. A B-i városi színház adminisztratív igazgatója.

1925. A K-i egyesült városi színpadok intendánsa s egyben – anélkül, hogy a világ erről tudna – egy ismert bécsi színház bérlője és tovább bérlője.

1926-tól máig. A harmadik legnagyobb német színház konzern tulajdonosa és egyedüli vezetője. „Professzor” névre hallgat, ezenkívül bérli Nyugat-Németország összes szinházi ruhatárait s csendes társ több filmvállalatban. Ily minőségben, amikor a „Pandora szelencéjét” vetették fel előtte a következő nagy film tárgyául, az eszmét viharosan üdvözölte e szavakkal: „Már úgyis régen szerettem volna egy vadász filmet csinálni.”

1929. Előreláthatólag a filozófia díszdoktora a B-i egyetemen.