A politikai elméletek villámgyorsasággal jutnak az emberek a köztudatába. A pedagógiai reformoknak lassúbb a járásuk. S még ha a tudatba eljutnak is, a gyakorlatig mily nagy a távolság.., A nevelés stílusa olyan régi, hogy ma is majdnem aktuálisnak kell tartanunk a „plagosus Orbiliust”, ki csípős vesszőjével rémítette a kis Horatiust és barátait, még ma is gyakran megjelennek álmainkban s gyermekeink álmaiban Dickens tanárbestiái és Orczy Lőrinc báró még ma is elénekelhetné: „Az kisded rémülve mondja fel leckéjét, amelynek nem érti elejét vagy végét”. Lehet, hogy a nádpálca ma már nem játszik oly nagy szerepet, de a mai gyermek lelke érzékenyebb és nemcsak pálcával lehet verni, de durvasággal, megfélemlítéssel, intéssel, pikkeléssel s a meg nem értésnek igen sok fajtájával... Ha elgondoljuk azt a módot, azt a stílust, amellyel a mai iskola a nevelést, a tanítást végrehajtja, megdöbbenve érezzük, hogy a rabszolgaság szelleme a gyermek életében maradt fenn legtovább. Gondoljunk csak az intések rendszerére. A gyermekeknek legalább harmincszázalékát meg szokta inteni az iskola. Ez még haggyán volna, ha a másik harmincszázalékot megdicsérné. De dicsérni nem dicsér. Vagy csak azokat, akik minden tárgyból jelesre felelnek meg. Ezek többnyire favorizált gyermekek, mert hiszen a természet speciális képességekkel áldotta meg az egyéneket s akik 7–8 tárgyból kitünőek, azok vagy „kedvencei” a tanároknak vagy beteges ambícióval birnak... De viszont, hogy harminc-negyvenpercentet meg kelljen inteni vagy róni – ez is beteges jelenség. Ezek az intett gyermekek a legtöbb esetben egészen normálisak (és csak abnormális gyermekeket nem lehet tanítani) és az életben látjuk, hogy többnyire megállják a helyöket... Az iskolai megítélésekből nem mindig lehet következtetni a gyermek jövő életére, de az élet tanulságaiból igenis lehet következtetni az iskola téves nyomokon tapogatózó munkájára. Az iskola azért kénytelen a normális testi és lelki fejlődésű gyermekeket meginteni, mert nem tud megfelelő módon közeledni hozzájok, mert olyan a munkájának a stilusa, hogy nem hozza ki, de inkább belefojtja a jót a gyermekbe.

A szembenállás, a hibakeresés, a megtorlás stílusa vezeti még ma is általában a pedagógiai gyakorlatot. Ez nagyon szomoru és egyben indokolatlan is, mert hiszen ma már ismerik a gyermeki lélek titkait, törvényeit, annál szomorúbb tehát, hogy az elért nagy elméleti eredményeknek oly kevés nyomuk van a gyakorlatban. De azért mégis látunk egy-egy oázist a sivatagban. Nálunk is.

A Magyar Gyermektanulmányi Társaság elméleti munkájával párhuzamban tizenkét éve működő Uj Iskola, Domokos Lászlóné iskolája a megértő, gyermek lelkét fürkésző, a gyermek természetéhez igazodó stílust jelenti a magyar pedagógia történetében.

Akik az Uj Iskola munkáját figyelemmel kisérték, azoknak első sorban az tűnhetett fel, hogy növendékei nem drukkolnak, sőt nagyon is vidámak, arcuk örömtől sugárzik, mint az olyan embereké, akik a maguk munkája révén, a maguk lábán járva értek célhoz. Nyugodt vidámsággal néznek vissza munkájokra épp úgy, mint a fáradságos útra, melyet megtettek naponta, hogy a Kis-Svábhegyen fekvő szép barátságos, lombos és gyümölcsös fáktól övezett iskolaotthonukba jussanak.

Az Uj Iskola útja, hogy az élet izével töltse meg a száraz, önmagukban véve unalmas tárgyakat. Az Uj Iskola felszabadítja a gyermekek energia-készletét a régi béklyók alól, hogy kirobbantsa a cselekvő akaratot, a gondolattermelés lázát. Az Uj Iskola a dinamikus pedagógia segítségével rejtett erőket akar és tud megmozgatni a spontaneitás és az intuíció utján.

A régi iskola egyoldalúan fejlesztette az intellektust és elhanyagolta az intuiciót. Az Uj Iskola felfogása szerint „az intellektus csak rendező erő, míg az újat adó, a feltaláló, az emberiséget előbbre vivő erő az intuíció”. Ebből az alapelvből következik, hogy növendékei átélések útján jutnak fogalmakhoz.

A verstan önmagában véve nem érdekes studium, de mennyire élettől lüktetővé lett, ha a növendékek hoszszú-rövid, rövid-hosszú lépésekben táncolják el a trochaeust, iambust, a Mohácsot, hogy ezzel a disztichont érzékeltessék... Hogy ez játék, ki merné ezt kifogásolni, ha egyszer a játék megmutatja, hogy a kis leányok megérzik a vers lelkét, a ritmust.

Az Uj Iskola kézimunkái a gyermekek szubjektív és objektiv érdeklődési korának megfelelőek s az erkölcsi és társadalmi szempontokat mindég kidomborítják... Kik dolgoznak értünk ? – ez a címe egy rajzokból és domborművekből álló munkáscsoportnak, mely a hentest, asztalost, stb. iparosokat mutatja be s eléri azt a célt, hogy a gyermeket belekapcsolja a közelebbi és távolabbi környezet, a nagy élő világ vérkeringésébe... Az állatvilág, növényvilág, embervilág, a természet, ipari élet, közlekedés, kultura különböző megnyilatkozásai jelennek meg a kis agyagmunkákban, rajzokban és oly öszefüggéseket tesznek érthetővé, amilyeneket a nyilvános iskola vagy nem lát, vagy nem akar megláttatni... Felvonul előttünk a kis alakító művészek munkájában: a jégkorszak, a középkor a maga növényzetével, az újkor a maga állatvilágával, a települések módja, egy néger falu, a víz alakító hatása, a római ház, a római színház, ruházati stilusok, stb.

Nagy társadalmi összefüggésekre utalnak az ugynevezett „kincses füzetek” is rövid magyarázataikkal, világos illusztrációikkal: Mit figyeltem meg a napról? Milyen a víz munkája a budai hegyek közt? Vízcseppecske utazása a forrástól a tengerig. A csíragyermek története... Erdély bányái, az ottlakó népfajtipusokkal illusztrálva. A régi magyarok törvényszerzése, stb.

Nem az apró és jelentéktelen, de a jellemző részleteket emelik ki, hogy mindig a nagy egésznek a lényegét éreztessék... Schiller, Goethe balladáit forrásaik szerint különböztetik meg, a görög törzsek történetében a kultúrirányzatokat domborítják ki a felső leányiskolai tagozat III–IV. o. nővendékei; a reformáció terjedését, a katholicizmus megmaradását a népfajok individualis jellemvonásaiból értelmezik, az egymásra következő korokban meglátják az uralkodó eszmét (pl. a középkorban Kolostor c. lovagvár szellemét és ezek irodalmi kifejezéseit, a legendát és romanticizmust.)

Domokosné iskolája a koedukáció alapján áll s négy elemi és négy középiskolai osztálya van. De a bürokratikus szempontoktól rákényszerített osztálytagozódás nem akadályozza meg azt, hogy egyes tárgyakat ne csoportokban tanuljanak a gyermekek képességeik szerint. Az egyéni nevelésnek, mely ebben az iskolában történik, természetes következménye a tehetség szerint való csoportosítás. De még ígysem a csoportok, de maguk az egyének a nevelői gondoskodás tárgyai. Minden tanuló külön studium, külön pedagógiai élmény a nevelő számára. (Budapest)