Ha az angol közgazdasági tanok lassu változásait valamivel közelebbrÅ‘l vesszük szemügyre, úgy már hosszabb ideje a dogmatikus liberális felfogástól való elszakadás tünetei tapasztalhatók, ha nemis antiliberális de mégis a liberális állásfoglalás irányába. Nem lehet céltalan egyszer a mai tervgazdálkodási gondolatnak erre a gyökerére is utalni. Angliában is felfedezték pl., hogy a szabadverseny az állami monopoliumok célszerűbb árpolitikájával szemben korántsem a legjobb eredményekhez vezet Ennek a következménye volt, hogy Angliában a monopóliumok elméletét olyannyira kiépítették. Különben is a gazdasági élet bizonyos elemeinek célszerűségét és hatását megállapitandó szükség volt a megközelítÅ‘en egyértelmű és legalább látszólag magától értetÅ‘dÅ‘ normák kidolgozására. Ez meg is történt a Marschall révén fölvetett „jóléti gazdaságtan” kiépitésével. Ennek az iránynak a klasszikus eredménye Pigou Economics of Welfare című munkája. Ebben a munkában, mint Pigou egyéb műveiben egész arzenálja található azoknak az értelmezéseknek, hogy bizonyos (szociálpolitikai természetű) beavatkozásokkal miként fokozható az összesség jóléte. Pigou tudományos elgondolásának eszméje lehet alapvetÅ‘en hibás s egész vállalkozásából lehet, hogy nem sokkal több derül ki, mint egy a mai gazdasági élethez illeszkedÅ‘ szociálisliberalizmus, mégis nem szabad figyelmen kívül: hagyni, hogy tevékenységével egy alapvetÅ‘ beállítódást s ezzel együtt az elemzÅ‘ eszközök egész sorát teremtette meg, ami a mai tervgazdálkodásról szóló viták szempontjából igen fontos. Természetesen ennek az iskolának még a leghaladottabb képviselÅ‘je is a tervgazdálkodás kérdését a magántulajdon megtartásának elÅ‘feltevésével tárgyalja, hiven Marshall jelszavához. (Natura non facit saltum.) Hangsulyoznunk kell azonban, hogy ezeket az eszközöket szocialista theoretikusok is használják (pl. Dalton és Dobb), mint ahogy azt is le kell szögeznünk, hogy a Marshall által megindított elméleti formalizálás szorosabb érintkezést tett lehetÅ‘vé a hivatalos és a szocialista közgazdaság között, mint például Németországban. Schumpeter ennek az iskolának (Edgeworth, Pigou és Keynes) műveiben nemcsak a tudományos alapjait látja egy „kapitalista tervgazdálkodás” számára, hanem úgy véli, hogy ez elméletileg tisztázó s a gazdasági élet kényszerű technikai, gazdasági és társadalomlélektani változásaihoz illeszkedÅ‘ gazdaságpolitika eredménye talán sokkal lényegesebb hajtóerÅ‘ egy szocialista rend kialakulásához, mint a szocialista politikai mozgalmak. (Josef Schumpeter: Kreditkontrolle. Archiv für Sozialwissenschaft und Sozialpolitik. 54. K. 289. o.)

Keynest illetÅ‘leg Schumpeter Keynes pénz és hitelpolitikai javaslatait emeli ki. Ezt a problémakört Angliában nagyon erÅ‘sen kidolgozták. Ebben a vonatkozásban az angol közgazdászok nagyon régi tradicióra nyulhatnak vissza. Ezenkívül az angol pénzelmélet technikai tekintetben olyan tökéletesen kialakult, hogy a hitelellenÅ‘rzés oly aktuális problémája sokkal komolyabban tárgyalható, mint bárhol a világon. Már pedig ez a probléma bármely tervgazdálkodási vita központi kérdése. Ha tekintetbe vesszük a hitelelmélet fejlÅ‘dését s tekintetbe vesszük továbbá, hogy a Bank of England nagyobb befolyást gyakorol országa gazdasági életére, mint bármely más központi jegybank s hogy az utolsó évtizedben tulajdonképpen az angol gazdaságpolitika szoros kapcsolatban állt a hitel és valuta politikával úgy érthetÅ‘, hogy a szocialista hitelpolitika problémája, s a bankszocializálás kérdése ugyancsak központjában áll az angol szocialista gondolkodásnak s a szocialisták ebben messzemenÅ‘en Keynesre hivatkozhatnak.

Ha az angol nemzetgazdászok álláspontját próbáljuk jellemezni a tervgazdálkodási kérdésekkel kapcsolatban a három legfontosabb angol egyetemen uralkodó áraimlatok szerinti úgy ez a következÅ‘képp alakul: a tulnyomóan liberális londoni School of Economics élesen szemben áll a Coles más fiatal szocialista által befolyásolt Oxfordi csoporttal szemben. Közbül Cambridge foglal helyet, ahol a kapitalisztikus magántulajdoni elhanyagolásával (elvi megtartása mellett) jelentÅ‘s szimpátiával kisérik a jelen gazdasági rendre irányuló messzemenÅ‘ átalakításokat; úgyhogy felfogásukat következményeikben mérsékelt szociálreformer színezetű kapitalista tervgazdálkodási kísérletnek kell jelölni.

Az angol gazdaságtudomány áramlatai szoros kapcsolatban állnak az angol politikai áramlatokkal. Ami a Lloyd Georgeféle szociálisliberális irányt illeti, amint azt az 1928ban kelt. Britain's Industrial Future jelentés igazolja, (s amelynek készítésében szinte minden jelentÅ‘s cambridgei színezetű nemzetgazdász részt vett) liberális szempontból véve jelentÅ‘s engedményeket tett a „tervgazdálkodási” irányba, fÅ‘leg második és negyedik részében, ahol egy, legalább a nyíl vámos hitelgazdálkodás számára szolgáló National Investment Board fölállitását, továbbá tervszerű közmunkák általi leküzdését s egy a Committee of National Development vezetése alatt álló széleskörű, az angol gazdasági élet minden fontos ágát magába foglaló állami gazdaságpolitika bevezetését követeli. A Labour mozgalom hosszu idÅ‘n keresztül pontosan fedte — pillanatnyi célkitűzéseiben — a liberálisok gazdaságprogramját. A gazdasági krízis s a reformizmus veresége, mely a második Labourkormámy bukásakor lett nyilvánvaló, a szocialista magatartás radikalizálódásához vezetett A probléma, ami elé a Labourpárt tagjai s a mozgalom theoretikusi kerültek abban áll, hogy egy radikális, de mégsem száz százalékos szocialista aktuális programot fektessenek föl, amelyben, komolyan veszik a szocializmus keresztülvitelét s ennek megfelelÅ‘en a gazdasás és politika hatalomszerű elÅ‘feltevéseit világosan felismerik. Az új tájékozódás e folyamata mégegyáltalán nem zárult le, amennyire azonban a helyzet áttekinthetÅ‘, nagyon elÅ‘rehaladt. Ilyen körülmények között érthetÅ‘, ha az angol tervgazdálkodási agitáció sokkal közvetlenebb aktuális jelentÅ‘séggel s részben életközellel is bír, mint bármely mástÅ‘kés országban.

Angliában, mint mindenütt a tÅ‘késrendszerű országokban, a politikai mozgalmakon kivül is,a „Planning” a válság megoldásaként szerepel: még a tÅ‘kés vállalkozók körében is. Angliában is, ugyanúgy mint az Egyesült Államokban, ezalatt az egész kérdéskörnek csak egybizonyos szakaszát értik, nevezetesen: az ipar kartellekbe és trösztökbe való szervezését. Kétségtelenül ez a probléma Anglia számára, amely egész sor sulyosam elavult ipari teleppel rendelkezik s a világgazdaság megrázkodása folytán rendszeres megujítást illetve termelési apparátusának átalakitását igényli, rendkivülien sürgetÅ‘. Ebbe az irányba már történtek kezdeményezések, ha valamennyi meg is feneklett. Eltekintve ezektÅ‘l a gazdasági okoktól politikai meggondolások is szükségessé teszik a szabad konkurrencia korlátozásával jelentkezÅ‘ tervgazdálkodás eszméjét, az u.n. kapitalista tervgazdálkodást, mint a szocializmus elleni védÅ‘eszközt. Példa ezekre a kapitalisztikus tervgazdálkodási törekvésekre a Sieff és Lindsay által életrehivott PEPcsoport (Political und Economic Planning), amely ujabban egy kéthetenként megjelenÅ‘ lapot ad ki. („Planning”). Ennek a csoportnak az eszméi: tröszt vagy kartellszerű „ipari önkormányzat”, amelyben a munkások képviselete is szerepel. Érdekes, hogy a szervezést a kereskedelemnél kezdik és onnan halad további Sieff úgy véli, hogy a nagy kereskedelmi szervezetek részérÅ‘l történÅ‘ rendelés célszerű elosztása racionalizálás és költségcsökkentést jelent, ez pedig a vásárlóerÅ‘ növekedését, végeredményben a válság orvoslásiát, illetve megkerülését eredményezheti. (Bizony kissé pimitiv konjunkturaelmélet ez!) Az állam beavatkozását a gazdásági szervezetek és üzemek életébe energikusan visszautasítja ez a csoport: az állam csak a megorganizálás indítékait adhatja meg. Különben e magát szigoruan politikamentesnek tartó csoport még a racionalizálás és az adminisztráció kérdésével foglalkozik. Fölösleges itt bÅ‘vebben bizonyítani, hogy ezek a törekvések, ha egyáltalán még csak csekély eredményeket) is elérnek, komoly tervgazdálkodás számba nem jöhetnek.

Ezek volnának körülbelül azok a törekvések, eltekintve bizonyos fasiszta tendenciától, amelyek Angliában valamilyen értelemben a tervgazdálkodásra irányulnak s közben még mindig elég erÅ‘s liberális vonásokkal rendelkeznek.

(London) – G. M.