Korunk 1934 Március
Tél hava (vers)
Elérkezett a lágyhavu hónap,
ideje lett kacagásnak, jónak,
acélokkal, korcsolyákkal állnak
jégre párok s vigan körbe járnak.
Mellemet beteg meleg fereszti,
szeret a fagy, — ingem beereszti;
szeret a hó, — lábam beereszti;
mellemet a köhögés fereszti.
Korcsolyázni járnak jégre párok,
korcsolyákkal én jégre nem járok,
fizetésem egyezer és ötszáz,
arrajárok, hol velem köhög száz.
Munkáslakás, ketrecek és pajta
beteg népek betegednek rajta,
hajnalba a gyárakba kijárnak,
éhes rabjai az éhes gyárnak.
Őket nézem, velük járok kedvvel
harcolnak szíjakkal, kerekekkel,
olajoznak, meghajolnak, bárha
rosszal hajlik a hát januárba.
Meghül teste nőnek és gyereknek,
betegséggel telnek a fejek meg.
Sokat visz el nagyon drága árt szed,
pár deszkára lekopog a pár szeg.
A munkásnak betegség a bére,
ha öregszik félre dobják, félre;
félre dobják, félre, mint a rongyot,
ríhatnak az anyák s a porontyok.
Igazuk van! Jobban tette volna,
dolog helyett, ha tekergett volna;
akkor is csak ez volna a bére,
csak éppen hogy joggal dobják félre.
Vissza az oldal tetejére