Korunk 1934 Március
Mai angol költĹ‘k
WILLIAM BENNET: LEÁNY
Májusban még dolgozott,
fogai közt csikorgott a műhely lágy pora,
juniusban gyakran vért köpött,
juliusban sárgán feküdt a nyirkos gyolcs között,
s augusztusban ragadós föld hullott reá.
Szép volte, rút-e? Nem tudom!
Jó volte, rossz-e? Nem tudom!
Szegényke húsz évet élt, s tíz évet dolgozott.
ARTHUR DOUGLAS: EURÓPA
Európa! Szörnyű világrész!
A fiad vagyok én és szégyenlem magamat.
Mint kiélt férfié oly ráncos az arcod,
mint férfié, aki tudja, hogy nĹ‘nek
már a fiatalok, akik egy
hĹ‘si napon félreállitják az útból Ĺ‘t.
Friss népek készülnek a viadalra,
Ázsia fénylĹ‘ gyermekei, akiket már
nem kötnek törvények és lomha szokások
mint oly' rabot a szégyenletes béklyó,
aki vágyódva néz föl a négyszögletes égre
és tudja jól, hogy ennyi csak, mi néki megmarad.
Rabok vagyunk mi mind európai népek,
s a rabok sorsa ez: lánc és rossz kenyér!
JAMES FIT ZELL: VERS A KORCSMÁRÓL
Mini a pók a szoba szögletében,
úgy bujik el a kis zugutca mélyén
ez a piszkos és szomorú külvárosi korcsma.
A lámpa, álmosan leng az alázatos
asztalok fölött jó néhány esztendeje már,
s bús piszokdombok merednek a székek alatt.
Szomorú férfiak üldögélnek itt,
megtörten nézik a padlót és merengenek
e céltalan és rosszízű világon.
Hervadt, családtalan férfiak Ĺ‘k!
Sajnálni valók akár a halottak,
és betegek mint a festett utcai lányok.
Az egyik most a gyárról beszél,
ahol nyolc évig dolgozott, a másik
káromkodik s csupasz ökleit rázza.
Vissza az oldal tetejére