Egyik napilapunk ameri kai tudósítója igen helyesen állapította meg, hogy a világháború Amerikában látványosság lett. Az amerikai ösztönös filmérzék felfedezte a háborús téma optikai lehetőségeit és egyre-másra dolgozta fel a világégést. De sohasem teljesen. A háború mindig csak kerete egy filmmesének. Vagy méginkább dekoratív háttere. Valami pacifizmus volt bennük, de végeredményében hiányzott belőlük pld. Abel Gance J´accuse-nek tragikus szelleme s a háború szociális megmutatkozása. Hiányzott belőlük a Háború.

Igy a Big Parade után, Raoul Walsh, What Price Glory, magyarul Nagy Szüret cím alatt bemutatott filmje sem tagadja meg amerikai származását. Itt is a frontmögötti részen van a hangsuly, két katonának a nőért való küzdelmébe van beágyazva a háború. Itt is a virtuoz technika a domináns elem.

Raoul Walsh már a Bagdadi tolvajban is megmutatta pompás technikai készségeit. Raoul Walsh alig hagy valamit kihasználatlanul a film hatáslehetőségei közül. Nincs jelenete ami ne a legteljesebb mozgásból, a képből fakadna. Ezzel emelte a Nagy Szüretet is az amerikai képkultúra reprezentánsává. Tökéletes megvilágítás, érdekes gépbeállítások, a fehér-fekete, különösen a fény-árnykülönbözet majdnem százszázalékos kimerítése, magávalragadó ritmika, zökkenésnélküli jelenetkapcsolódás, de főleg a totálképek gazdag, mozgásteli sorozata teszik optikailag élményszerűvé a Nagy Szüretet. A totálkép, ami másnál kényszerüség, nála mellőzhetetlenül szükséges, amelyben anélkül, hogy azt fölös dekorációkkal túlzsúfolná, annyi a mondanivalója, hogy sokszor szüknek is bizonyul. Raoul Walsh az expansiv totálképek mestere. És különösen az volt a Nagy Szüret frontképeiben. Egy éjszakai roham például a csucspontja a filmnek s általában a filmtechnikának.

Csak éppen a háborús képekben kulmináló technikai nagyszerűségek hatóerejét a minimumra gyöngíti a túltengő frontmögötti szerelmi idill. Ez a mintegy a lényegről a figyelmet elterelő játék a cenzurával karöltve elsatnyitja a filmben kétségkívül meglévő pacifista tendenciákat is. Mert a film, amint azt az angol címe is elárulja, nem a háború dicsőítésére készült. De nem volt ereje felszabadítani magát a polgári ideológia járma alól (és ez nem Raoul Walsh terhére írandó) amely ideológia nem mer a felületről letérni s amely a dolgokat mindig az individiumon, vagy valamely mellékes epizódon keresztül méri fel. Ez lehet igaz is, mély is, de sohasem teljes. A háború filmrevitele kollektiv szellemet igényel. A háború, mint tömegjelenség csak ebben a formában adható viszsza. Ami persze nem jelenti azt, hogy ezért a film filmszerűségét fel kellene áldozni. Sőt ellenkezőleg, ez csak elmélyíti a lehetőségeket. Ahhoz tehát, hogy az igazi háborús film megszülethessen, az események kollektiv meglátására és beállítására van szükség. Ettől még sajnos távol van a mai, polgári kézben lévő film. Mindenesetre azonban a Big Parade után, a Nagy Szüret is értékes és hasznos munkát végzett. A filmben rejlő technikai erők kifejtésével rengeteg akadályt távolított el az igazi háborús film technikai megvalósulásának az útjából. Ez Raoul Walsh munkájának a jelentősége. (Budapest)