Faldal

1

Az ágyban nem alszom nélküled,

a falnak fordulok, s elhiszem,

hogy fal vagy – az vagy – you’re the wall,

miről lecsúsznak ujjaim...

2

The falhoz bújok, kutatom eredet:

erednek melegét, pulzusod, szívverésed.

A fehér falon van fogadnak fehérje,

csontod fehérje, fehérje szemednek. –

– S a falról lecsúszó kezek

az enyémek!

3

Újra itt a fal mellett,

falamon ruhád a festék:

falamra fehér ingedet

valami hideg mérnökök szőtték.

*

Újra itt – the clothes, the wall –

ők ketten egymásban bújnak meg.

4

Fal, falacska, fehér fal,

kezem lecsúszik rólad,

s visszatér,

mert kezem sétánya vagy te:

egy örök Champs-Elysées.

Falakon túl

Andris, ki falakon túl heversz:

álmodban pofán vág kedvesed.

Reggel párnádat verdesed.

A siker kávédban nem piheg.

*

A vaj – a reggeli klisé

minden csak egyszerű átmenet

a zebrán, a napok csíkjain.

*

Lennél topánka egy nőnek lábain,

selymes párnán vigyenek hercegek,

s én, Hamupipő, érted sercegek.

*

Lennék félcipőd s félig hamu,

csak érezném, érzeted nem kamu...

...vár a szobám, a fehér falú.

A falfehér most meghalad

Néha rossz a február,

markolod a pulzusod,

ráspriccelt a téli sár?

Nem nyugtat az esti tej,

s a kedves sem visz csúcsra el,

falfehér lesz most a táj,

nem kell méz, se kínhalál...

Lámpa lennél, lüktetés,

csak szóljon már egy sárga hang,

de a fal fehérje meghalad.

Fal megint

unva szívom a fal hűvösét, megint,

az est megvolt, csak a fal szaga maradt

s a falfehér, mit nem ront szürkület.

– te vagy a fehér fal, you’re the wall,

maradsz néha nálam, mert ha nincs

más nő, akkor leszek sztár talán –

a fehér fal mindig elfelejt,

kezem ledobja, hallgatásra int

– újra csak a falfehér, megint.

Három kérdés, három válasz

1. Balázs Imre József: Miért érezted fontosnak, hogy angol szavak is szerepeljenek a versciklusodban?

Szalma Réka: Mert néha az angol szavak szakítják meg az egyhangúságot. Nem annyira fontos a használatuk, de a fejemben a hang ezt diktálta.

2. B. I. J.: Hogyha volna egy ablak a verseidben szereplő falon, mit látnál az ablakon keresztül?

Sz. R.: Ó, akkor már nem lenne az igazi, mert a fal éppen valaminek a végét jelzi, a zártságot. Az ablak meg nem. Amúgy hajlamos vagyok azt válaszolni, hogy a Mátyás teret látnám, mert tényleg a Főtérre néz az ablakom, és ennél jobb kilátást nem tudok elképzelni.

3. B. I. J.: Azt gondoltam rólad, hogy a fekete színhez vonzódsz. Ezekben a versekben több a fehér. Miért?

Sz. R.: A lila, sárga, zöld színekhez vonzódom pedig. A fehéret választottam mégis, mert általában mindenki fala fehér, így a verseim nem biztos, hogy csak rólam szólnak...

Szalma Réka 1988-ban született Sepsiszentgyörgyön. A kolozsvári Báthory István Líceum diákja. Versei korábban a Helikonban és a Korunkban jelentek meg.