|  Február 1998 "Mit rákentek a századok" |
Több gondolat bánt engemet Lászlóffy Aladár 150 Király László Örököltük-e Kossuth genitáliáit? Tőzsér Árpád A Korunk olvasóihoz Göncz Árpád Levél Görgey Artúrhoz Görgey Gábor Postaréti symphonia. Kovács András Ferenc Beszéd az asszonyruhás Kossuth szobrának avatására Láng Zsolt Petőfi szemfoga Csiki László [A nemzettest] Márton László Októberi kiáltás Tar Sándor Rulikovszky utca Zelei Miklós A polgárháború előzményeiről.Urban alezredes Bécs-politikájának végrehajtója Egyed Ákos Csikány fôhadnagy esete Gyulai Pál és Zalár József szerint Móser Zoltán Itt, vidéken Lászlóffy Aladár Tizenhárom remény Csiki László Forradalom jelen időben Balázs Imre József—Vallasek Júlia A forradalom naplója, 1998 Sipos Géza Ha jönne az angyal... Moldova György Tájoló "Ha nő kezében a zászló..." Deák Ágnes Dokumentum 1945. március 15. Szabédi László Közelkép Kísérlet egy Petőfi-költemény megközelítésére Nagy Sándor Téka Hagyomány és egyéniség Vöő Gabriella Talló Strukturális módszereka társadalomtörténetben Szántay János A történelem bűvöletében Sz.G. Kisebbségben Gáspár Erika | Sipos Géza A forradalom naplója, 1998 Jelen írás, mint azt a választott cím is jelzi, nem szociológusi alapossággal végzett felmérés, netán közvélemény-kutatás eredménye. A kitűzött cél ez is lehetne: a lehetôségek szerinti legobjektívebb képet kapni arról, hogyan is gondolkodik a középiskolás réteg 1848 forradalmáról 1997 decemberében. Ehhez azonban szociológiai szempontok szerint összeállított kérdôív szükséges, és az egész magyar középiskolás réteg figyelembevételével kialakított reprezentatív minta. Viszont a cél lehet a következô is: néhány vélemény összegyűjtésével adni (korántsem átfogó) áttekintést e jelenségrôl, nem mondva ki a közhelyet, miszerint "cseppben a tenger" — azaz a következô véleménycsoportok — tükrözné az egész réteg gondolkodását, saját, személyes ünnepét. Játsszunk el egy kicsit a témával. Mi lenne, ha a Forradalom minden évfordulón megelevenedne egy fehér ruhás, lobogó hajú piros öves istennô képében, és évrôl évre naplót írna tulajdon emlékezetérôl. Épp ezért az 59 kolozsvári középiskolásnak feltett kérdés így szólt: — Ha naplót írnál 1998-ban, március 15-én mit jegyeznél fel? Mi jut eszedbe errôl a napról? Azért tartottuk lényegesnek épp március 15-e kiemelését, mert ez a jeles nap általában nem véletlenül rögzült a forradalom emblematikus képeként. A csoportosítás szempontja a "naplóbejegyzések" egyfajta minôségi megítélése volt: feltételeztük, hogy aki részletesebb, pontosabb, több elôzetes történelmi tájékozódást jelzô választ adott, az valamilyen okból jobban érdeklôdik a kérdés iránt, és ha esetleg valóban írna naplót, a március 15-i bejegyzés ténylegesen a forradalomra (is) emlékezne. Egy dátumnyi napló Az elsô csoportba azoknak a véleménye kerülne, akik emlékezetében valamilyen módon megragadt a dátum, mert feltehetôen történelemórán hallották, magyarórán Petôfi életrajzával kapcsolatosan esett szó róla, valamikor olvastak a forradalomról (valószínűleg A kôszívű ember fiaiból ugrik be egypár részlet), esetleg ismeretterjesztô filmet láttak a témáról. Az ô március 15-i bejegyzésük ezt tartalmazza: ez a nap valamilyen okból jeles dátum, de azt már korántsem ilyen tisztán, hogy pontosan miért is. Az ünnep ténye és kiemelt fontosságának tudata megragadt, de a dátum elvált sajátos jelentésétôl. Ez magyarázza az alábbi válaszokat: — Miért, mit kéne feljegyezni március 15-én? — Petôfi napja. — Március 15-érôl így hirtelen nem jut eszembe semmi... valamilyen ünnep. — Írtunk róla rögtönzést. — Valami Magyarországon történt. A forradalom kezdôdött akkor, nem? — Ez is egy nagy ünnep. — Azt hiszem, nem írnék sokat akkor. — Ünnep van Magyarországon, de azért nálunk is szokott lenni. Meg koszorúzás. Egysoros bejegyzés Ebbe a kategóriába csoportosítottuk azokat a jellemzô válaszokat, melyek "egy lépéssel elôbbre járnak": ahol a válaszadó személyes ünnepe valóban az 1848-as forradalom jelképeként működik: — Az 1848-as szabadságharc. — Akkor kiáltották ki a Tizenkét pontot. — Európa sok országában forradalom volt, nemcsak Magyarországon, hanem Franciaországban meg Olaszországban is. — Tanultunk történelembôl, akkor kezdôdött a szabadságharc. — Akkor tört ki az 1848-as forradalom. Petôfi a Nemzeti Múzeum lépcsôjérôl szavalt. — Felszabadították a jobbágyokat, és elkezdôdött a forradalom, és tartott a világosi fegyverletételig. — Eszembe jut a Nemzeti dal és Petôfi. Ô késôbb a forradalom hadseregében katona volt, és Fehéregyházán elesett. Emlékezô bejegyzés Ide azok a feleletek tartoznak, melyek (a többiekhez képest) meglehetôs tájékozottságról vallanak, a válaszadók inkább elszakadnak a konkrét dátumtól, március 15-ét a maga egészében tekintett forradalom ünnepének látják: — Gondolom, feljegyezném, hogy pontosan százötven éve volt a forradalom. — Nem szeretek naplót írni, de március 15-érôl a forradalom és szabadságharc jut eszembe, amikor nagy tüntetés volt, Petôfi erre a napra írta a Talpra magyart, amit a Múzeum lépcsôjérôl szavalt el. Mindenki lelkesedett a Tizenkét pontért. Bevezették, hogy mindenki fizet adót, a nemesek is. — Szerintem a legfontosabb, hogy az egész nemzet összefogott. Akkor igaziból énekelték, hogy "Ha még egyszer azt üzeni, / Mindnyájunknak el kell menni." — Nekem Petôfi meg Kossuth szokott az eszembe jutni, mert nekik volt szerintem a legfontosabb szerepük az egész forradalomban. Meg a Tizenkét pont is, amelyben kimondták a jobbágyfelszabadítást és az egyesülést Erdéllyel például. — Azt hiszem, beleírnám, hogy 150 éve kezdôdött a magyar forradalom. Elôször Párizsban, Berlinben meg Bécsben tört ki, aztán Pesten, de a magyar forradalom tartott a legtovább. — Akkor kezdôdött a forradalom és szabadságharc. A programja a Tizenkét pont volt. Késôbb kimondták a Habsburgok trónfosztását, és emiatt is nagy volt a megtorlás, mikor a forradalmat leverték. Naplóbejegyzésekbôl nem is lehet pontos következtetéseket és tanulságokat levonni. A napló az önálló egyéniség műfaja. Viszont talán leszűrhetô belôle, mennyire sikeres a törekvés arra, hogy az emlékezés élô legyen: ne csak adatok, ismeretek felsorolása pusztán azért, mert az fontos dologként rögzült valamikor. |