Interjú a budapesti Klubrádióban a levéltár-ügyről
Péntek délután készített velem interjút Bolgár György műsorvezető a budapesti Klubrádió részéről, miután szintén az nap közlésre került az általam indított kanadai petíció az állambiztonsági levéltári anyag megmentése érdekében az Élet és Irodalom című hetilapban. A “Megbeszéljük” című műsorban elhangzott rádióinterjú teljes hanganyaga az interneten is hallható. Többek között arról is beszélek, hogy miért vert fel akkora port a kanadai ukrán közösségben Orbán kormány azon terve, miszerint novembertől elhordható lesz az ország egyik legfontosabb levéltári gyűjteménye és hogy milyen reakciót váltott ki a politikai inditvány a kanadai tudósok köreiből. A petíciót eddig 91-en írták alá és a támogatók között található egyetemi alelnök, több tanszékvezető, számos professzor, író, művész és közösségi aktivista.
A Klubrádió honlapján cikket is közöltek a kanadai petícióról:
A petíciót néhány héten belül átadom az ottawai magyar nagykövetségnek, akik remélhetőleg felterjesztik. Amennyiben alá szeretné írni a petíciót, kattintson erre a linkre.
Stephen Harper bizonyos esetekben támogatná a halálbüntetést
Stephen Harper CBC interjúja
Stephen Harper miniszterelnök, a CBC közszolgálati csatorna esti hírműsorában sugárzott interjújában leszögezte: bizonyos esetekben támogatja a halálbüntetés alkalmazását. Ugyanakkor hozzátette, hogy ez kizárólag személyes véleményét tükrözi, kormánya nem tervezi a halálbüntetést ismét legalizáló törvény kidolgozását. A jelenlegi parlamenti matematika szerint teljesen lehetetlen lenne egy ilyen jellegű tövény elfogadása, hiszen a konzervatívok kisebbségből kormányoznak és a liberálisok, a baloldali Új Demokrata Párt (NDP) és a Bloc Québécois egységesen ellenezné az igazságszolgáltatás ezirányú szigorítását.
Darrell Bricker, az Ipsos Reid közvélemény-kutató cég elnöke szerint Harper egyszerűen szolidarítást vállal a konzervatív párt jobbszárnyávál, tehát a régi Reform-Canadian Alliance vonallal. De ugyanakkor a kanadai lakosság kisebbsége támogatja a halálbüntetést és Harper számára az a veszély, hogy az ilyen kijelentések elidegenítik a középpárti, urbánus szavazókat. E tábor nélkül nem nyerhet többséget Harper pártja a következő választáson. Bricker adatai szerint a nyolcvanas években a kanadai lakosság 60 százaléka támogatta a halálbüntetést. Ma azonban a támogatók aránya 40 százalék alatti.
A másik ‘hot button’ kérdés, amelyről Peter Mansbridge műsorvezető kérdezte a kormányfőt az abortuszról szólt. Harper elmondta, hogy nem kivánja kinyítna ezt a Pandora dobozt és szerinte nem az abortusz-törvények szigorításával, hanem a közvélemény meggyőzésével lehet csökkenti a megszakított terhességek számát. “Sokan közülünk abortusz-ellenesek. De én azt mondom az embereknek, hogy ha kevesebb abortuszt akarunk, a szíveken kell változtatni, nem pedig a törvényeken”–érvelt Harpe.
A legújabb felmérések eredményeit összesítve 35,4 százalékos támogatást élvez a konzervatív kormánypárt. Ezzel szemben az ellenzéki liberálisokra a lakosság 29 százaléka szavazna. Az NDP 15,7 és a Bloc Québécois pedig 10,3 százalékot tudhat magáénak. A jelenlegi előrevetítések szerint, ismét kisebbségi kormány alakulna ha most lennének a szövetségi választások. Harpernek minimum 40 százalékos eredmény kéne a többségi kormányzáshoz.
Magyar levéltári-ügy a kanadai National Post-ban
A budapesti Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltár (ÁBTL) sorsáról, illetve Rétvári Bence parlamenti államtitkár a levéltári gyűjtemény felszámolását kezdeményező kijelentéséről írtam a kanadai National Post napilapban. A nyugati médiában sok bírálatot olvashattunk a magyar médiatörvényekről, de alig esett szó a kommunista rendszerben született levéltári anyag tervezett felszámolásáról. Orbán Viktor miniszterelnök kormánya felfüggesztette a Kenedi Bizottság működését és bejelentette, hogy novembertől lehetővé teszi azt, hogy a megfigyeltek hazavihessék az eredeti levéltári dokumentumokat, mely iratokkal bármit tehetnek. Nyilvánvaló, hogy Rétvári és a fideszes kormányt kiszolgáló bürokraták annyi fáradtságot sem vettek, hogy átnézzék azt az iratgyűjteményt, mely hamarosan felszámolásra kerülhet. Alig van olyan dokumentum az ÁBTL-ben, mely kizárólag egyetlen egy megfigyeltről szól. A legtöbb esetben, több megfigyeltről írnak az ügynökök és éppen ezért kérdés, hogy ki kaphatja meg az eredeti példányt ha megvalósul a kormány terve? És mi történik akkor, ha az egyik megfigyelt elhordja az iratot, majd azt értékesíti, akkor is ha számos magánszemély neve szerepel a dokumentumban?
Elképesztő, hogy éppen a Fidesz teszi lehetetlenné a kommunista rendszer kutatását. A National Post cikk, illetve az általam létrehozott honlap a kanadai tudományos körökben ismerteti ezt a szomorú helyzetet. Számos kanadai professzor és történész támogatja a honlapon lévő petíciót és van aki tiltakozó levelet írt az ottawai Nagykövetség ügyvívőjének. Dr. Lubomyr Luciuk kingstoni professzor levele Király Tamás első titkárhoz itt olvasható. Mark Stolarik, az ottawai egyetem történelem professzora pedig a petíció honlapján osztotta meg véleményét a jelenlegi intézkedésről.
Továbbra is várjuk az aláírásokat–járuljon hozzá a petíció sikeréhez, ne engedje, hogy eltöröljék a múltat!
Egy Ontario tartománybeli katolikus iskolabizottság betiltotta a meleg diák szervezeteket
Paul Marai
A Halton-i római katolikus iskolabizottság betiltotta az iskoláikban működő meleg egyesületeket, mondván hogy ezek szembe mennek az egyház tanításaival. A 22 éves Paul Marai a haltoni katolikus iskolabizottság egyik nyiltan meleg biztosa. Marai bejelentette, hogy kampányt indít a döntés ellen és számos újonnan megválasztott biztos is csatlakozott indítványához. De az iskolabizottság veterán biztosa, Alice Anne LeMay a náci csoportok helyzetéhez hasonlította a meleg egyesületeket, mondván hogy szélsőséges erők sem tevékenykedhetnének a tartomány katolikus iskoláikban, tehát létezik precedens és jogos a betiltás. LeMay később elnézést kért a náci hasonlatért és jelezte, hogy nem akart senkit megbántani.
Ontario tartomány oktatási rendszere két államilag támogatott angol-nyelvű iskolabizottságból áll: egy római katolikus különrendszerből és a velük párhuzamosan működő szekuláris iskolákból. Ontario Emberi Jogok Chartája azonban tiltja a melegek elleni megkülönböztetést. Catherine Fife, az Ontario-i Állami Iskolabizottságok Szövetségének elnöke elmondta hogy a vallási szabadságjogok nem lehetnek fontosabbak az általános emberi szabadságjogoknál. “A meleg-heteroszexuális diákszövetségek megértést és toleranciát szülnek, valamint hozzájárulnak egy biztonságos környezethez”–magyarázta Fife.
Nancy Kirby, az Ontario-i Katolikus Iskolabiztosok Egyesületének elnöke szerint az egyház teljes szívvel támogatja a toleranciát, de nem ért egyet a homoszexuális életmóddal. “Az egyház tanításai szerint mindenkit tisztelni kell, legyenek melegek, szegények, feketék, fehérek, vagy bármelyik népcsoport tagjai. De ezzel együtt az egyház szerint nem támogathatjuk a meleg életstílust”–mondta Kirby.
Marai szerint van esély arra, hogy a következő iskolabizottsági gyűlésen hatályon kívül helyzik a mostani tilalmat. “Szerintem a helyi katolikus közösség alapvetően nagyon befogadó és toleráns”–jelezte Marai.
Névtelen fideszes miniszter: “OK, we fucked it up”
Az Economist című brit gazdasági hetilap egyik rovatvezetője arról számolt be, hogy egy magyar miniszter hogyan próbálta mentegetni a vitatott médiatörvényt egy Európai Uniós vacsorán. Először azt magyarázta, hogy a magyar médiaalkotmány tulajdonképpen nem is annyira más mint számos egyéb európai uniós országban is létező törvény, mely a helyi újságokat, televíziókat és rádiókat próbálja szabályozni. Egy kicsit később azonban megváltozott a fideszes miniszter álláspontja és bevallotta, hogy a magyar törvény a többinél sokkal szigorúbb. Aztán ismét egy kicsit később (és feltehetően néhány pohár bor után) már őszintébb lett a miniszter úr. “Rendben, elkúrtuk”, azaz “OK, we fucked it up”–mondta a miniszter.
A cikkből nem tudhatjuk meg, hogy pontosan ki volt az a ‘bátor’ miniszter, aki bevallotta, hogy súlyosan elszámította magát a magyar kormány. De állítólag Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési minisztertől származhat a fent idézett kemény bírálat. Fellegi azonban azt mondta, hogy nem a törvényt kúrták el, ‘csupán’ annak kommunikációját.
Az eredeti angol szöveg:
Over a long dinner assisted by the expertise of the specially-appointed “EU presidency sommelier” one minister first claimed the media law was no different from other European countries. He later admitted that it was, indeed, more stringent than similar laws elsewhere. “You have to understand, this is central Europe, where there is anti-Semitism and anti-gypsy sentiment. The government has to protect people.” By the time the sweet Tokaji dessert wine was poured he conceded: “OK, we fucked it up.”
Elhunyt Montreál legendás ingatlanfejlesztő párosa
A montreáli Place Bonaventure, 1967-ben a világ legnagyobb épülete
Szinte egy időben halt meg a 87 éves Norman Nerenberg és a 93 éves Arnold Issenman, Montreál legendás ingatlanfejlesztői, akik kommunista aktivistából lettek a kanadai metropolisz kimagasló üzletemberei. Issenman és Nerenberg együtt nőttek fel a Coloniale utcában, aztán együtt harcoltak a második világháborúban. A világháború idején lettek hithű kommunisták és miután haza jöttek a frontról, a reakciós, autoritér Maurice Duplessis kormányfő nevével fémjelzett québeci kormány ellen harcoltak. Nerenberg kritikájára gyorsan felfigyelt az önkényuralmi hajlamairól ismert québeci vezető. Az ötvenes évek elején rendőreivel razziázta meg Nerenberg házát és a lakáson lévő vörös-borítóval ellátott könyveket mind lefoglalták és elszállították.
1956-ban fordultak el a kanadai kommunista párttól, miután napvilágra került Nikita Hruschov Sztálin bűneit bíráló beszéde. Bár Nerenberg és Issenman végleg feladták kommunista párttagságukat, nem fordultak el a progresszív, baloldali politikától. Montreáli ingatlanfejlesztőként is szociáldemokrata nézeteket vallottak és e balközép felfogás vezényelte fejlesztéseiket.
1967-ben építették fel Montreál belvárosában a brutalista építészeti-stílusban elkészült Place Bonaventure-t. A 3,1 millió négyzetlábos, kocka-alakú beton monstrum volt a világ legnagyobb épülete és részben kiállító-teremként, másrészt pedig szálloda és bevásárlóközpontként szolgált. Bár a brutalista stílus meglehetősen rideg és színtelen–egyesek szerint éppen a keleti-blokk országaiban felépült szocialista-korszakbeli betontömbökre hasonlít–a Place Bonaventure mégis a belváros szépítéséhez kivánt hozzájárulni. A Bonaventure komplexumnak köszönhetően, végleg lefedték a vasútsineket.
Bár a világ legnagyobb épület megtervezésével és elkészítésével a nemzetközi térképre került Montreál, voltak akik éppenséggel “idegen” vadkapitalistaként látták az ingatlanfejlesztő-párost. A szélsőbaloldali-nacionalista Front de Libération du Québec (FLQ) nevű montreáli terrorcsoport célpontja lett Issenman, aki az 1970. októberi válság idején családja biztonságát féltette. A Halifaxban élő lánya a sors különös ironiájára mutatott rá amikor elmondta, hogy az FLQ “kapitalista disznóként” tartotta számon édesapját, teljesen megfeledkezve kommunista múltjáról.
A szociálisan érzékeny ingatlanfejlesztőkhöz fűzödik többek között a Park Avenue és a Prince Arthur saroknál lévő La Cité komplexum felépítése, mellyel azt alarták elérni, hogy továbbra is a városközpontban találjon otthonra a középosztály és ne a külvárosok végtelen terjesztését, illetve az Észak-Amerikai belvárosokra jellemző pusztulást erősítsék. Kérdéses, hogy manapság–amikor vezető szerepet játszanak a nagy multinacionális cégek–hány olyan ingatlanfejlesztő maradt, akik komoly szociálpolitikai nézetek mentén építenek világvárost.
szólj hozzá