Kanadai Magyar Hírlap

A montreáli Place Bonaventure, 1967-ben a világ legnagyobb épülete

Szinte egy időben halt meg a 87 éves Norman Nerenberg és a 93 éves Arnold Issenman, Montreál legendás ingatlanfejlesztői, akik kommunista aktivistából lettek a kanadai metropolisz kimagasló üzletemberei. Issenman és Nerenberg együtt nőttek fel a Coloniale utcában, aztán együtt harcoltak a második világháborúban. A világháború idején lettek hithű kommunisták és miután haza jöttek a frontról, a reakciós, autoritér Maurice Duplessis kormányfő nevével fémjelzett québeci kormány ellen harcoltak. Nerenberg kritikájára gyorsan felfigyelt az önkényuralmi hajlamairól ismert québeci vezető. Az ötvenes évek elején rendőreivel razziázta meg Nerenberg házát és a lakáson lévő vörös-borítóval ellátott könyveket mind lefoglalták és elszállították.

1956-ban fordultak el a kanadai kommunista párttól, miután napvilágra került Nikita Hruschov Sztálin bűneit bíráló beszéde. Bár Nerenberg és Issenman végleg feladták kommunista párttagságukat, nem fordultak el a progresszív, baloldali politikától. Montreáli ingatlanfejlesztőként is szociáldemokrata nézeteket vallottak és e balközép felfogás vezényelte fejlesztéseiket.

1967-ben építették fel Montreál belvárosában a brutalista építészeti-stílusban elkészült Place Bonaventure-t. A 3,1 millió négyzetlábos, kocka-alakú beton monstrum volt a világ legnagyobb épülete és részben kiállító-teremként, másrészt pedig szálloda és bevásárlóközpontként szolgált. Bár a brutalista stílus meglehetősen rideg és színtelen–egyesek szerint éppen a keleti-blokk országaiban felépült szocialista-korszakbeli betontömbökre hasonlít–a Place Bonaventure mégis a belváros szépítéséhez kivánt hozzájárulni. A Bonaventure komplexumnak köszönhetően, végleg lefedték a vasútsineket.

Bár a világ legnagyobb épület megtervezésével és elkészítésével a nemzetközi térképre került Montreál, voltak akik éppenséggel “idegen” vadkapitalistaként látták az ingatlanfejlesztő-párost. A szélsőbaloldali-nacionalista Front de Libération du Québec (FLQ) nevű montreáli terrorcsoport célpontja lett Issenman, aki az 1970. októberi válság idején családja biztonságát féltette. A Halifaxban élő lánya a sors különös ironiájára mutatott rá amikor elmondta, hogy az FLQ “kapitalista disznóként” tartotta számon édesapját, teljesen megfeledkezve kommunista múltjáról.

A szociálisan érzékeny ingatlanfejlesztőkhöz fűzödik többek között a Park Avenue és a Prince Arthur saroknál lévő La Cité komplexum felépítése, mellyel azt alarták elérni, hogy továbbra is a városközpontban találjon otthonra a középosztály és ne a külvárosok végtelen terjesztését, illetve az Észak-Amerikai belvárosokra jellemző pusztulást erősítsék. Kérdéses, hogy manapság–amikor vezető szerepet játszanak a nagy multinacionális cégek–hány olyan ingatlanfejlesztő maradt, akik komoly szociálpolitikai nézetek mentén építenek világvárost.