Ferencváros–Választási botrány a kopogtatócédulák körül

Ferencváros és Budapest kerületei
Nem minden nap foglalkozunk magyarországi politikai eseményekkel a hírlap oldalán, de a ferencvárosi időközi parlamenti képviselő-választáson kitört botrány nem is mindennapi eseménynek számít. A Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) az év utolsó napján lefoglalta a valamennyi jelöltre összegyűjtött kopogtatócédulát, miután három pártnál több ezer hamis ajánlót találtak. Az MTI riportja szerint, a Magyar Demokrata Fórum (MDF), a Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) és a Magyar Szociális Zöld Párt (MSzZP) által összegyűjtött ajánlócédulák 73 százaléka hamis volt. A ferencvárosi választóbizottság feljelentést tett az ügyben és kizárta az MDF, MIÉP és a Zöld jelöltet.
Mivel már nem lehet tovább fellebbezni, úgy tűnik, hogy csak hat párt indíthat jelöltet Ferencvárosban, nevezetesen a Magyar Szocialista Párt (MSZP), a Fidesz-KDNP, a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ), a Jobbik Magyarországért Mozgalom, a Magyar Kommunista Munkáspárt és a Humanista Párt. 2006-ban az SZDSZ jelöltje–Gegesy Ferenc–nyert Ferencvárosban, de a magyar liberálisok annyira rosszul állnak a felmérésekben és oly szinten megosztott a párt a Fodor Gábor és Kóka János körüli belharc után, hogy könnyen elképzelhető egy ellenzéki, vagy esetleg szocialista győzelem. Az SZDSZ helyzetét az is nehezíti, hogy a Magyar Nemzet című jobboldali napilap, valamint a szintén ellenzéki HírTV szerint, az SZDSZ kerületi elnöke fizetett az ajánlószelvényeket összegyűjtő pártaktivistáknak.
Most már a kérdés csak az, hogy melyik jelöltnek fog leginkább segíteni az, hogy három pártot eltiltottak az indulástól. Elképzelhető, hogy a Jobbik fog leginkább erősíteni pozicióján, hiszen azzal hogy kiesett a MIÉP és a Polgár Tamás-t (“Tomcat”) indító MSzZP, már csak egy jelölt képviseli majd a radikális jobboldalt. Igaz, újabban a Tomcat néven elhíresült blogger és aktivista–aki továbbra is szerkeszti a Bombagyár című honlapot–inkább az ún. “nemzeti liberális” politikát kivánta képviselni az MSzZP színeiben. De ettől függetlenül, Polgár Tamás legtöbb támogatója továbbra is a radikális jobboldali körökhöz kötődött, még akkor is ha a Jobbik-kal való viszonya meglehetősen hűvössé vált.
A legfrissebb hírek szerint, a következö hat jelöltre lehet majd szavazni 2009 január 11-én a budapesti Ferencvárosban: Bácskai János (Fidesz-KDNP), Bánsághi Tamás (MSZP), John Emese (SZDSZ), Paulik Péter István (Munkáspárt), Szegedi Csanád (Jobbik) és Várady Tibor (Humanista Párt).
Kanadai szemszögből még annyi érdekes, hogy várhatóan összesen egy választópolgár fog szavazni Észak-Amerikában, és ez pedig New Yorkban történik.
Kanadai Magyar Hírlap
Elhúnyt az ottawai magyar közösség papja

László atya (1925-2008)
2008 december 25-én elhúnyt László László atya, az ottawai magyar katolikus közösség lelkipásztora. László atya 1925 május 6-án született Kőszegen. Az angol körökben Leslie Laszloként ismert pap és tudós éveken keresztül a montreáli Concordia Egyetemnek volt a politológia professzora. 1991 januárjában avatták katolikus pappá és az elmúlt 17 év alatt számos ottawai egyházközségben végzett lelkipásztori tevékenységet. A kanadai főváros Vanier kerületében lévő St. Ignatius Egyházközségnek volt hosszú éveken keresztül a papja és a város magyar katolikusai is itt gyülekeztek. Néhány éve került át a magyar közösség a Saint Elizabeth templomba, ahol László atya káplánként tevékenykedett.
Közösségi munkáján kivül, fontos elismerni László atya tudományos tevékenységét is. 2004-ben adták ki Magyarországon angol és magyar nyelven Church and State in Hungary, 1919-1945 című könyvét, melyben a két világháború közötti Katolikus Egyház történelmét és állami kapcsolatait vizsgálta a nyugdíjazott kanadai magyar professzor.
László atyát 2009 január 3-án, d.e. 11 órakor kisérik utolsó útjára a 1303 Leaside Avenue alatt lévő Saint Elizabeth templomból. Nyugodjék békében.
Kanadai Magyar Hírlap
Religious affiliation wiped out by Canadian Wikipedia enthusiasts

Canadian Prime Minister MacKenzie King's crystal ball. King was a spiritualist, participating in seances and table rapping with his close friends.
Until a few days ago, former Prime Minister Paul Martin was still Catholic, Stephen Harper was affiliated with the Christian Missionary Alliance and the late MacKenzie King used to be a slightly unconventional Presbyterian. Then, this information mysteriously vanished from Wikipedia. A quick online search revealed that the sudden disappearance of information concerning the religious affiliations of Canadian politicians-both dead and alive-was a haphazard editorial decision taken after a brief online discussion between the likes of DoubleBlue, Ducio1234 and Skeezix1000, thus confirming the worst misgivings that so many have about Wikipedia.
In a single swoop, denominational information concerning former prime ministers John Diefenbaker, Lester B. Pearson, Louis St. Laurent, R.B. Bennett, and all others starting from September 25, 1926–when Prime Minister Arthur Meighen left office for the second time–was removed. Perhaps this was a watershed moment in Canadian religious history that I had not known about, maybe DoubleBlue and friends discovered something entirely new about our country’s past, or perhaps they simply have not gotten around to deleting Meighen’s Presbyterianism yet.
The casual elimination of information that interests scores of internet users by anonymous individuals confirms the worst about Wikipedia and explains why most university professors strongly discourage their students from relying on a source which can be altered at whim by anyone with a modem. A small handful of anonymous internet users have made an editorial decision, leading to the deletion of key information about Canada’s past on one of the world’s most frequented websites. To make matters worse, they have done so based on spurious logic that the religious views of politicians have never been at the centre of Canadian political discourse. Only recently, Paul Martin’s Catholic faith and that of Joe Clark have come up within the context of the gay rights and the same-sex marriage debate. But apparently information on church affiliation has no place in Wikipedia “infoboxes.” Yet if the religious views of our political leaders are insignificant, then how much more important is it for the average reader to know that Mr. Harper decided to name his children Ben and Rachel, or that RB Bennett never got married?
Deleting public information should not be taken lightly and some of us would support preserving it, even when that information gives rise to questions, debates and beckons clarification. The argument that this information should be deleted from biography summaries and buried within Wikipedia articles only if appropriate suggests that the people who took this editorial decision do not understand the fundamental usefulness of this online encyclopedia. Wikipedia can be helpful when we are looking to find bits and pieces of information quickly and without much effort. But very few people care to be inconvenienced by having to fish through lengthy text to find what they are looking. If we want to spend time doing serious research, then there are is a myriad of sources far more reputable than Wikipedia.
There is little doubt that the personal religious views of politicians are less ubiquitous in Canada than in the United States. Yet nearly every political leader will at some point be asked to divulge his or her personal beliefs. Former Liberal Stéphane Dion–who until recently was widely seen as being secular–revealed on a television program that the environment he cared for so deeply was “given to us by God” and reportedly told host Michael Coren after the show that he was a Catholic. Bloc Québécois leader Gilles Duceppe, on the other hand, appears to be an atheist. Mr. Duceppe’s Wikipedia biography still mentions this, indicating that enthusiastic users have not yet gotten around to pressing the delete button. Who could argue with a straight face that religion was not an issue in Stockwell Day’s failed leadership of the now defunct Canadian Alliance? Day’s prior career as an Evangelical pastor and his belief in Creationism made it impossible for him to launch a mainstream conservative movement. Former Prime Minister Joe Clark’s pro-choice views and his support of gay rights occasionally put him at odds with the Catholic Church, yet he confirmed his Catholic faith in public and countered during a Canada AM show eight years ago that “anyone who knows anything about the Roman Catholic Church knows that [abortion] has been an issue of division for quite sometime.”
An online discussion on the importance of the denominational affiliations of our politicians, or even a Wikipedia article on this matter, could serve as a positive experience for all, as it would enrich our body of public knowledge. But relegating information deemed unimportant by a select few to the rubbish heaps of cyberspace serves absolutely no one.
Christopher Adam
-Your comments are welcome in English, French or in Hungarian. Please use the form below to post your thoughts, and include your name in the “Név” field and your e-mail address, which will not be published. Click on “hozzászólás küldése” to send.
Ismét két kanadai katona halt meg Afganisztánban
Az elmúlt hétvégén két kanadai katona esett el Afganisztánban a Talibán ellen folytatott harcok közben. Szombaton halt meg Gaetan Joseph Roberge és Gregory John Kruse, amikor felrobbant közelükben egy elrejtett pokolgép. A fatális incidens Kandahar várostól 24 kilométerre nyugatra történt és egy afgán rendőr, valamint egy fordító is áldozata lett a robbanásnak. A két elhúnyt katonán kivül három kanadai is megsebesült a támadásban, de ők már nincsenek életveszélyes állapotban. Roberge Ontario tartományból származott és a Sudbury-székhelyű kanada ír ezredhez tartozott. Kruse pedig a ontariói Petawawa bázis katonája volt.
Az elmúlt napok során három kanadai esett el az Afganisztánban folyó harcokban. Pénteken jelentette be a kanadai hadsereg, hogy Michael Freeman Kandaharban esett el. Összesen 106 kanadai katona halt meg 2002 óta Afganisztánba.
Kanadai Magyar Hírlap
Fehér Karácsony tengertől tengerig
Évtizedek óta először fordult elő az, hogy vastag hó lepte el Kanada összes tartományát Karácsonykor, egészen St. John’s Newfoundlandtól Vancouverig. Az utóbbi napokban országszerte esett a hó és dél-Québec tartományban erős havazás várható december 24-én is. Az Environment Canada előrejelzései szerint, Montreál és Laval térségben 15 centiméter hó eshet december 24-én. Ottawában–a kanadai fővárosban– 15 centiméter havat várnak a nap folyamán, de ez valószínű, hogy jegesesőre változik át a délután folyamán. Ottawában a közlekedést az is nehezíti, hogy immár 15 napja sztrájkolnak a tömegközlekedés dolgozói és egyáltalán nem járnak a városi buszok. Torontóban havasesőt várnak és erős, 70 kilométeres széllökéseket ma délután, de erőteljes havazás nem valószínű Kanada legnagyobb városában.
Az általában zöld Vancouver azonban kissé meglepődhet a lakosság amikor fehér Karácsonyra ébrednek. Összesen 10 centiméteres havazást várnak december 24-én a nyugat-kanadai városban. A hegyekben azonban akár 25 centiméter hó is eshet az Environment Canada szerint.
Kanada keleti partjain is havazásra lehet számítani a nap folyamán. Halifaxban összesen 2 centiméterre számítanak, Charlottetownban pedig 5 centiméterre.
A Prairie térségben havazás nem nagyon lesz, de rendkivül hideg Karácsonyra készülhetnek fel Manitoba, Saskatchewan és Alberta tartományokban. Winnipegben ma minusz 22 fokra számíthatnak, Szenteste azonban minusz 24 fok lesz a hőmérséklet. A wind chill faktorral együtt az Environment Canada szerint minusz 38 fokra számíthat a winnipegi lakosság. Saskatoonban ma este még ennél is hidegebb lesz. Saskatchewan tartományi fővárosában minusz 28 fokra számítanak, wind chill nélkül. Edmontonban pedig minusz 29 fok körül lesz Szenteste.
Karácsonyi időjárás előrejelzés (December 25):
Ottawa– nappal: minusz 5 / este: minusz 5
Montreál–nappal: minusz 2 / este: minusz 7
Toronto–nappal: 0 / este: minusz 3
Winnipeg–nappal: minusz 12 / este: minusz 20
Saskatoon–nappal: minusz 18 / este: minusz 26
Edmonton–nappal: minusz 21 / este: minusz 29
Vancouver–nappal: plusz 2 / este: 0
Iqaluit–nappal: minusz 33 / este: minusz 34
Kanadai Magyar Hírlap
Kanada is segít a küszködő autóiparnak
A bajba jutott amerikai autógyártók mintegy 30 ezer kanadainak adnak munkát ontarioi üzemeikben. Az iparág megmentésére az Egyesült Államokhoz hasonlóan Kanada is pénzügyi mentıcsomag elfogadását tervezi. A kanadai gyárak támogatására szánt 3,3 milliárd dolláros összeg 20%-át teszi ki a tervezett amerikai csomagnak, megvalósulása annak elfogadásától függ. Ezzel elkerülhetővé válhat az iparág teljes összeomlása, ám várható, hogy így is jelentős létszámleépítésekre kerül sor. A csomagot múlt pénteken bejelentı Tony Clement konzervatív ipari miniszter hangsúlyozta, hogy a támogatást szigorú feltételekhez kötik, és az autógyártóknak a beszállítóikat és a szakszervezeteket is be kell vonniuk a tervezésbe.
Juhar Levél
Afganisztáni aknamentesítés: milliókon segít
A gyalogság elleni taposóaknákat betiltó Ottawai Egyezmény elfogadásának 11-ik évfordulójára emlékezve Beverly J. Oda, Kanada nemzetközi együttműködésért felelős minisztere elismerően szólt országa afganisztáni sikereiről. Kanada vezető szerepet játszik az aknamentesítési küzdelemben, támogatásának eredményeképpen a tavalyi évhez képest 19%-kal csökkent az áldozatok száma, és egyre nagyobb területen lehet ismét biztonságosan gazdálkodni. Az aknák veszélyeivel kapcsolatos tájékoztatás immár 8,3 millió afgánhoz jut el iskolai programok és rádiós üzenetek formájában. Afganisztán mellett Kanada régóta folytat hasonló tevékenységet más országokban, így Libanonban, Angolában, Szudánban, Kambodzsában és Irakban is.
A sikerek ellenére, az elmúlt hét alatt 6 kanadai katona esett el a Talibán ellen vivott harcban. Immár 104 kanadai áldozata van az Afganisztánban folyó háborúnak.
Áldozatok országok szerint:
Egyesült Államok: 557
Egyesült Királyság: 132
Kanada: 103
Németország: 30
Spanyolország: 25
Franciaország: 25
Dánia: 20
Hollandia: 17
Olaszország: 13
Kanadai Magyar Hírlap/Juhar Levél
Strikes in Budapest and Ottawa cause travel chaos

OC Transpo bus
Strikes are causing disruptions for travellers and commuters in both the Hungarian and Canadian capitals this week, with public transit workers on the picket line in Ottawa and essential ground staff engaging in strike action at Budapest’s Ferihegy International Airport. According to the most recent statements by Budapest Airport Zrt, the company that operates Ferihegy, flight delays of around 60 minutes are anticipated on December 12, 2008, but it is unlikely that new flights will have to be cancelled. Ferihegy Terminal 1, however, remains closed to passenger traffic and all flights that would have normally departed from here have been transferred to Terminal 2. This change affects passengers flying with discount carriers, including Wizz Air, easyJet and Jet2.
The public transportation strike in Ottawa, however, is proving to be far more disruptive than the labour dispute in Budapest, in part due to the fact that it coincided with a major winter storm, which dumped more than 30cm of snow on the Canadian capital in a single day. All OC Transpo city bus lines have been cancelled for two straight days, following the walk-out of 2,100 unionized transit employees. The strike has resulted in a 20 percent increase in the number of passenger vehicles on downtown Ottawa’s congested streets. The strike will head into its third day on Friday, December 12th, wrecking the most havoc for students at Carleton University and the University of Ottawa, who are writing final exams this week.
The Carleton University Student Association (CUSA) has tried to alleviate the difficult situation by enlisting the services of a private bus company to offer shuttle bus transport from various points in Ottawa to Carleton’s campus. Shuttle bus service will pick students up every 45 minutes from Merivale Mall, while hourly service is being offered between Place d’Orleans and Carleton University. Students living in Centretown can hop on a shuttle bus at the corner of Bank Street and MacLeod Street every 30 minutes. A representative for the Amalgamated Transit Union, the group behind the strike, suggested that these buses might be targeted by picketers. Meanwhile, CUSA has issued a statement calling upon Ottawa Mayor Larry O’Brien to return to the negotiating table and come to a “speedy resolution” with striking transit workers.
André Cornellier, president of the transit union, spoke with CTV News yesterday and observed that there was nothing wrong with inconveniencing people during a strike. “It’s about walking the picket line, stopping people from coming in like they would on a normal day. Inconveniencing people, what’s wrong with that?” said Cornellier. A group of OC Transpo workers have picketed outside Ottawa City Hall for two days in a row and their action has led to further delays and congestions for already frustrated drivers arriving to Ottawa from the suburbs during the morning rush hour. A number of Ottawa residents heaped scorn on the picketers, hurling insults and swear words their way.
More than 350,000 Ottawa residents ride on OC Transpo buses every day. The transit service operates approximately 250 bus routes, as well as the O-Train light rail route.
The OC Transpo strike revolves around a dispute concerning salary increases between the City of Ottawa and the Amalgamated Transit Union. The municipal government has offered a 7 percent increase, but union representatives are demanding a 10 percent raise.
Readers are invited to post their comments in English, French or Hungarian using the form below. Please include your name in the “név” field and your e-mail address (which will not be published). Click on the “hozzászólás küldése” button to post your comment.
Canadian Hungarian Journal
Cybersurf internet service down and technical support unavailable
We had a couple of articles lined up about Québec’s provincial election, which saw Premier Jean Charest’s Liberals win a razor thin majority last night, the Parti Québécois regain its status as the official opposition and Mario Dumont resign as leader of the Action démocratique du Québec (ADQ) following his party’s truly disastrous performance. Unfortunately, we can’t upload this new material at the moment, because our internet service provider is down and their tech support is missing in action.
We rely on 3Web CIA Cybersurf for our internet access, but we have been unable to access the web as of earlier this evening and it is absolutely impossible to contact anyone at 3Web Cybersurf. Despite the fact that tech support is supposedly available from 8AM to midnight (EST), it isn’t even possible to get through to 3Web’s telephone menu, as it is pre-empted by an automated message indicating that all service representatives are occupied with other clients. One of the biggest unsolved mysteries surrounding 3Web CIA Cybersurf is precisely how many service representatives the company actually has, because this user has thus far never been able to speak over the phone with a single one of them.
Those who have relied on 3Web CIA Cybersurf over the years are probably accustomed to this company’s truly dismal customer service which, at the moment, appears to be entirely non-existent. To make matters worse, the company’s various websites appear to be down at the moment as well.
The comments of other 3Web CIA Cybersurf users are more than welcome on this page. You do not need to register to post a comment. Simply include your name or pseudonym in the “név” field, your e-mail address (which will not be published) and a website, if applicable. Please click on the “hozzászólás küldése” button to send your comment.
Canadian Hungarian Journal
Politikai válság Kanadában

Stephen Harper konzervatív miniszterelnök
Az elmúlt hét során Kanada nem csak a nemzetközi gazdasági válsággal volt kénytelen megküzdeni, hanem saját modernkori történelmének legsúlyosabb politikai és alkotmányos krízisével is. A szinte példanélküli válság az alig hat hetes kormány bukásához vezethet, hatalomra kerülhet egy rendkivül labilis liberális-szocialista koalíció mely egy szeparatista pártra szorul külső támogatásra és veszélybe sodorhatja az ország egységét.
Kétségtelen, hogy a válságot Stephen Harper konzervatív miniszterelnök októberben újraválasztott kisebbségi kormánya okozta az által, hogy az ellenzéki partokat egzisztenciális veszélybe sodorta. Szokatlanul durva és rendkivül hatékony politikai leszámolásra készült a kormánypárt és a jelenlegi gazdasági válságot kivánta felhasználni erre a célre. November 27-én a konzervatív kormány pénzügyminisztere bejelentette, hogy beszüntetik az politikai partok állami finanszírozását. A jelenlegi törvény szerint, a bejegyzett partok minden voks után csaknem két dollarnyi állami támogatást kapnak. A három baloldali ellenzéki part sokkal inkább erre a szubvencióra szorul mint a jobboldal, mely nagyrészt a magánszemélyektől érkezett adományokra alapozza a pártkasszát. Az állami támogatás teljes beszüntetése csődbe sodorta volna a szeparatista Bloc Québécois-t, melynek bevétele 85 százaléka állami forrásokból származik. A Liberális Párt és a szocialista Új Demokrata Párt is annyira meggyengült volna, hogy egyszerűen nem lenne elegendő pénzük egy választási kampányhoz, mely egy kisebbségi parlamentben bármikor bekövetkezhet.
A konzervatív kormány a pártfinanszírozás radikális átalakításával verte ki a biztosítékot a három ellenzéki pártnál,még akkor is ha a baloldali vezetők hivatalosan azt mondják, hogy azért kell megbuknia a Harper kormánynak, mert nincsen megfelelő terve a gazdasági krízis kezelésére. A szocialisták pedig szintén elfogadhatatlannak tartották azt a konzervatív törvény-javaslatot, mely 2011-ig betiltaná az állami dolgozóknak a sztrájkolást és a munkabeszüntetést.
A liberálisok, szeparatisták és a szocialisták azonnal közös nevezőre jutottak és elhatározták, hogy megdöntik az október 14-én újjáválasztott konzervatív kormányt. Még veterán politikai szakértőket és meglepte az a gyorsasság, mellyel a három párt koalíciós szerződést kötött. Az egyezmény értelmében a jobboldali kormány leszavazása után a liberálisok és a szocialisták együtt kormányoznának, a francia-többségű Québec tartomány leszakadását szorgalmazó Bloc Québécois külső támogatásával és Stéphane Dion liberális vezető miniszterelnökségével. De a szeparatisták résztvétele és Dion vezetése a koalíción kivül és belül is vitákhoz vezetett. Harper különösen heves támadást intézett a parlamentben a liberális vezető ellen, egy nappal az Alsóház felfüggesztése előtt. “Az alkú, melyet a liberális vezető kötött a szeparatistákkal felér az árulással, országunk legjobb érdekeinek elárulásával és minden erőnkkel ez ellen fogunk harcolni (…)Ha a Liberális Párt vezetője hisz ebben az országban, akkor el fog sétálni ettől a koalíciós egyezménytől és beismeri, hogy ez volt a legnagyobb hiba amit a Liberális Párt valaha is elkövetett.” Dion üvöltve reagált a miniszterelnök szavaira, akit éppen viharos állótapsban részesítették konzervatív párttársait. “Itt leginkább a kormányfő akarja megosztani a kanadaiakat. Ő azt mondja, hogy mi liberálisok eladjuk az országot a szeparatistáknak, de a québeci konzervatív képviselőknek pedig a szeparatistáknak mondják azt, hogy ők pedig lelküket adják el a liberálisoknak. A miniszterelnök válasszon egyet e két hazugság közül, mert a kanadaiaknak elegük van a hazugságból,”-mondta Dion.
Dion-t valóban nem lehet vádolni a szeparatizmussal, hiszen kevés olyan politikus van Kanadában aki annyira erőteljesen szorgalmazta a kanadai egységet. De mégis az igazi probléma az ellenzék számára az, hogy ő vezeti a koalíciót. Dion történelmi verességbe vezette a Liberális Pártot az október választások során. Összesen 77 mandátumot szereztek a liberálisok a 308 tagból álló Alsóházban, mely 26 képviselővel kevesebb mint amit a 2006-os választások után szereztek. A konzervatívok pedig 19 képviselővel növelték koalíciójukat és így csak 12 mandátum hiányzik ahhoz, hogy többségük legyen a parlamentben. Dion gyenge vezetői képességei, a pártban folyó harc és vezetőjük katasztrófális környezetvédelmi terve-mely új adót jelentett volna egy gazdasági krízis kellős közepén-keresztülhúzta a liberálisok esélyeit. Dion korlátolt angol tudása miatt pedig nem tudta hatékonyan kifejezni magát a kampány alatt. Le is mondott Dion a választási kudarc után és éppen ezért olyan meglepő, hogy most éppen a leköszönő, sikertelen liberális vezető lenne a baloldali koalíció ideiglenes kormányfője.
De ettől függetlenül a kormánybuktató szavazásra sor kerülhetett volna december 8-án, csakhogy a kanadai parlamenti rendszer ennél bonyolultabb és a miniszterelnöknek olyan hatalma van, melyet kevés demokratikusan megválasztott vezető élvez. A konzervatívok először kínosan kihátráltak az pártfinanszírozás reformja mögül, de ez már túl késő és túl kevés volt az egyesült ellenzék számára. Elképzelhető, hogy csak Harper lemondása elégítette volna ki a liberális-szocialista koalíciót. Ehelyett Harper inkább bekeményített és azt suggalta, hogy puccsra készül a baloldal azzal, hogy a hat hete tövényesen megválasztott konzervatív kormányt illegitim módon akarják eltávolítani. Ezért Harper a parlament feloszlatását szorgalmazta és új választásokat, összesen hat héttel az előző országos voks után. De szinte lehetetlen, hogy Michaelle Jean főkormányzó beleegyezett volna ebbe.
Harper kikerülte a december 8-ai szavazást és a biztos bukást azzal, hogy a főkormányzó hozzájárulásával felfüggesztette a parlamentet és így csak január 26-án ülésezik újra az Alsóház. Ezzel a lépéssel egy vödörnyi hideg vizett öntött az ellenzékre és elhalasztotta kormánybuktató szándékukat. Ha a főkormányzó nem járult volna hozzá a felfüggesztéshez, Harper valószinű lemondott volna ahelyett hogy átéli december 8-án a biztos parlamenti kudarcot. De alkotmányos-szakértők szerint, azt is megtehette volna a miniszterelnök, hogy eltávolítja a főkormányzót és egy olyan személyt nevez ki, aki biztosan támogatja a konzervatív kormány törekvéseit. Ez azonban felért volna egy politikai atomcsapással és biztosan negativ következményeit lettek volna a következő választási kampányban.
Bármi is történik 2009 elején Stephen Harper biztosan meggyengítette magát parton kivül, de saját pártján belül is. Harper volt az aki összekovácsolta a szétesett jobboldalt és aki 2006-os választási győzelmével véget vetett a 13 éves liberális korszaknak. De Harper, aki az utóbbi években megtanulta a kompromisszum-keresés és a középpártiság fontosságát egy olyan országban, melynek lakossága történetesen inkább a közép és a balközép felé húz, úgy kezdett viselkedni, mintha a kanadai valóság egy nagy sakkjáték lett volna, melyben végérvényesen ki kell ütni az ellenfelet.
Christopher Adam
Az utcán a politika — tüntetés a felfüggesztett parlament előtt
Stephen Harper miniszterelnök ma reggel ellátogatott Michaelle Jean főkormányzóhoz és javasolta a kanadai parlament azonnal felfüggesztését. Majdnem két órás tárgyalás után, Jean elfogadta a konzervatív miniszterelnök kérését és 2009 január 26-ig felfüggesztette a parlamentet, ezzel elhalasztva a liberális-szocialista ellenzéki koalíció bizalmatlansági indítványát a jobboldali kormány ellen. A főkormányzó döntése felháborodást váltott ki a baloldali szimpatizánsok köreiben, akik a konzervatív kormány azonnal megdöntése mellet tüntettek az ottawai parlament előtt. A december 4-én, kora délután rendezett tüntetésben fontos szerepet játszottak a szakszervezetek, akik a liberális-szocialista koalíciót támogatják, de volt néhány kormánypárti tüntető is. Lapunk felfigyelt egy a Radio-Canada francia-nyelvű közszolgálati autója előtt álló tüntetőre, akinek plakátján Stéphane Dion, a liberális-szocialista koalíció vezetője szovjet katonai egyenruhába volt ábrázolva. A rajz felett pedig a “nyet” szóval tüntetett a kormánypárti támogató a baloldali koalíció törekvései ellen. Elmondta nekünk a tüntető, hogy tudott volna rajzolni szebb plakátot is, de nem volt ma reggel ideje. Éppen ahogy beszéltünk a konzervatív támogatóval, liberális-szocialista tüntetők átjöttek és megpróbálták akadályozni, hogy lefényképezzük az ellentüntetőt. Végül sikerült felvételt készíteni két jobboldali kormánypárti tüntetőről, valamint a koalíciót támogató sokkal nagyobb számban jelenlevő demonstálókról is. A Kanadai Magyar Hírlap ottawai képriportja következik erről a történelmi politikai válságáról:

- Kormányellenes tüntető: “Kanada egy szocialista ország, te hülye!”

- Kormánypárti tüntető: Nyet a szocializmusra!

- Coalition oui! — Kormányellenes tüntetők a kanadai parlament előtt

- “Ne légy gyáva, Mr. Harper!” — Kormányellenes tüntető

- Jobboldali, kormánypárti tüntetők: “Kanada első helyen áll, hála Harpernek!”
Kanadai Magyar Hírlap
A miniszterelnök felfüggeszti a kanadai parlamentet
Stephen Harper konzervatív miniszterelnök kelet kanadai időszámítás szerint csütörtök reggel 9.30-kor ellátogat Michaelle Jean főkormányzóhoz és a parlament azonnali felfüggesztését fogja javasolni. Amennyiben Jean elfogadja Harper tanácsát, a miniszterelnök időt nyer konzervatív kormányának, mely biztos bukásra van itélve. Mint ahogy arról már írtunk, a Stéphane Dion által vezetett ellenzéki koalíció bejelentette kormánybuktató szándékát és azóta a főkormányzónak irt levélükben is hangsúlyozták, hogy készen állnak a kormányzásra.
Amennyiben Jean tényleg felfüggeszti a parlamentet, legközelebb 2009 január végén fog ülésezni ismét az Alsóház. Dion szocialista koalíciós partnere, Jack Layton az Új Demokrata Párt részéről elmondta, hogy a január 27-én esedékes trónbeszéd leszavazásával megdönthetik a konzervatív kormányt. Harpernek összesen néhány lehetősége van a túlélésre. A legtöbb elemző szerint a jobboldal abban reménykedik, hogy január 26-ig összeomlik az ellenzéki koalíció, vagy legalább a szeparatista Bloc Québécois visszavonja a liberális-szocialista egyesülésnek igért külső támogatást. Amennyiben ez nem történik meg és Harper kormányát tényleg leszavazzák, a miniszterelnök javasolhatja a parlament feloszlatását és országos választások kiírását. De minimális annak az esélye, hogy Jean elfogadná ezt a javaslatot, hiszen október 14-én szavaztunk utoljára.
Amennyiben Harper elszántan ragaszkodik a miniszterelnökséghez és konzervatív kormányához, eltávolíthatja a jelenlegi főkormányzót és kinevezhet egy olyan új kormányzót, aki hozzájárulna a parlament feloszlatásához. Ez azonban rendkivül radikális lépés lenne, mely a jelenleginél is súlyosabb politikai és alkotmányos válsághoz vezetne.
Kanadai Magyar Hírlap
Slovakia rejects Hungarian suggestions to tackle discrimination

Ferenc Gyurcsány
Hungary’s Socialist Prime Minister, Ferenc Gyurcsány, was undoubtedly disappointed earlier today to discover that Slovak Prime Minister Robert Fico decided to reject all six suggestions raised by his Hungarian counterpart. These ideas were aimed at improving the two country’s troubled relationship and ensuring the rights of minorities in both states. Gyurcsány, who leads a centre-left minority government, has consistently avoided the use of inflammatory nationalist language and has been cautious when addressing the prickly issue of Hungarian minorities in neighbouring countries. As such, Gyurcsány’s six suggestions for Fico and his leftist-nationalist Slovak coalition reflected this moderation. Gyurcsány recommended that minority schools in both countries be permitted to use textbooks published abroad, noted that both Hungary and Slovakia should launch inquiries whenever there is a possibility that the rights of minority groups have been compromised, suggested the creation of an ombudsman for ethnic minorities in Slovakia and a liberalization of current laws in Slovakia which prohibit the display of most Hungarian national symbols.
Fico’s response to Gyurcsány’s request was swift and uncompromising. The Slovak prime minister said that his Hungarian counterpart’s recommendations were “unacceptable” and claimed that the rights of Slovakia’s Hungarian minority are guaranteed. “A range of laws protect the rights of minorities in Slovakia and our system is one of the best in Europe. As such, it is unwarranted to modify these laws or give ethnic Hungarians more of an advantage that what they already enjoy,” Fico said.
Gyurcsány has been critical of the nationalism which increasingly characterizes the Slovak government and this became especially evident after Slovak police officers brutally attacked reportedly peaceful Hungarian fans at a soccer game in the town of Dunaszerdahely (Dunajska Streda) last month. The attack sparked angry protests in front of the Slovak embassy in Budapest, which led to the burning of Slovakia’s national flag by radical demonstrators. Hungary’s Socialist government has strongly condemned this protest.
Yet one of the major points of controversy is the fact that Fico entered into a coalition agreement with a far-right, ultra-nationalist and deeply xenophobic political party led by Ján Slota. The Slovak National Party’s president has made a string of anti-Hungarian, anti-Roma and homophobic statements. Several years ago, Slota reportedly threatened that Slovakia “will sit in our tanks and destroy Budapest.” Slota has also referred to Slovakia’s Hungarian minority–which forms roughly 9 percent of the country’s population–as “a cancer in the body of the Slovak nation.”
Canadian Hungarian Journal
Baloldali koalíció és jobboldali összeomlás Kanadában
Úgy tűnik, hogy a baloldali ellenzéki pártok valóban koalíciós egyezményen keresztül készülnek megdönteni Stephen Harper konzervatív miniszterelnök hat hete megválasztott kormányát. Ez attól függetlenül megtörténhet, hogy a jobboldal kihátrált hihetetlenül elhibázott, múlt héten bejelentett terveiből. Jim Flaherty konzervatív pénzügyminiszter a hétvégén bejelentette, hogy kormánya mégsem szünteti be a politikai pártok állami finanszírozását és azt is igérte, hogy a jobboldali kormány nem veszi el az állami dolgozóktól a sztrájkolás és munkabeszüntetés jogát.
De a legutóbbi tudositások szerint, ezek a lépések már nem lesznek elegek ahhoz, hogy megállítsák a ma délután megalakult baloldali koalíció kormánybuktató szándékát. A liberálisok Stéphane Dion leköszönő pártvezérrel koalíciós szerződést kötöttek a szocialista irányzatú Új Demokrata Párttal, melynek értelmében Dion lenne a baloldali kormány ideiglenes miniszterelnöke és 24 fős kabinetjében hat új demokrata képviselő is helyet kapna. Ezen kivül a szeparatista Bloc Québécois kivülről támogatná az új baloldali koalíciót, mely előreláthatóan 2011-ig maradna kormányon. Dion csak jövő májusig maradna kormányfő, amiután a Liberális Párt újonnan megválasztott vezetője venné át a kormány irányitását.
A jelenlegi tervek szerint a baloldali koalíció december 8-án fogja megbuktatni Harper konzervatív kormányát. Amennyiben ez a jelenlegi forgatókönyv szerint be is következik, Harper miniszterelnök kötelessége lesz ellátogatni Michaelle Jean főkormányzóhoz (aki most éppen kelet-Európában van) és megkérni, hogy II. Erzsébet királynő képviselője oszlassa fel a parlamentet és hirdessen ki egy újabb federális választást. Mivel utoljára október 14-én voltak országos választások Kanadában, kicsi az esélye annak, hogy Harper javaslatát elfogadná a főkormányzó. Az viszont inkább elképzelhető, hogy Harper benyújtja lemondását és Jean pedig felkéri a Dion által vezetett baloldali koalíciót, hogy alakítson egy új, stabil kormányt.
Kanadai Magyar Hírlap

2 hozzászólás