Néhány héttel ezelőtt megalakult London ban német és angol tőke részvételével a „Heliodynamo Company Limited”, a „Napgép részvénytársaság”, a nap által Földünkre sugárzott hőenergia kihasználására. Minthogy a tőke komoly érdeklődése egy uj gondolat vagy uj találmány iránt mindig azt jelenti, hogy az illető gondolat vagy találmány a gyakorlati megvalósítás utjára lépett, azt kell gondolnunk, hogy az emberiség egy régi, sokáig fantasztikusnak tartott álma fog hamarosan megint gyakorlati valósággá válni.

Régi mondás, hogy minden élet a földön a Nap függvénye. Ez a maga egészében igaz. Ha a Nap egyszer nem fog reánk sütni, kialszik minden élet a földön, halottak éjszakai temetője lesz a mai sokszinü, mozgással teli földi világ. Óriási energiamennyiség az, amelyet a Nap földünkre sugároz. Pedig a nap összes kisugárzott energiájának csak egy kis töredéke az, amely hozzánk jut. Csak annyi, amennyit a föld korongja felfog a minden irányban egyformán szétsugárzó energiából. A nap által kisugárzott hőenergiát kb. egy kvadrillió lóerőre becsülik. Ez a hőmennyiség elég volna arra, hogy évente megolvasszon egy 33 méter vastag jégréteget, amely a föld kérgét körülvenné. Igaz, hogy a ránk sugárzott hőenergia legnagyobb részét földünk visszasugározza az üres térbe, de a megmaradó töredék is még oly nagy mennyiség, amelyet elképzelni sem tudunk: 15 billió kilovatt vagy régebbi egység szerint 20 billió lóerő. E hallatlan nagy energiamennyiségről némi fogalmat nyújt az a számadat, amely szerint az egész 1.700 millió főt számláló emberiség egy egész évi fizikai munkája csak 477 millió kilovattot tesz ki, egy másik, mely szerint az emberiség egy évi széntermelése 124.1 millió kilovattot szolgáltat.

 Közelfekvő gondolat ennek az óriási energiamennyiségnek kihasználása az emberiség céljaira. Annál is inkább sürgősnek látszik e probléma megoldása, mivel földünk fő energiaforrása, szénkészlete kb. egy billió tonna. Ami a mai átlagos évi széntermelés és fogyasztás mellett csak 800 évig fog tartani Ami nagyon rövid idő nemcsak az emberiség, de még egy kultura életében is. Kényszerítő szükség lesz tehát hamarosan más energiaforrások után nézni. Igen, itt van még a viz, a szél, az ár és apály, a föld melege, mindmegannyi alig kihasznált s könnyen értékesíthető természeti energiák. De miért hagynánk felhasználatlanul visszasugárzódni a naptól ajándékba kapott óriási hőés fényenergiát?

Egyelőre a földön rendszeresen csak a növények foglalkoznak a nap-energia elraktározásával s pedig nem mechanikai módszerrel, hanem kémiai uton. Ezt a módszert egyelőre nem sikerült ellesni a növényektől, ugy hogy a tiszta mechanikai energia felfogásra vagyunk utalva. Igy mechanikailag fogja fel a földre sugárzott hőenergia nagy részét a földkéreg külső felülete is. Azonban éjelente ezt visszasugározza az üres térbe. A földön marad a hőenergia egy része a megmelegített levegő és elpárolgott viz alakjában is, amely szél és erő, majd folyóvíz, tengeráramlat, stb. mozgásenergia alakjában megy ismét semmibe, ha az ember közben ismét fel nem fogja szélmotorok vagy vízturbinák segítségével. A növények kémiailag alig egy századrészét fogják fel a földresugárzott hőenergiának, amelynek 99 százaléka igy visszasugárzódik a térbe bizonyos körfolyamat elvégzése után. De tulajdonkép növények által elraktározott napenergia is eltávozik a földről, amikor a növények és állatok elrothadnak s a bennük lekötött energia felszabadul. Az utóbbi évtizedekben ismételten felmerült a kérdés, vajjon nem lehetne-e a napsugarakat közvetlenül erőforrásként felhasználni, nem lehetne-e a nappal földünkre sugárzott melegett elektromos energiává vagy mechanikai mozgássá átalakítani.

Tudvalevő dolog, hogy arra alkalmas tükrök által a napsugarak összegyüjthetők, úgy, hogy egy pontban magas hőmérséklet érhető el. Mindenki megpróbálta ezt iskolásgyerek korában a lupával. Természetesen annál nagyobb tükörfelületre van szükség, minél magasabb hőfokot akarunk elérni. Ha egy négyzetkilóméter nagyságu homoru tükröt állítanánk a napsugarak elé, közepén egy ércolvasztó kemence volna e hő által üzemben tartható. Elméletileg tehát semmi akadálya sincs a napenergia felfogásának és átalakításának. Sőt még le sincs foglalva! Mindenki számára szabadon áll, vehet belőle, amennyit akar és — tud. Épen úgy, mint régen a föld. Mint ahogy bizonyára (amennyiben a termelés megmarad a magántulajdon alapján), a napgépek elterjedésével valaki vagy valakik fognak módot találni arra, hogy monopolizálják a nap-energiát s a haszon egy részét maguk számára foglalják le. S talán ezer év mulva ép oly szent lesz a nap-energia magántulajdona, mint ma a földé és a gépeké.

Már régi idők óta próbálkoznak a nap-energia felfogására alkalmas gépek konstruálásával. Auguste Mouchot Tourban volt az első, aki egy gőzkazánt napsugarakkal fütött. Ez 1864-ben volt. De már jóval előbb, 1615-ben de Caus kidolgozta a tervét egy napsugarak által üzemben tartott szőkőkutnak. Ma kb. 180 különböző patent foglalkozik napgépek szerkesztésével,

S már nemcsak elméletben van kidolgozva a napgép. Néhány helyen tényleg müködésben is van. Igy Egyptomban és Kaliforniában.

Egyptomban első sorban öntözésre szolgáló vízszivattyukat hajtanak. Mexikóban is vannak napgépek, itt melegvizelőállitásra szolgálnak. Egy angol részvénytársaság 12 évvel ezelőtt felállított már Schumann mérnök tervei szerint egy 50 lóerővel dolgozó naperőgépet Kairótól délre, Maedi mellett. Ez a gép napi tiz órai munkával egy kétszáz hektáros gyapotföld locsolását végzi el.

Természetesen a naperőgépek hazája a forró égöv alatt van. Nálunk nagy elterjedésre alig számithatnak. De például Afrika nagy sivatagjai igen alkalmasak naperőgépek felállítására. Általuk a föld mélyéből vizet lehetne felhozni s mesterséges oázisokat teremteni. Naperőgépek segítségével a Szahara termékeny földdé volna változtatható.

Ma azonban még a naperőgépek nincsenek a fejlődés ama fokán, amelyen ilyen nagy telyesitmény volna tőlük várható. A napenergia telyes és ésszerű kihasználásának is nagy nehézségei vannak. Az eddigi napgépek mind abban a hibában szenvednek, hogy az összegyüjthető melegmennyiség nagy részét engedik elsugárzani. E mellett a homoru tükrök használata azzal a hátránnyal is jár, hogy éppen a legértékesebb központi sugarak a gyúpontba állított vizkazánok miatt nem fejthetnek ki hatást. S az ezüstözött tükörfelületek is igen hamar megkopnak és használhatatlanok lesznek. Például az egyptomi Meadi mellett felállított napgép e hibák miatt csak 50 lóerőt szolgáltat ténylegesen, amikor pedig elméletileg 1580-at, a veszteségek bőséges leszámításával is 300-at kellene szolgáltatnia. Dr. Adolf Marcuse uj napgépe már sokkal tökéletesebb azonban, csaknem veszteség nélkül kihasználja a napsugarak hőenergiáját. Ez a gép a napsugarak összegyűjtésére nem tükröket, hanem speciálisan erre a célra készült lencséket használ föl. A lencsék üresek s egy különlegesen kevert folyadékkal vannak megtöltve. Az igy koncentrált hősugarakat egy a gyúpontot körülvevő melegfogóba vezetik, amely az összes sugarakat felfogja s igy a hőveszteséget megakadályozza. Hogy mily óriási jövője lehet tökéletesített konstrukció mellett a naperőgépeknek, azt jól megvilágítja két számadat. A föld összes erőfogyasztása jelenleg 200 millió lóerő. Ennek fedezésére elégséges volna egy olyan sugárzó felület, amely nem nagyobb a Szahara egy ezredrészénél, nevezetesen kilencezer négyzetkilométer. Ugy, hogy egy ilyen nagy területre eső hősugarakat felfogó naperőgép el tudná látni egész földünket a kellő mennyiségü energiával.

S nincs messze az idő, amikor a naperőgép rentábilis is lesz. Már a mai, nagyon tökéletlen napgépek is olcsóbban dolgoznak, mint a széngépek, mindenütt, ahol a szén ára meghaladja tonnánként a 18 aranymárkát. De éppen a napsugarakban gazdag országokban a szén sokkal drágább. Például Egyptomban, Palesztinában, Délamerikában ma már 60 márka felett van. Egy 500 lóerős napgép, amely 320 napot dolgozik évente, megfelel egy 960 tonna szenet fogyasztó széngépnek. Ez a szénmennyiség 60.000 aranymárkát jelent, amelyhez még egyéb költségek is járulnak. Még ezzel szemben a napgép kiszolgálása is sokkal olcsóbb.           Z.