Tartalomjegyzék [Látó - 15. évf. 12. sz. (2004. december)] Kezdőlap
+ betűméret | - betűméret
Lászlóffy Csaba
Ez még az álom
"Jaj, mért kiabál testemből a lélek?"
(Kosztolányi)
Utas vagy. Nem hajléktalan,
gyomrod mégis rángani kész, ahogy
a koszos fény bejut az ablakon
és elhalványít mindent a csukott
szobában; nem ábránd ez (hol vagy, ó,
képzelgések kora!), még ébredés se,
inkább ráébredés valamire;
mint bálna gyomrában félig emésztve,
vagy kiokádott óvilági, nyálkás
lebenyeken egyensúlyozva, meg-meg-
csúszva érnél – – – hova? meddig? mihez?
Fehér falaknak, hideg felületnek
kirakatmagánya, kis patika-
mérlegre tett diszkrét homály; már rég nem
szabad fényzuhogás, vagy locsogás bár.
A világosság hol van?
"Mind feléltem?!"
Órák vernek. Földhöz ver a sok kongó
zúgás. Szülőddel nem találkozol már,
gyermek (habár a múlt világos, tisztább
a mánál); de baráttal még talán... Fáj
a rémes vágtatás a szárnyakat
kapott szennyben, a fogyó oxigénben;
nyáron még mondogattad volt: szép ősz lesz,
két melle dombja világít az éjben...
Bízd magad lassú húrokra; huroknál
biztosabb csak a föld, mely végleg megtart.
S van egy haza kiválasztottnak, hol majd
a vértelenre sem mondják, hogy meghalt.
Hírt és hatalmat keveset kóstoltál,
de faltál irodalmat, s most dézsmálnál
több kaviárt bár, te, ki védő lombtól,
régen kikezdett törzstől messze jársz már.
"Reggel kérvényt kell átadnom, nagy Isten!"*
Nadrágod, tollad – tested sem találod.
Megint elkéstél?...
Vagy ez még az álmod? –
Mindegy. Kedved már felébredni sincsen.
2001. augusztus 4.
* Tu Fu.
Tartalomjegyzék [Látó - 15. évf. 12. sz. (2004. december)] Kezdőlap
+ betűméret | - betűméret