Lászlóffy Csaba
Együgyű hangra
(minden más prognózis kizárva) Hóhérbillog büntet balgaelmét – rajtad nincs hatalma? Járj tilosban, szertelen fő!
Ôs-tanulság: fej ki nem nő. Boldog Éden! Erdőelve! –
mintha múltad verne fejbe. Gén-utakon porba rogyva.
(Bár ha örökké forogna, mint a Glóbusz, életednek
sorsa.) Tél kiszívja nedved, nyári éjben, kéjben égsz el;
nem támadhatsz fel elégszer, hogy egyetlen haláloddal
szembenézhess. Altatódal, harmat- s tejfoghullás (nem fáj),
s felhősárkányt eregetsz már. Most tör rád a lehetetlen
mint rögeszme! "Jaj, mit ettem emlődből, vagy még korábban,
tán méhed sűrű savában mérgeződtem meg, anyám, hogy
bármi után is sóvárgok, minden fertő íz és illat
átitat, s már el is illant? Ugyanaz a szörnyű átok
rajtam – örök mélybe látok, mindegy, hátra vagy előre
nézek, csak ördögi körbe zárva: egyetlen ős vétke,
s klónozottak halmaz-népe! Más eséllyel mi lehetnék?...
Botrányhősből félistenség?! Hóhérbillog?... Istenadta
kegyes kegyetlenség napja eljövend majd, s a vakvágány
végén leszek Éva s Ádám. Addig szóljál, bolond hárfa,
csontvázujjam hozott lázba." 2002. április 12.
