Jánosházy György
Deríts fel nyaraddal
A te szívedben örökös a nyár,nem áldozik szemedben le a Nap,
elég belőle egy kóbor sugár,
s az elbágyadt virág életre kap. Az én fejem megszállta már a dér,
nehéz felhők borítják homlokom,
lelkem akár a fölperzselt fenyér,
a dermesztő világűrrel rokon. Derítsd nyaraddal fel rideg telem,
űzd el a vérem zsibbasztó fagyot,
oszd meg szívednek melegét velem, lásd, néma, gyáva és beteg vagyok;
oldd fel a dalt lelkemben, édesem:
törjön fel újra tisztán, fényesen.
