Jánosházy György
Kihűl a fészek és a csók
A déli napsugár még ágymeleg,szőlőtolvajra légpuskáz a csősz –
de nyirkosabbak már a reggelek,
a domb gerincén lesben áll az ősz, kihűl a fészek, a madárfiók
felnőtt, új fészket épít új helyen,
elcsöndesül a vér, kihűl a csók,
a lihegő, egynyári szerelem.
Szürkül. Jöjj, bújjunk össze, kedvesem:
ebben a lankadt, hűvös alkonyatban
mi őrizgetjük még öregesen régvolt, boldog nyarak egy olthatatlan,
fényes szikráját, nem kell fáznod éjjel:
nyűtt testünket átfűti melegével.
