Jánosházy György
Szennyes az ég is
Örökül nem hagyok rád kincseket,Fortuna nem kényezteti a költőt:
csak ócska bútort és kopott felöltőt,
az őszi bút, a vége-nincs eget, honnan elhúzó darvak intenek,
pár könyvet és lemezt – de bamba szittyák
otromba kézzel, lásd, meghamisítják
az érces rímet, fényes kvinteket, szennyes az ég is, torz és ronda minden,
nincs tiszta szépség, csak emlékeinkben,
gyermekmesévé szépült messzi múltban. A cinkos erdőt hagyom hát reád,
a kandi őzet, lombok sátorát,
melynek tövén először rád borultam.
