Jánosházy György
Arcod álmodta meg...
Te kölcsönözted mosolyod a Napnak,hogy olvadjon a bánat és harag;
a csillagok, virágok, madarak
ezüstcsengettyű-hangodon kacagnak. Arcod álmodta meg karácsony éjjel
a képíró középkori barát,
hogy muzsikáló angyalok karát
élő mosolyra gyújtsa ecsetével. Szívembe zárva hordom nevetésed,
az arcod és a mosolyod, a hangod,
nem zúgják túl sem ágyúk, sem harangok, úgy szürcsölöm a neved, mint a mézet,
s ha szólit a világ szigoru rendje,
emlékedet viszem a végtelenbe.
