EPA Budapesti Negyed 45. (2004/3) Pest város és környéke < > Ráth: Pesti kalauz
Fővárosi Parnasszus

A tudós palótz
1803-1804
________________
GAAL GYÖRGY

 

A levelekben íródott első pesti útikönyv szépirodalmi megfelelője is napvilágot látott, még ugyanabban az évben.

Huszadik évében jár Gaal György, amikor Hartleben Konrád Adolf könyvkereskedővel és kiadóval füzetes vállalkozásba kezd. Sokaknak kívánsága által ösztönöztetvén ezen csekély munkámat, amely holnaponként ehhöz hasonló kötetménybe meg fog jelenni, nemzetes hazámfiainak nevetséges mulatságokra és hiteles tudósításokra kiadni merészlettem - írja, névtelenségbe burkolózva, A tudós palótz 1803 januárjában megjelent első kötetében. Nem voltak világmegváltó tervei, a pest-budai élet tréfás rajzával akarta szórakoztatni a szépen gyarapodó olvasóközönséget, s aligha hitte volna el bárkinek, hogy "csekély" munkáját a magyar élclapok őseként méltatják majd az irodalomtörténetek.

A névtelenségre szerzőnknek jó oka volt. Édesapja, a királyi udvari kamara tisztviselője már azt is rossz néven vette, hogy a pesti egyetemen Dugonics professzor úrtól nemcsak matematikát tanult, hanem irodalmi kérdésekről is gyakran beszélgettek. Hát még ha sejtette volna Gaal Mihály, hogy a fia Bonaparte életrajzát fordítja Hartleben megbízásából...

Gaal György a bécsi egyetemen fejezte be tanulmányait, s valószínűleg ott került kezébe Joseph Richter levélformájú humoros kiadványa (Briefe eines Eipeldauers an seinem Herrn Vetter...), amelyből A tudós palótz ötletét merítette.

Összesen hat kötet jelent meg, ha nem is az ígért havi rendszerességgel, a Pest-Budára szakadt palóc, Furkáts Tamás "Monosbélben lakó sógor urához" írt leveleiből. Vitték is, mint a cukrot, Hartleben könyvesboltjából a tizenöt krajcáron adott füzeteket, mert a város polgárai - nemcsak a dámák és a gavallérok, hanem az iparosok, kereskedők, kocsmárosok, szolgálólányok is - magukra ismertek az eleven, mulatságos történetekben.

A levelek írójáról csupán annyit árul el a szerző, hogy állandóan pumpolja a rokonát. ("Ne rekessze bé az erszény száját, Sógor uram, mert a város drága.") Nyelvmestert kell például fogadnia, mert már a borbélyok is franciául társalognak ("...a minap hozzám jövén, midőn azt mondotta: Bon zsur! úgy megijedtem, hogy no, mert azt értettem, hogy megszúr"), meg a divatot is illik követnie. ("Most egy módis három ölnyű kerekes kalapot vettem magamnak, hogy a hó a számba ne essen.")

Mint korábban a jó öreg Gvadányi (a peleskei nótárius dörgedelmeiben), Gaal is ostorozza az idegen módit, de amikor beköszönt a szép idő, és a Városmajorban kacér fehérszemélyek promenádoznak, húszéves fejjel megértőbbnek mutatkozik: "...az üngekből kivágják az ujjokat s mezételen karral fickándoznak, némelyek pedig ünget se viselnek, hanem gyönge fátyol ruhácskába öltöztetvén fel s alá sétálgatnak, hogy szépen nyött testeiknek gyönyörűségét nyilván megmutathassák."

A tudós palóc riportszerűen tudósít mindarról, ami ebben a néhány hónapban Budán és Pesten történt. Elterjedt a híre, hogy a Gellérthegy nemsokára tüzet fog okádni, ezért az emberek "oly félelembe vagynak, hogy a hidat a Dunábul már kivették", nehogy megégjen. Az új budai kórház felállításakor megjegyzi, hogy az nemcsak a szegény betegeknek lesz hasznos, hanem az orvosoknak is, hiszen az "ispitálban" nem vethetik a szemükre, "ha valakit a nyomorult világbúl jobbra kifittyentenek."

A víg farsangi napokon a Fácántól a Rácvárosi Koronáig végigjárja a "bál-házokat", és szorgalmasan látogatja a színielőadásokat is. A Pesti Karajcáros Teátrum nevű deszkagóréban, ahol "a tekéntetes urak a paszamántos ruhákban öltözött csizmadiákkal és szabókkal együtt virstléznek és söröznek", silány komédiákat játszanak. Jobban tetszett egy opera (bár "a muzsikások nemigen követték a Cherubini nevű compositornak gondolatjait"), a híres hegedűs, Csermák városmajori koncertje pedig tomboló sikert aratott.

Beszámol a könyvújdonságokról is, egyebek közt egy angolból fordított munkáról, melynek címe: A tudomány, mely által a házi gazdák a büdös férgeket és bolhákat kiirthatják. Ajánlaná a sógornak, de nem biztos, hogy "a magyar polockák és bolhák az anglus orvosságok szerént magokat alkalmaztassák." Saját füzeteinek népszerűségét lépten-nyomon tapasztalja. Amikor betér egy vendéglőbe, a "traktér" rákiált a feleségére: "Te Panna! nagy porciót adj ennek az úrnak, mert másképp beletesz engem, tégedet, a kis porcióval együtt az ördögök lajstromokba."

Merthogy alig van olyan levél, amelyben meg ne írná tapasztalatait a vendéglátásról. A kávéházaktól a koldusok hada és a vagyonukat kockára tévő szerencsejátékosok sem vették el a kedvét, inkább megrendítette, hogy kedvenc budai helyén, ahol a vendégek "jó karajcáros virstlikkel traktáltatnak", megváltozott a régi szisztéma. "Annak előtte a virstlik jó tormával meghintve voltak, de mivel a kávésmester a tormával is többet veszt, most már torma nélkül való kolbászokkal traktálja vendégjeit."

Kigúnyolja a finomkodást, az urizálást. Ha a szabó ruhacsináló mesternek nevezi magát - kérdi -, miért ne hívhatnák a kofát gyümölcsáruló mester- nének, a vargát lábmérő mesternek vagy saruinzsellérnek?

A tudós palótz hatodik füzetének megjelenésekor kitört a botrány. Idősb Gaal valahonnan megtudta, ki a közkedvelt levelek szerzője. Haragját csak az csillapította, hogy fia még abban az évben, 1804-ben állást kapott Kismartonban, Esterházy herceg jószágkormányzóságán.

Ekkor új történet kezdődik. A herceg fölfigyel a nyelveket beszélő, a kismartoni operaelőadásokon színjátszóként, a Haydn vezette koncerteken hegedűsként is ügyeskedő fiatalemberre, és kinevezi bécsi könyvtára őrének. A császárvárosban Gaal Györgyből német író válik, de mariahilfi lakása haláláig, 1855-ig a magyar írók gyülekezőhelye marad. Lefordítja és a Theater an der Wienben előadatja Kisfaludy Károly drámáit, majd a Grimm testvérek példáján felbuzdulva 1822-ben kiadja a magyar népmesék első gyűjteményét (Märchen der Magyaren).

A könyv születéséhez bájos történet fűződik. Mivel Bécsben a mesegyűjtés nem kis nehézségekbe ütközött, megkérte ismerősét, az ott állomásozó kun huszárok parancsnokát, hogy a legényeivel írassa össze a meséket, mind, amit ismernek. Az ezredes napiparancsba adta huszárjainak a meseírást. Ezek után nem meglepő, hogy több mese is így kezdődött: "Vitéz Óbester úrnak Kovács János közhuszár alázatosan jelenti, hogy hol volt, hol nem volt..."

A tudós palótz
Részletek

"...Ezen kívül még egy szép történetet láttam. Midőn a napokba a nagy hó miatt a díszes világ szánkázott, akkor én Pesten az úgy neveztetett Ketske- méti Kapu mellett lévő mészár széktűl nem messzi valék. Oda szánkázott egy díszes dáma, de mivel a sok néptűl, amelly éppen húst vett a mészár széken kívül, a dámának kotsissa lovastúl s szánkástúl megállani kénsze- ríttetett, azt mondotta a mészárosnak: Hallod-é? Mért nem lódíttod el a sok népet, hogy a tekéntetes asszonyomat a theátromba vihessem? De a mészáros azt felelte: Nekem a három hétig álló húsomat ideén el kell adnom, mert másképpen megbüdösödik, de te várhatsz az asszonyoddal, mert az egy fertály óráig várván tsak meg nem büdösödik. - Bezeg befelé rántotta a fejét a díszes dáma, ezt hallván, mindjárt-is betsukta a kiss ablakot, hogy még az igazán felelő mészáros szavainak hangját-is kizárhassa az üveges szánkájából."

(Második kötet, negyedik levél)

"Most tsak a bál-házoknak neveit, és azok eránt való tudósíttásokat fogom elő-számlálni. Ebből kiláthattya Sógor Uram, hogy ezen helyeket felkeresni, és azonoknak hirdető tzéduláit elolvasni nagy fáratságomba telt. - De azért Sógor Uramtól nem sokára egy kiss farfangi subsidiomot várok.

Legelőször következik a' Budai nagy Redutt, azutánn a Falka szála. Harmadszor a Fátszán. Negyedszer Kámhel. Ötödször az Aufholter. Hatodszor a Három Kapások szállája. Hetedszer a Vad ember. Nyóltzadszor a Rátzvárosi Korona, ahol már sokan szalma koronával megkoronáztattak. Ezek Budán a legnevezetessebbek.

A Pesti Szállák eképpen következnek, tudni illik: Először A hét választó hertzegeknek fő Redutti szállája. Máfodszor a Hakkér apró Redutja. Harmadszor a Fekete, avagy talán jobban nevezendő Kormos Redut, ahol sokan táskájokat, s lelkeket bé-feketítik. Negyedszer a nagy Pipánál való szála. Ötödször a két Törökök. Hatodszor a Fiakkerok szállája. Hetedszer a' Gatyások szállája. Nyoltzadszor a Fa-vágók szállája, sat.

És ez a Lajstroma a leg-hiressebb budai s pesti szálláknak. De hogy Sógor Uram a Fő Reduttokat-is jobban esmérhesse, szükséges, hogy azokat maga meglátogassa."

(Második kötet, hatodik levél)

"Mivel most az idő igen kellemetes, a minap egy bétsi svalléral a Budai Bástyán sétálgattam. De annak (tudniillik a bétsi Miskának) az egész Bástya nem tetszett, se a fekvése Budának, s azért mindent megcritizált, ami tsak szemébe akadt. Sőtt azt-is mondotta, hogy ha ő parantsolhatna, az egész Budai Bástyát más formára építtetné, mert (úgy mondá) az egész arkitekdura semmit sem ér. Én azt gondoltam, hogy tudja a manó mitsoda nagy nagy architektusnak kell lenni a bétsi Miskának, de más valaki azt mondotta nékem, hogy ezen svallér nem egyébb, mint egy bétsi csizmadiának a fia legyen, akit az attya Magyar Országba küldött; hogy a maga hazáját-is megláthassa."

(Negyedik kötet, harmadik levél)

EPA Budapesti Negyed 45. (2004/3) Pest város és környéke < > Ráth: Pesti kalauz