EPA Budapesti Negyed 45. (2004/3) Gaal: A tudós palótz < > Schams: Pest és Buda teljes leírása
Pesti kalauz
________________
RÁTH PÁL

 

A Patzkó Ferenc József pesti nyomdájából 1804-ben kikerült 30 oldalas német nyelvű könyvecske ( Wegweiser durch Pesth ) már többé-kevésbé szabályos, térképpel is ellátott útikalauz. A város általános leírása után utca- és házjegyzéket közöl, valamint röviden ismerteti a nevezetes épületeket.

Ráth Pálról, a névtelenül megjelent munka szerzőjéről Szinnyei József mindentudó írói lexikonja is csak annyit tud, hogy "szemorvos Pesten, győri származású", és hogy egy évvel korábban, 1803-ban megjelentette Pest címtárát is.

A kor monumentális adat- és pletykagyűjteményében, Kazinczy Ferenc 23 kötetben kiadott levelezésében azonban Ráthtal kapcsolatban is találunk fogódzót. A győri evangélikus gimnázium igazgatója, a statisztika jeles tudósa, Németh László 1802. február 13-án kelt levelében arról számol be Kazinczynak, hogy "Ráth Pál győri fi, a mostani prédikátorunknak és a m. újságok szerkesztőjének, Ráth Mátyásnak testvére és az újságírásban követője, ezen munkától, mi okból, nem tudom, eltávozván, Pestre ment és ott az orvosi tudományra adta magát: de amennyire tudom, még gradust nem kapott."

Szerzőnk tehát fivére volt az első magyar nyelvű újság, a pozsonyi Magyar Hírmondó megindítójának és szerkesztőjének, Ráth Mátyásnak, sőt újságírással is foglalkozott, amíg az orvosi tudományra nem adta magát. (A gradust, a doktori fokozatot hamarosan megszerezte, az 1803-as címtár már orvosdoktornak nevezi.)

Miközben szemorvosként praktizált, folytatta írói próbálkozásait is. A német nyelvű polgárok kezébe útikönyvet, az egyre növekvő magyar olvasótábornak lektűrt adott. Lefordította franciából - igaz, a kényesebb részek mellőzésével - Alain René Le Sage híres regényét, A sánta ördög-öt (megjelent Pesten, Eggenberger József könyvárosnál, 1803-ban), de egyéb fordításai is lehettek, legalábbis erre utalnak a regényhez előszót író Schedius Lajosnak, az esztétika professzorának sorai: "Reménylem, hogy ennek a mun- kának eredeti elméssége és kellemetessége, melyet a magyar fordítónak egyéb hasonló írásiban kimutatott szép tehetsége tisztán és ékesen előadott, sok olvasónak gyönyörködtetésére és hasznára fog szolgálni."

Wegweiser durch Pesth (1804)

Az 1804-es Pesti kalauz- ból a városleírás egyik nagyobb részletét
és a híres Khemnitzer (Chemnitzer) kávéház ismertetését adjuk közre.

Pest városa létrejöttének ideje bizonytalan; régebbi geográfusok a római időkből eredeztetik. Feltehető, hogy már a legrégebbi időkben is létezett, mivel itt volt a legrövidebb átkelés a Dunán. A városról a krónikák először szomorú sorsa miatt tettek említést, amikor is - IV. Béla uralkodása idején - 1241-ben a tatárok betörtek ide. Növekedésének, hanyatlásának és újjászületésének históriája részletesen nyomon követhető a város 1803-i címjegyzékében.

A homokos síkon fekvő várost a tatár és a török betörések idején csak körfalak és vizesárkok védték, amelyeket azonban mostanra részben lebontottak, részben beépítettek. Három fő kapujából elbontották a Váci és a Kecskeméti kaput, így szabaddá vált az átjárás, és a város kellemesebb külsőt kapott. Áll még a Hatvani kapu, amelynek azonban szintén akadálytalan átjárást kellene biztosítania a Hatvani utcából a hosszú Kerepesi útra. Ezenkívül még több ponton lehet átjárni a belvárosból a külvárosokba.

Bár a várost nem tervszerűen építették ki (miként az Új- vagy Lipótvárost), hanem fokozatosan, csak alig néhány keskeny, girbegurba utcára bukkanhatunk, olyan pedig egyetlen sincs, amelybe ne törne be a napfény.

Ahogy a város napról napra terjeszkedik, és mind több lesz az építészet szabályai szerint emelt szép és nagy épület, ugyanígy ekével és ásóval termővé változtatják a homokos területeket; a Batthyáni- vagy úgynevezett Városligetben létesült magánkertek szembetűnő példái ennek; szemet gyönyörködtetők a szimmetrikus és ízléses parkok.

A Pesten túli vagy kelet felé elterülő vidék viszont kietlen síkság; a kilátást csupán a horizont határolja; kivétel az éppen csak kiemelkedő közeli Kőbánya, amely könnyű asztali borral és az építkezésekhez szükséges kővel látja el a pestieket. A város híján van a kellemetességeknek, amelyek lényeges elemei egy szép városnak: nincsenek tetszetős ligetei, sétányai, fasorai, parkjai és szép sugárútjai. Bár létrehozójának és tulajdonosának nagylelkűsége révén a publikum előtt is nyitva áll Orczy László báró úrnak egy puszta homokos területből és egy facsoportból kialakított gyönyörű angolkertje az Üllői úton, az odáig vezető út egyhangú, sehol egy kis árnyék, ezért az ember nem is szívesen vállalkozik arra, hogy gyalogosan nekivágjon az oda vezető poros, árnyéktalan, sivár útnak.

Az Orczy-kert, 1803, Gottfried Prixner metszete. Illusztráció a Die Stadt Pest und ihre Gegen in Briefen won einem Fremden című kötethez

Kissé mozgalmasabb, ám hosszabb út vezet a Király utcán és a négy sor fával szegélyezett sétányon a Városligetbe, amelyet még jórészt a háborítatlan természet birtokol, de idővel a legszebb pihenőparkká válhat.

A Duna-híd melletti promenád - más sétálóhelyek hiányában túl kicsiny, tekintettel a helybéli népességre és a sok idegenre - egyébiránt kellemetes, mivel a forró napokon friss levegő szállong a Dunáról, fölüdítvén az ellankadt emberi természetet. Miként enyhet adnak a limonádésbódékban mért hűsítő italok is az előkelő társaság nagy örömére.

Amilyen sivár a kilátás a város keleti oldalán, annyira változatos a Duna nyugati partján, ahol a Gellért-hegy, a meredek budai Várhegy, a hátteré- ben díszelgő szőlőhegyekkel amfiteátrumszerű látványt kínál. Ezért is időznek kisebb embercsoportok a Duna-hídon és a sarkon álló nagy kávéház előtt, hogy édes semmittevésükben szemüket a fenséges látványon legeltessék.

Világos nyári estéken, amikor a nap lebukik a hegyek mögött, és árnyékuk a Dunára vetődik: vitathatatlanul ilyenkor a legkellemesebb az andalgás a Duna-hídon, amit magányos sétálók gyakran késő éjszakába nyúlóan is kedvelnek. Nagyon vonzóvá teszi a barangolást a pompás látvány, a kivilágított híd, a királyi palota, a két Duna-part, a házakból kiszüremlő fények, melyeket visszaver a Duna tükre, miközben az embernek a város porát sem kell magába szívnia.

Ugyanígy változatos szórakozást kínál a Duna-part a hídtól fölfelé, számos hajó kikötőhelyén.

A pestieknek még sokáig ki kell gyalogolniuk Buda kellemes ligeteibe, dombos tájaira, hogy a zöldben szórakozhassanak, élvezhessék a vidékies örömöket. Várható azonban, hogy a növekvő jólét és kultúra révén gondoskodnak majd az effajta pihenőhelyekről. A jó, a szép és a köz számára hasznos iránt fogékony, emelkedett lelkületű utódok arra is fognak ügyelni, hogy a széles Üllői út a városhatártól befelé, a Kecskeméti kapuig, onnan fölfelé az Országút mentén, át a széles Váci úton a váci határig, mindkét oldalon hársakkal vagy nyárfákkal beültessenek; egy másik fasor pedig a Hatvani kaputól a Kerepesi úton végig a városhatárig vezetne. Mindezek a fasorok anélkül jöhetnének létre, hogy az átjárást a legcsekélyebb mértékben akadályoznák.

Más térségek - mint például az egykori állatviadalok színhelye - sem maradnak sivárak és üresek. Gyönge szemünket nem sértik majd mindenütt a házakról visszaverődő napsugarak; elégedetten fogjuk megállapítani, hogy az árnyat adó, magas fák hosszú sora nemcsak megszépíti a várost, hanem lakóinak felüdüléséhez is hozzájárul.

Kávéházak

A Khemnitzer-ház a hajóhídnál, 1803, Gottfried Prixner metszete. Illusztráció a Die Stadt Pest und ihre Gegen in Briefen won einem Fremden című kötethez

A megtekintésre legméltóbb az úgynevezett Chemnitzer vagy nagy kávéház a Dunánál. Mérete és berendezése miatt az első a császári-királyi államokban. A márványborítás és a sok tükör, a pompás óra a nagyteremben, melynek boltozata négy oszlopon nyugszik, különösen esténként, remek megvilágításban gyönyörű látvány. A kilátás innen egyik oldalra Buda felé, a hídra, a másik oldalon a sétányra és a főutcára nyílik. A legfelső szinten a sarokban, a kávéház előtt körben ülőhelyek találhatók, és kívánságra ott is fölszolgálnak üdítő ételt, italt. Három szobában öt biliárdot működtetnek a pincérek egész nap, kora reggeltől késő éjjelig. Miként néhány másik itteni kávéházban, minden meleg italt ezüst edényben szolgálnak föl. A három mellékteremben délben és estelente nagyon kellemesen és olcsón étkezhet a vendég porcelánból és ezüstből. Ezt a helyet odavalósiak és idegenek egyaránt szép számban látogatják. Nyitvatartási időben, amikor a kíváncsiak ide áramolnak, hogy gyönyörködhessenek a pompás látványosságban, az üzletemberek számára is a legbiztosabb találkozóhely; ehhez nagyban hozzájárul a bérlő Lehner úrnak és takaros feleségének nyájassága.

EPA Budapesti Negyed 45. (2004/3) Gaal: A tudós palótz < > Schams: Pest és Buda teljes leírása