EPA Budapesti Negyed 10. (1995/4)Rendőri Lapok < > Népszava

Miről számol be egy új bulvárlap,
a Friss Ujság bűnügyi rovata?

_________________________

      (Első száma 1896. december 5-én jelent meg.)

      Ezüstforint-gyár Újpesten

- Saját tudósitónktól -
      Magyarországnak nem egy városa van olyan, mely messze földön hires valamelyes különlegességéről. Körös uborkáját, Miskolcz 999 csizmadiáját és kocsonyáját, Veszprém csutoráját és czifra szürét, Szeged paprikáját országszerte ismerik. De e nevezetességek immár nagyon elhomályosodnak Ujpest saját külön vivmánya: a hamis pénzgyárláz által.
      Ki ne emlékeznék a jeles ujpesti huszasokra és piczulákra, melyek egy időben valóságos versenyre keltek az állam által veretett hasonló nemü pénzértékekkel, sőt itt-ott, például az éjjeli fizető pinczérek pénzes tarsolyában, diadalt is arattak felettük.
      A Wekerle képében megjelent kegyetlen sors azonban halálos döfést adott Ujpest hirnevének, mert kivonta a nevezett pénzdarabokat a forgalomból. De hát Ujpest nem azért Ujpest, hogy egy könnyen ki hagyjon magán fogni. Ha meghalt a huszas meg a piczula, - elmélkedének Ujpest pénzverői - megmaradt a forintos, a korona, meg a huszfilléres. Gyártottak ilyeneket. És bár nem dicsekedtek vele valami feltünően, a titok kipattant a következőképpen:
      Schwarcz Lipót, foglalkozására nézve kalendárium-házaló, vagy helyesebben utazó kalendárium-árus, tegnap megjelent az angyalföldi Hunyadi-ut 224. számu házában, hogy némi kelendőséget szerezzen a magyar irodalom legelterjedtebb ágának. Nem mindennapi ékesszólásának meg is lett az eredménye, mert a házban lakó asszony csakugyan megvett egy kalendáriumot kerek huszonöt krajczárért. Az asszony ezüst forintossal fizetett, melyből Schwarcz visszaadta a 75 krajczárt. Éles szemével azonban rögtön észrevette, hogy a pénzt nem Körmöczbányán, hanem alkalmasint vagy Ujpesten vagy határában, az Angyalföldön verték.
      Mind a mellett szó nélkül zsebrevágta a forintost s ment vele egyenesen Ujpestre a kapitánysághoz, ahol előadta gyanuját s megmutatta a pénzt. A kapitány azonnal biztost adott melléje, akivel Schwarcz visszatért a nevezett házba. A biztos bemutatva magát, azt a kérdést intézte a kalendáriumot vásárló asszonyhoz, rámutatva Schwarczra, hogy ismeri-e ezt az embert?
      Az asszony röviden csak ennyit mondott:
      -Nem.
      -Hát a kalendáriumot kitől vette? faggatta tovább a biztos.
      -Nem vettem kalendáriumot senkitől, felelt az asszony.
      A biztos ekkor megpillantotta az asztalon heverő kalendáriumot, ujra megkérdezte az asszonyt, kitől vette?
      Az asszony igy tőrbe esve, nem tudott más mondani, mint ezt:
      -Ettől az embertől.
      -Milyen pénzt adott érte?
      -Két huszfillérest és öt krajczárt.
      A biztos erre elővette az ezüst forintost, igy szólt:
      -Hát nem ezzel fizetett maga?
      Az asszony végre is, némi faggatás után bevallotta, hogy azzal fizetett.
      -Honnan vette ezt a pénzt? kérdezte a biztos.
      -A leányom kapta fizetés fejében a gyárban, ahol dolgozik.
      -Nincs több ilyen pénze?
      -Nincs.
      A biztos nem elégedett meg a kurta felelettel, hanem kiküldve a szobából Schwarczot, hosszasan vallatóra fogta az asszonyt.
      Körülbelül harmadfél óráig tartott a vallatás, minden eredmény nélkül. Ez idő alatt Schwarcz, megunva a hosszu egyedüllétet, szétnézett a konyhában. Tekintete egyszerre csak megakadt a kályhacsövön honnan kétféle pénzcsináló forma villogott feléje. Az egyikben két hamis ezüst forint, a másikban pedig két korona és egy huszfilléres várta a feltámadást. E felfedezés után kutatni kezdett a konyhában, miközben az asztalon egy csomagot talált, melyben 18 darab hamis forintos volt rejtve.
      Felfedezéséről értesitette a biztost, aki most már teljesen bebizonyitva látta, hogy hamis pénzcsinálókkal van dolga, az asszonyt és a nála lakó szobaurat nyomban letartóztatta és az ujpesti kapitányságra kisérte. Később azután, nyomós okok következtében letartóztatták még az asszony férjét és két leányát is.
      A további vizsgálat lesz hivatva kideriteni, hogy a pénzcsinálók csak maguk dolgoztak-e, avagy vannak még büntársaik is.

      Az ujpesti pénzgyártók.
      (...) A pénzgyártókról ujabban a következőket közölhetjük.
      A hamis pénzkészitők Kopeczki József tápi születésü 47 éves napszámos és a vele közös háztartásban élő özvegy Lénárd Istvánné született Tihanyi Erzsébet, bozsoki születésü 42 éves napszámosnő. A rendőrség előtt mind a ketten töredelmesen beismerték a pénzhamisitást. Kopeczki a következőképpen mesélte el a pénzhamisitás dolgát:
      Egyik nap törött gyertyatartót olvasztott össze czinnel. A czin véletlenül rácsöppent az asztalon levő koronás pénzdarabra, s a czinbe belenyomódott a korona alakja. Ekkor jutott arra a gondolatra, hogy milyen okos dolog volna pénzhamisitással segiteni sanyaru helyzetén. A gondolatot azután csakhamar tett követte.
      Czingombból és szikvizes üvegek fejéből öntötték a hamis pénzeket, amelyeket két leányuk: Kopeczki Katalin és Lénárd Lidi hoztak forgalomba. Az üzlet igen szépen virágzott egész a tegnapi napig, mikor a rendőrség elcsipte őket.
      A derék pár pusztán a saját kezére dolgozott. És bár a pénzhamisitás eszméjét Kopeczki teljesen a magáénak vallja, nagyon valószinü, hogy az neki csak törvénytelen csecsemője, és az igazi anya Lénárd Istvánné, mert ez a jeles asszonyság már egy izben követett el hasonló cselekedetet, és e miatt már volt is a tömlöcz lakója.
      Megemlitjük még, hogy a rendőrség a házkutatás alkalmával a 18 hamis ezüst forintoson kivül több öntőmintát, gipszkeverő eszközöket, öntési rögöket, egykoronások öntésére kész lenyomatot, fényesitő mázokat és olvasztókat is talált, nagyrészt a kályha csövébe rejtve.
      Az érdemes pénzgyártókat a rendőrség már átadta az ügyészségnek.

      Váltóhamisitó fiatal ember
      A kereskedelmi bankhoz beállitott ma egy finom öltözött fiatal ember és előmutatván egy 960 forintról szóló váltót, kérte annak kifizetését. A fizetést teljesitő hivatalnoknak mindjárt feltünt, hogy a váltónak két olyan kereskedő van aláirva, akik ugy szeretik egymást, mint a kutya, meg a macska. Hogyan kerül egy váltóra a Hirsch testvérek, meg a Zwieback Lajos és társa? - tünődött a hivatalnok. Vallatóra fogta azonban a váltó bemutatóját, aki aztán be is ismerte, hogy - hamisitott. Be is akarták már kisérni a rendőrségre, mikor a fiatal ember elhivatta nagybátyját, egy igen előkelő urat, aki aztán elintézte a dolgot, hogy a hamisitónak nem lett semmi baja.

      41,000 forintos sikkasztás

- Saját tudósitónktól -
      Megszökött vasuti titkár
      Budapest rendőrségét megint egy nagy szenzácziós sikkasztás foglalkoztatja.
      Negyvenegyezer forintot sikkasztott el egy ember, akinek a kezére nagy összegeket biztak. Tettének elkövetése után megszökött a fővárosból észrevétlenül. Egy pár napon keresztül senkinek sem tünt föl, hogy nem látják és csak a mikor jó messze járt már, akkor fedezték föl tettét és akkor kezdték keresni lázasan, mindenfelé.
      Ez a sikkasztásnak rövid története, de ez csak annyiban hasonlit a fővárosi sikkasztások rendes históriájához, hogy a lopást csak akkor veszik észre, amikor a tolvaj már jó messze jár.
      Ezuttal a sikkasztás nem bankár, sem bankhivatalnok, hanem az államvasutak egyik igazgatóságának a titkárja. Nem pazarlás, költekezés, könnyelmü életmód vitte rá, hogy idegen pénzhez nyuljon; szerényen, becsületesen élt, tisztességes, pontos hivatalnok volt, és ugy látszik csak a pénz ördögének pillanatnyi csábitása vitte rá, hogy hozzányuljon ahhoz a pénzhez, amely nem az övé.
      Negyvenezer forintott sikkasztott el, azután eltünt, itt hagyta nejét, két legény fiát - hogy hová lett, arról mindeddig sejtelme sincs senkinek.
      A rendőrségnek természtesen legkevésbbé.
      Erről az esetről, amely bizonyára óriási feltünést fog kelteni mindenütt, hová hire eljut, tudósitónk a következőket jelenti:

      Egy szerény, pontos tisztviselő
      A magyar államvasutak bányáinak, hutáinak és uradalmainak két igazgatósági hivatala van: az egyiknek Bécsben, a másiknak Budapesten, Dalszinház-utcza 8. szám alatt vannak a helyiségei.
      A budapesti igazgatóságnak titkárja volt Dittrich Antal, 44 éves, római katholikus ember, az, a ki most a sikkasztást elkövette.
      Sem fölebbvalói, sem társai, sem ismerősei közül még csak legtávolabbról sem tételezhette volna fel senki, hogy csak egy fillérnek az elsikkasztásra is képes volna.
      Hivebb, pontosabb, szorgalmasabb hivatalnokot nálánál képzelni sem lehetett. Pontosan jött hivatalába, pontosan távozott, gonddal és ügyesen végezte teendőit. Sohasem költekezett és maga volt a becsületesség.
      Ezért nagy volt iránta fölebbvalóinak bizalma; reábizták az igazgatósághoz érkező pénzek kezelését is és ebben a tekintetben sem volt ellene sohasem panasz; mindig olyan pontosan számolt el a pénzekről, hogy egy krajczár hiány sem volt.
      És amilyennek ismerték a hivatalban, olyan volt Dittrich Antal azonkivül is.

      A sikkasztó rokona
      A gyár-utcza 22. számu házának II-ik emeletén, a 11. számu lakásban lakott Dittrich Antal családjával: a feleségével és két fiával, akik közül az egyik 19 a másik 16 éves. Ezért a lakásért 420 forintot fizetett évenkint.
      A lakás berendezése szerény, szinte szegényes volt. Mindössze két szobából állott, az egyik szoba Dittrich számára volt berendezve, a másikban lakott és hált a család többi része.
      Dittrichék ugy éltek, ahogyan a budapesti drágaságban egy tisztviselő-család szerény jövedelméből megélhet. Nem volt náluk semmi fényüzés, nem jártak bálokba, szinházakba, nem adtak ebédeket és vacsorákat.
      Hanem Dittrich maga még sokkal takarékosabban élt, mint a hozzá hasonló állásu tisztviselők szoktak. Minden idejét, amely a hivatalos óriái után szabadon maradt, otthon töltötte.
      Még kávéházba sem járt, hanem otthon itta meg a fekete kávét, nem dohányzott és nem kártyázott. Pontban kilencz óra előtt 5 perczczel indult hivatalába s onnan mindjárt hazajött. A ház lakói közül - kik ismerték a szolid, pontos embert - senki sem emlékszik arra, hogy este valaha későbben jött volna haza, mint legfeljebb 8 órakor.
      Dittrich és családja szerény, de megelégedett, sőt látszólag boldog életet éltek.
      És most egyszerre sikkasztó lett ez az ember.

      Hová ment?
      Dittrich pénteken este a rendes időben jött haza a hivatalból, és szombaton fölkelve, nyugodtan megreggelizett.
      Pár perczczel kilencz óra előtt - mint rendesen - fogta kabátját és kalapján s igy szólt nejéhez:
      -No, elmegyek a hivatalba. Meg lehet, hogy ma későbben jövök haza, mert mostanában sok a dolgom.
      Ezzel elment.
      Délben családja várta az ebéddel, de Dittrich nem jött haza. Az asszony visszaemlékezett arra, amit mondott, hogy sok a dolga, és nem nyugtalankodott.
      Hanem Dittrich este sem jött haza; felesége egész éjjel várta, de azzal vigasztalódott, hogy férje bizonyosan hivatalos ügyben elutazott valahova vidékre, mert az igazgatóság gyakran szokta őt fontos megbizásokkal vidékre küldeni.
      Dittrich felesége megnyugodott és remélte, hogy másnap megkapja férje levelét, vagy üzenetét, hogy elutazott.
      De elmult a vasárnap, és Dittrich semmi életjelt sem adott magáról.
      Az álmatlanul eltöltött éjszaka után Dittrich felesége végre hétfőn reggel elhatározta, hogy elmegy a dalszinház-utczai hivatalba és ott megkérdezi, hova lett a férje?

      Dittrich Antal elveszett
      A hivatalban a megrémült asszony egyenesen fölkereste az igazgatót: Drechsler Bélát.
      Az igazgató nagyon csodálkozott, mikor megtudta, hogy Dittrich felesége a férjét keresi.
      -Dittrich ur, mondotta az igazgató, már szombat óta nem jött a hivatalba. Hanem mi nem is kérdezősködtünk utána a lakásán, mert tudjuk, hogy ő olyan pontos és lelkiismeretes hivatalnok, aki csak akkor marad el, ha komolyan beteg. Mi azt hittük, hogy Dittrich betegen fekszik otthon.
      Mikor az asszony elmondta, hogy Dittrich szombaton reggel elment a hivatalba és azóta nem tért vissza, még akkor sem gondolt az igazgató sikkasztásra, hanem azt mondta, hogy jó lesz, ha a felesége bejelenti a dolgot a rendőrségnél, hátha valami baja esett Dittrichnek utközben.
      Dittrich neje megfogadta a tanácsot, elment a rendőrséghez és bejelentette, hogy férje eltünt, nem tudja hova.
      A rendőrség hétfőn kezdte kerestetni az eltünt titkárt, de még ekkor sem gondolt senki sikkasztásra.

      Két levél
      Csak kedden délután lett nyilvánvaló a megdöbbentő eset.
      Ekkor történt ugyanis a dalszinház-utczai hivatalban hogy egy Schwarcz nevü hivatalnoknak Dittrich iróasztalán akadt dolga.
      Az iróasztalon Dittrichnek két levele feküdt.
      Az egyik Drechsler igazgatónak volt czimezve, a másik Dittrich idősebbik fiának.
      Az igazgatóhoz irt levelében Dittrich bevallja, hogy sikkasztott, de azt nem mondja meg, hogy mennyit.
      A fiához intézett levélben bocsánatot kér tőlők, elbucsuzik tőlük és azt mondja: Tudtam én, hogy ennek igy kell majd történnie.
      Erre azután rögtön meginditották a vizsgálatott, rovancsolást a hivatalban. És kiderült, hogy 41.000 forint hiányzik.
      Ez a pénz, a mult hét végén folyt be részben azokból az adókból, amelyeket le kellett volna fizetni, részben a vidéki uradalmaktól és Dittrich kezelte az összeget. Ő azután az egészet elsikkasztotta.
      A hivatalban egész éjszaka folytatták a vizsgálatot.

      Följelentés a rendőrségnél
      Ma Drechsler Béla igazgató megjelent a főkapitányság épületében és ott Tóth Lajos rendőrfogalmazó, ügyeletes tisztviselőnek elmondta az egész esetet.
      A rendőrség most, hogy a sikkasztó már öt napja távol van a fővárostól, minden eszközzel dolgozik a kézrekeritésén. Mozgósitották az összes detektiveket, a kiket Dittrich személyleirásával láttak el és telegrafáltak az összes vidéki rendőrségekhez.
      A sikkasztót most mindenfelé keresik, de eddig sejtelme sincs senkinek, merre ment, hova lett.
      Fölmerült az a kérdés is, hogy nem lett-e Dittrich a sikkasztás elkövetése után talán öngyilkossá. De a rendőrség az előzmények után teljesen kizártnak tartja az öngyilkosságot.
      Legvalószinübb, hogy Dittrich Amerika felé vette az utját.

      Hamisitó bankárok

- Saját tudósitónktól -
      Két nappal ezelőtt megirtuk, hogy a büntető törvényszék két kiküldöttje házkutatást tartott az »Agrária« bankbizományi és forgalmi iroda egy szobából álló «fényes helyiségeiben», de bizony üres kézzel kellett hazamenniök, mert a bankár uraknak, akik akkor már néhány földbirtokost irgalmatlanul becsaptak, nem volt semmijük, amit fedezet fejében le lehetett volna foglalni, sőt még üzleti könyveik sem voltak. A »bankárt« és ott lévő társát aztán a vizsgálóbiró a jövő hét egyik napjára maga elé idézte és valószinü, hogy meg is fognak jelenni, ha ugyan addig még egyéb büneik fölfedezésétől való félelmükben szépen itt nem hagyják a székes fővárost.
      Mert nemcsak ezt a két földbirtokost csapták be, aki följelentette őket, a károsodottak száma rajtuk kivül talán meghaladja a százat is és azonkivül a két bankár közül az egyik hamisitást is követett el.
      Az üzletet ugy kezdték, hogy a VIII. kerületi előljárósághoz folyamodtak közönséges ügynöki iroda nyithatásáért. Mikor az előljáróságtól az engedélyt megkapták meghamisitották ezt ugy, hogy az »ügynöki irodából« csináltak "Agrária bankbizományi és forgalmi irodát". Az igy meghamisitott engedély-levél alapján nyitották meg azután a bankirodát, sőt elég vakmerőek voltak, a postaigazgatóságtól ugyancsak a hamisitott engedély alapján bizonyos kedvezményeket kérni.
      A postaigazgatóságnál azonban mindjárt gyanusnak tetszett a dolog és kérdést intéztek a VIII. kerületi előljárósághoz, ahonnan azt a választ kapták, hogy az előljáróságnál csak ügynökiroda nyitására kapott engedélyt Schelhorn Lajos és Jankovich Gyula. A postaigazgatóság már most feljelentést akar tenni az »Agrária« ellen, a melyet különben kérésével mindjárt elutasitott. Időközben azonban elvitték tőle a hamisitott engedélylevelet azon a czimen, hogy a kedvezmény nem adását - megfelebbezik a kereskedelmi miniszterhez.
      A felebbezést tényleg fel is küldték a kereskedelmi miniszteriumba, ahol az a hamisitott engedélylevéllel együtt máig is megvan. Ha a miniszteriumban gyorsabban szokták volna elintézni az ügyiratokat, az »Agrária« ellen már hetekkel ezelőtt felléphetett volna a hatóság.
      Az »Agrária« nemcsak a hitelszerető közönséget, hanem másokat is becsapott. Egy hivatalnoka sorra járta a fővárosi napilapok és hetilapok kiadóhivatalait és ahol csak elfogadták, adott fel egy csomó, egész évre való hirdetést, száz, kétszáz, sőt némely helyen öt-hatszáz forint értékben is. Az ezért járó, 15-20 százalékra rugó ügynöki diját természetesen rögtön felvette és igy ezen a téren is 30-40 forintot vágott zsebre az »Agrária.« Igy tett majdnem valamennyi vidéki lappal is a két bankár, aki a csalások ilyen halmaza mellett aligha fogja bevárni, mig a vizsgálóbiró maga elé idézi.

      Becsapott földbirtokosok
      Az »Agrária« kölcsönközvetitő bank ellen, amelyet a mult héten a törvényszék több feljelentésre becsukott ujabb panaszok érkeztek az ügyészséghez. Három vidéki földbirtokos tett ellene följelentést, akiktől szintén kicsaltak a bankárok egy csomó pénzt. Éppen kapóra jött ez a feljelentés, mert Selhorn Lajos, a »bank« tulajdonosa már azon a ponton állott, hogy az igazságszolgáltatás kezeiből kimeneküljön. Annak a két földbirtokosnak ugyanis, akik első izben tettek följelentést, addig könyörgött Selhorn, amig ezek a följelentést visszavonták, már pedig az ilyen csalás felsőbirósági gyakorlat szerint csak magánvádra üldözhető. Elég kár, hogy az ilyen közveszélyes üzelmek elkövetőit hivatalból nem üldözheti az ügyészség.

      Két könyvelő
      Két könyvelőről szól az ének. Az egyik - a neve Győry József - a Rémi szállodában volt alkalmazva és a gazdája följelentésére lopás és sikkasztás gyanuja alatt elfogták. A följelentés szerint négy ágyat, bort és pezsgőt lopott és elsikkasztott 2400 forintot. A másik történet, amely sokkal szomorubb, szivrehatóbb, szintén könyvelővel, Oblath Sándorral esett meg. A szegény ember hosszu idő óta nyomorgott már és a folytonos nyomasztó anyagi helyzetben végre is öngyilkosságra határozta el magát. Tegnap este az egyik budai utczán felhajtott egy kis üveg arzenikumot. Mikor azonban érezni kezdte a méreg hatását, mégis megkivánta az életet és jelentkezett az irgalmasok kórházában, ahol most ápolják.

      Uzsorás ékszerész
      Kohn Simon ékszerészt, aki az uzsorások legveszedelmesebb fajtájához tartozik, uszoráért és rágalmazásért itélte ma el a budapesti törvényszék. A lelketlen uzsorás S. fiatal huszárhadnagynak oly módon adott pénzt kölcsön, hogy Sz. hadnagygyal, ki S. idősebb barátja, aláiratott egy 850 frtos váltót, melyért azután annyi ékszert adott, hogy arra 400 forintnyi kölcsönt kapott - szintén Kohn Simontól. Amint a pénzt kezébe kapta, rögtön fizetnie kellett az ékszerek árának első részleteül 150 forintot, s igy valójában neki csak 250 forint maradt. Kohn aztán rövid idő mulva kapott S.-től 300 forintot a tartozásra, a többit meg per utján Sz.-től hajtotta be. Ezért a galád »ékszer eladásért« és azért, hogy Sch. huszár főhadnagyot rágalmazta a menyasszonya előtt, a tövényszék elitélte egy évi fogházra és 175 forint pénzbüntetésre, tovább S. 503 forintnyi kárának visszatéritésére. A védő és az elitélt, valamint a közvádló is felebbezett.

      A furfangos vádlott
      Klein Ferencz csemegekereskedő ellen kauczió-sikkasztás miatt feljelentést tett Sohr Berta elárusitó, mert 50 frt kauczióját, daczára örökös igérgetéseinek, sehogy sem tudta visszakapni tőle. A mai tárgyaláson minden áron ki akart bujni a furfangos vádlott a büntetés alól, s mikor látta, hogy ez nem megy egyenes uton, a következő fura védekezéssel állott elő:
      -Hát kérdezze meg a nagyságos elnök ur, nem kapott-e a kisasszony pénzt tőlem?
      A panaszosnő: Kaptam a fizetésemre öt meg tiz forintokat.
      A vádlott: És ugy-e, még többet is 50 forintnál, amennyi a kauczió volt?
      -Talán többet.
      -Hát nem világos akkor, hogy én nem sikkasztottam?
      Az elnök: Mért lenne az világos?
      -Mert én azt fizettem - a kauczióra.
      -És nem a hónapi fizetésre?
      -Avval kérem egyszerüen - adós vagyok. (Derültség.)
      Az eredeti védekezést azonban nem fogadta el a törvényszék, hanem elitélte Klein Józsefet egy hónapi fogházra. Az elitélt s az ügyész is felebbezett.

      Becsapott órák - becsapott emberek
      Brunnenschenkel József egyike volt a legjámborabb embereknek azok között, akik az emberek óráinak gyógyitgatásával foglalkoznak. E jámborságának köszönhette, hogy igen sokan bizták rá ezeket a kis és kényes jószágokat, ha javitásra szorultak. Egy napon azonban a bolt zárva maradt s egész sereg ember szomoruan vette tudomásul a hirt, hogy a derék órásmester eltünt. Hamarosan kitudódott ugyan, hogy az órásmester megvan, de annál kevésbbé vannak meg az órák. Az az tulajdonképpen azok is megvannak, csakhogy - becsapva különböző zálogházakban. Ezért azután vagy huszonhatan panaszt emeltek az órás ellen sikkasztás miatt. Ma kellett volna megtartani a végtárgyalást, de a törvényszéknek nem volt szerencséje a jeles óracsinálót maga előtt láthatni, mert állitólag megszökött, még pedig ezuttal egész alaposan.

      Az angyalcsináló
      Szomoru sorsuk van a törvénytelen gyermekeknek. Bünben születnek, az anyjuk szégyenére, akik, hogy megszabaduljanak tőlük, rendesen dajkaságba adják a vidékre. Ott aztán többnyire elpusztulnak, a rossz bánásmód miatt, sőt nem ritka az oly kegyetlen asszony sem, aki a hozzá dajkaságba adott gyermekeket erővel is elteszi láb alól. Természetesen csak akkor, ha már fölvette az értük járó tartáspénzt. Egy ilyen asszony Kovács Róza, kit a rendőrség üzelmei miatt örökre kitiltott a főváros területéről. Kovács Rózát nemrég Litvay Viktória panaszára fogták el, amikor aztán több gyermekétől szintén megfosztott anya is tett ellene feljelentést. Az volt a panaszuk, hogy a derék asszonyság a dajkaságba átvett gyermekeket, amihelyt megkapta az első hónapra járó bért, néhány nap mulva visszavitte anyjához, ha ugyan addig el nem pusztitotta őket. A törvényszék mindazonáltal bizonyitékok hiján felmentette a veszedelmes asszonyt a gyilkosság vádja alól, de elitélte azért, hogy nehány meghalt gyermeket törvényellenesen temetett el, s azért, hogy a tilalom ellenére visszatért a fővárosba. Mindezekért összesen egy havi elzárást és harmincz forint pénzbüntetést kapott. Ezt az itéletet ma az itélőtábla is megerősitette.

      Letartóztatott sikkasztó
      A bécsi rendőrség értesitette a budapesti főkapitányságot, hogy Bécsben elfogták és letartóztatták Müller Izidor 20 éves ügynököt, aki megszökött Budapestről, miután gazdájától 200 forintot elsikkasztott. Müllerről különben az is kiderült, hogy egy másik kereskedőnek is elkezelte 31 forintját. Megmotoztatásakor 50 forintról szóló takarékpénztári könyvet találtak nála.

      Kegyetlen mostoha
      Egy szivtelen, minden emberi érzésből kivetkőzött ember kegyetlen tettéről adunk alább hirt. Tegnap délután történt a Mátyás-tér 13. szám alatt levő házban, hogy az ott lakó Neugebauer Bernát összeszólalkozott valami fölött mostohaleányával, Bornis Karolin 17 éves varróleánynyal. A mostoha vitatkozás közben annyira dühbe jött, hogy a leányt az ágyhoz kötötte és kegyetlenül ütni, verni kezdte. Ezzel a kegyetlenséggel azonban még nem érte be, hanem fölkapott egy tányért és a szegény, tehetetlen, összekötözött leány fejéhez vágta. A megkinzott fiatal leány vérbeborultan, eszméletlenül maradt ott és később bevitték a mentők a Szent István-kórházba. A kegyetlen mostoha apa ellen szigoru vizsgálatot inditott a rendőrség.

      A női zenekarok megrendszabályozása
      Lauko Gusztáv, dohányutczai kávést a rendőrség 25 forint pénzbüntetésre és 3 napi elzárásra itélte, mert kisült róla, hogy a kávéházában alkalmazott női zenekar tagjait a vendégekkel való mulatozásra kényszeritette, hogy a számla nagyobb legyen.

      Budapesti rabszolganők
      A füstös kávéház egyik sarkában dobogó. Rajta egy rossz zongora, néhány szék és a székeken sápadt vagy piritott arczu leányok, fiatalok és idősebbek, kezükben hegedü, rajtuk nehéz fáradság, kinzó álmatlanság, keserves szegénység.
      De az urak mulatni akarnak. A kávé, a tea, a sör jobban izlik, ha a szegény leányok muzsikája szól hozzá és a kávés, ha okos ember, még arra is ügyel, hogy csinos leányok legyenek, akik a vendégek jókedvéről gondoskodnak.
      Ő jól jár mellette és a leányok is keresethez jutnak. Hiszen egy éjjeli muzsikálásért teljes egy forint is kijárhat nekik, ezért csak érdemes testüket, lelküket tönkretenni.
      »Keresnek« - mondja a rabszolgakereskedő, keresnek és még mulatnak is. Hiszen gyakran akad gavallér, akit felizgatnak és költekezésre csábitanak!
      Egy teát a kis Mariskának, kiáltja a bőkezü ur, egy teát, czitrommal vagy rummal. De a külön szobában akár pezsgővel.
      És a leány, aki talán azért vette kezébe a hegedüt, hogy beteg anyjának keressen nehány garast, megbódul a bortól, a levegő forróságától s egy nyomorult lélekkel megszaporodott a nagy város.
      Lássuk már most, mit cselekszik a rendőrség, a közerkölcsnek és közbátorságnak az adózó polgárok garasaiból fizetett őre?
      A napokban az erzsébet-köruti Laukó kávéházat feljelentették, hogy a női zenekar tagjai mulatnak a vendégekkel, pezsgőznek a különszobákban.
      Két nyalka detektiv kapta magát, megborotválkozott, kisüttette a bajuszát, virágot tett a gomblyukába és elment lumpolni a kávéházba.
      Mulassunk lányok! Itt vannak a vidéki gavallérok.
      Addig-addig csalogatták a lányokat, mig egynehány akadt, aki nem vetette meg az italt s nemsokára vidám pezsgőzés folyt a gázvilágitotta szobácskában.
      Azután pedig, mint gavallérokhoz illik, följelentették a leányokat az erzsébetvárosi kapitányságnál.
      Semmi sem lehetetlen. A leányok között lehetett egy, aki az nap megutálta a gonosz életet és jobbat gondolt. Talán meg is javult volna. De megjelent az ördög a detektivek képében és a gyönge jobb érzés belefult a csábitásba.
      Hát ez volna a rendőrség feladata?
      Rudnay Béla főkapitány ur, akit kifogástalan embernek ismerünk, öntől kérdezzük, lehetséges-e, illik-e, szabad-e, hogy a közerkölcs őrei, a leányok hivatásos elcsábitóinak vetélytársaivá legyenek?
      Bielobaba Mária gyilkosa szabadon járkál még, mert a titkos rendőröknek más dolguk van.
      Ők gavallérokat játszanak a kávéházakban, még pedig oly tökéletesen, hogy maholnap a nemzeti szinház igazgatója szerződtetni fogja őket.
      Komédiások, de nem rendőrök. Mert ha tudatában volnának hivatásuknak, akkor a helyett, hogy a szerencsétlen áldozatokat tőrbe csalják, egyszerüen, hatalmuk erejével agyonzuznák ezt az uj rabszolgakereskedést.

      Halálba üldözött házaló

- sváb suhanczok elvetemültsége -
      Az emberi elvetemültségnek párját ritkitó esete történt október 22-én Buda-Eörsön. - Egy szegény, kefékkel kereskedő házalót kergetett a halálba egy pár sváb suhancz. Valóságos hajtóvadászatot inditottak ellene. A szegény öreg ember, mint az üldözött vad, futott utczából utczába, háztelkeken, árkon-bokron keresztül, mig a vad ficzkók egyike egy baltacsapással le nem teritette. A vérlázitó eset, amely csak most jutott napvilágra, a következő:
      Gottlieb Hermann ujpesti házaló október 22-én reggel levetődött Buda-Eörsre. Egy pár kefét napközben eladott és este, kis batyujával a hátán fáradtan betért Winkler Jakab korcsmájába. Egy pár legény akkor már ott mulatott. Gottlieb közelébb huzódott a mulatókhoz, beszédbe elegyedett velük, talán a jó vásár örömére egy kis bort is fizetett nekik, sőt az egyiknek, Fritzenschaff Jánosnak, szivart is hozatott.
      Mikor aztán az öreg kipihente magát, kérte a legényeket, kisérjék el őt a vasuthoz, mert ő itt idegen s nem ismeri az utat. A legények készeknek nyilatkoztak erre. El is indultak, de utközben - nem tudni, mi okból - összeszólalkoztak.
      A suhanczok, akiknek társaságához az ut során mindig többen és többen csatlakoztak, ütlegelni kezdték a védtelen házalót. Ez menekült. Két-három utczán keresztül futott lihegve, mig végre kimerült, nem birta tovább.
      Beszaladt valami nyitott házba, amelynek lakói már ágyban voltak. Megijedtek, amikor a dult arczu házaló menedéket kért. Hiába könyörgött az üldözött, a gazda kiutasitotta a házából, amelynek kapuja előtt a vad csoport fenyegetőzve gyült össze.
      Az öreg nem tudta már, mit tegyen, kifutott a házból. Az udvaron volt valami pajta. Gottlieb odarohant, a lakatot kinjában emberfölötti erővel puszta kézzel lezuzta, és bemenekülvén a pajtába, gyorsan eltorlaszolta magát. A legények utána.
      A léczes ablakon keresztül botokkal piszkálták a szerencsétlent, aki végre ezt a buvóhelyet is kénytelen volt elhagyni. Kijött hát, de vesztére.
      Schultz János, az üldözők egyike, baltájával az öreg fejére sujtott. Véresen, betört koponyával hurczolták azután Gottliebet az utczára s ott egy árokba dobták. Reggel találták meg az arrajárók vérbe fagyva.
      A félig holt embert először a községházába vitték, később pedig a János kórházba szállitották, ahol egy hónapra az eset után meghalt.
      A vizsgálatot ez ügyben Butz Lajos dr. vizsgálóbiró vezette nagy erélylyel. Schultz János, Fritzenschaff János és még ketten most a pestvidéki törvényszék fogházában ülnek.

      Késelő henteslegény
      Krenács Gyula henteslegény a nyáron részeg állapotban sulyosan megsebesitette késével Vellimirovics Velimir gyári üzletvezetőt Kőbányán, mert az az alkalmatlan embert ki akarta tuszkolni a gyár helyiségéből. E tette miatt ültek ma törvényt Krenács felett, s el is itélték három havi fogházra, de büntetését kitöltöttnek vették, s nyomban szabad lábra helyezték.

      Verekedő munkások
      A Dréher-féle sörgyárban ma este Merczel Márton ercsii születésü 21 éves napszámos összeveszekedett Horváth János 29 éves napszámossal, akit a zsebkésével sulyosan összeszurkált. A mentők a sebesültet bevitték a Rókus-kórházban. A tettest a rendőrség letartóztatta.

      Megkéselt leány
      Vasárnap éjjel ismét gyilkos merénylet történt a fővárosban. Holczner Ágnes 24 éves kávémérés-tulajdonosnőt szurkálta meg egy éles konyhakéssel Mihelcz József szabólegény, a kit nyomban a gyilkosság megkisérlése után el is fogtak. Nem a rendőrség keritette kézre, hanem a megszurkált leány szomszédja Grébrer Gyula szabómester, aki meghallotta a segélykiáltásokat és utána vetette magát a merénylőnek. A vallomásokból kiderült, hogy Mihelcznek szerelmi viszonya volt a leánynyal, esténkint eljárt hozzá és tegnap valami csekélységen összeczivakodtak. Mihelcz azután elrejtőzött a Holczner Ágnes nap-utczai kávémérésének egy fülkéjében s amikor a leány zárás után lefeküdt, megszurkálta. Nyilvánvaló, hogy meg akarta ölni, de szándéka nem sikerült. A lány sebei nem életveszélyesek.

      A lopéji plébános bünei
      A budapesti sajtóbiróság előtt egész sereg vádat emelt ma a királyi főügyészség Martincsek József zólyommegyei, lopéji plébános ellen. Vádolta pedig nemzetiség és hitfelekezet ellen való izgatás, kilencz rendbeli rágalmazás és ugyanannyi becsületsértés bünének elkövetése miatt, melyeket a plébános ur a Krestán czimü tót lapocskában, egyetlen czikkben követett el. A tárgyalást jóval tizenegy óra után kezdhették csak meg, mert csak akkor sikerült a kellő számu esküdteket összefogdosni. A tárgyalást Zsitvay Leó elnök vezette, a vádhatóságot Mészáros Tivadar alügyész képviselte, a bevádolt plébánost pedig Semadam ügyvéd védte. Az esküdtszék megalakulása után felolvasták a vádlevelet, majd magát a czikket, melyben a többek közt igy elmélkedik a plébános ur:
      «A mi öröklött birtokainkról folyton elszántanak valamit ugy a miniszterek, mint a legutolsó anyakönyvvezetők. A tót nép földjeit uzsora utján, tehát törvénytiltott módon, ami egyértelmü a lopással, eltulajdonitotta az Isten tudja honnét hozzánk bevándorolt reczipiált faj, népünk pedig seregesen indul tengeren tul Amerikába kenyérkereset után, melytől megfosztotta a liberalizmus és a zsidó korcsma. Ehhez járul, hogy még azt is, a mi elszegényedett népünket nehéz helyzetében boldogitaná: a Krisztusban szent hitünket és az ő törvényeit tolvaj kézzel veszik el tőlünk, a legszentebb tárgyaktól fosztanak meg bennünket ellenségeink. Az istent és a vallását rontják és ölik a tót népben.»
      Ebben látott a közvádló nemzetiségi és hitfelekezet ellen való izgatást. A rágalmazással és becsületsértéssel pedig Csipkay Károly alispánt és Zólyommegye breznóbányai járásának anyakönvvezetőit, illetőleg jegyzőit illette a vádlott, akiket politikai banditáknak és fogdmegeknek nevez. A felolvasás végével a védő az anyakönyvvezetők panasza dolgában fel akarja függeszteni a tárgyalást, mert állitólag fegyelmi eljárást inditottak ellenök. Minthogy azonban vádlott semmi tényleges bizonyitékot nem tudott felhozni, a biróság elutasitotta kérelmét s elrendelte a czikk felolvasását, mire a perbeszédek következtek. A perbeszédek végeztével visszavonultak az esküdtek, s jó hosszu ideig tanácskoztak, mert 44 kérdésre kellett felelniök. A tanácskozás eredménye ez lett: Martincsek plébánost csupán a nemzetiségi izgatásban mondták ki vétkesnek 8 szóval 4 ellen, melyért a sajtóbiróság három napi államfogházra és 100 frt pénzbüntetésre itélte. A többi vád alól felmentették.

      Parasztszoczializmus

- Saját tudósitónktól -
      Csizmadia Sándor, aki ma vádlottképpen állott a budapesti esküdtszék előtt, ott lenn született az Alföldön, a tejjel-mézzel folyó magyar Kanaánban, kellő közepén a mi paradicsomkertünknek. Szegények, gazdagok ott is vannak - az előbbiek sokkal többen - és Csizmadia nem cserépzsindelyes, tornáczos házban látta meg a napvilágot. Földmives volt és napszámmal kereste kenyerét.
      Főispánok és szolgabirák mondják, hogy mód nélkül nagy ur az Alföldön, a földmives-munkás. Hat hónap alatt megkeres annyit, amennyi elég neki az egész esztendőre s aztán nem dolgozik többet. Az igazságot ugy tudjuk mi, hogy dolgoznának azok szivesen tizenkét hónapon keresztül is, csakhogy nincs mit. Szeptemberben bevégződik a munka, októberben elfogy a nyári kereset, aztán következik a tél, a nyomorgás és éhezés keserves ideje, amikor néhány marok lisztért, pár burgonyáért eladja a szegény ember a tavaszi napszámát s ha kell, odaadja a nyárit is.
      Főispánok és szolgabirák látják ezt, tudja a kormány is, de azért nem emelkedik egyetlen kéz sem, hogy segitsen a nyomorultakon és megmentse számunkra a mieinket. Kevesen vagyunk magyarok, de azért hadd vesszen, hadd pusztuljon ennek a fajnak a legjava, szine és virága, az egymás után következő kormányoknak egyéb, sokkal fontosabb dolguk van a magyarság erősitésénél...
      És igy születnek a Szántó Kovácsok, Csizmadia Jánosok, akik magyar nadrágban, ránczos csizmában állanak a törvényszék előtt, magyar az arczuk és különben beszélnek magyarul, mint a törvényszéki elnökök. A szavuk pedig izzó gyülölettel teljes minden ellen, ami magyar. A léha, tehetetlen, hatalmaskodó kormányokat azonositják az egész magyarsággal. Igazuk van, amikor panaszkodnak, igazuk van, amikor elkeserednek, de ebben az egyben nincs igazuk.

      Az esküdszék előtt
      A budapesti esküdtszék ma tárgyalta Csizmadia Sándornak, egy 25-26 éves orosházai földmives-munkásnak a sajtópörét. Csizmadia czikket irt a békésmegyei szoczializmusról és ebben a czikkben osztály ellen való izgatást és hazagyülöletre való fölhivást talált az ügyész. A czikk erre vonatkozó része a következő: »Kiirtjuk gyermekeinkből a hazaszeretetnek még utolsó szikráját is, de megtanitjuk gyermekeinket arra, hogy gyülöljék szivük mélyéből ezt a hazát és annak rabló tulajdonosait, gyülöljék azon nyomorult gazokat, akik hazátlanná tesznek milliókat. És ha ezt teszszük, zárjatok be, vagy akaszszatok fel, de akaszszátok fel gyermekeinket és feleségeinket is, mert ha megmaradnak, meddő munkát végeztetek. Hibás más minden. Akasztófát kell hozni és akaszszatok fel mindenkit, aki utatokban áll: akaszszátok fel mindazokat, akik titeket tartanak, hogy azután ti is pusztuljatok el a magatok tehetetlenségében.«
      Az esküdtszék megalakulása után Zsitvay Leó elnök megkezdte a vádlott kihallgatását. Az általános kérdések föltevése után igy folytatódik a kihallgatás:

      Csizmadia tudománya
      Elnök: Milyen iskolákat végzett?
      Csizmadia: Négy elemit.
      Elnök: Hát hogyan tud maga czikket irni? Mivel tudná bizonyitani, hogy ezt például maga irta?
      Csizmadia: Bizonyitani csak azzal, hogy a czikkeket emberek szokták irni és én is ember vagyok (Derültség.)
      Elnök: És hol tanulta volna?
      Csizmadia: Hát van nekünk földmivelőknek elég időnk - télen. Én tanulásra használtam a teleimet.
      Elnök: A czikk egyes kifejezéseit legalább, melyek nagyobb intelligencziára vallanak, lesz szives megmagyarázni?
      Csizmadia: Tessék parancsolni.
      Elnök: Mit ért az alatt: prózai munka?
      Csizmadia: Ami közönséges, mindennapi.
      Elnök: Mi az: éden?
      Csizmadia: A paradicsom, honnan Ádám apánkat kizavarták.
      Elnök: És nagyhatalom?
      Csizmadia: Nagyhatalmak: Oroszország, Németország, Francziaország.
      Elnök: Miért használta ezt a gunyos kifejezést statárium és mit értett alatta?
      Csizmadia: Annyit jelent, hogy rögtönitélő biróság. Használtam pedig azért, mert a csendőrök Orosházán bementek a házakba s ott elkoboztak olyan könyveket, amiket ügyészség soha nem inkriminált. Jó, hogy mindjárt kardélre nem hányták az embereket, mint a statárium.

      A beszédek
      A kihallgatás után a beszédek következtek. Először Sélley Barnabás ügyész beszélt. Fájdalommal látja, hogy már akad magyar földmives, aki a haza megtagadását és gyülöletét hirdeti. Az ilyen izgatást nem szabad türni, mert gyülöletet ébreszt a birtokos osztály ellen és izgat a társadalmi rend ellen.
      Zollner Béla védő az ellenkezőjét bizonyitja beszédében és kéri a vádlott fölmentését.
      Végül felszólalt a vádlott is. Azzal kezdi, hogy nem őt, hanem a sanyaru állapotok megteremtőit kellene törvény elé állitani. Látta és próbálta, mint dolgozik az alföldi munkás reggeli 3 órától esti tizig 50 kr. napszámért, hogy egy kis pondrós szalonnája, meg agyonszáradt kenyere legyen. Láttam a dohánykertésznél 15 kr. napszámot és a budapesti gyárakban leányokat 20 kr. napi bérrel. Láttam földmivest az éhségtől összeroskadni és a vagyonost megfulladni a tulajdon zsirjában.

      Az itélet
      A beszédek után az esküdtszék tiz szóval kettő ellen vétkesnek találta a vádlottat az ellene emelt vádban, mire a törvényszék három havi államfogházra és 200 forint pénzbüntetésre itélte.


EPA Budapesti Negyed 10. (1995/4)Rendőri Lapok < > Népszava