EPA Budapesti Negyed 10. (1995/4) | Gerő A.: Előszó < > A VIII. Törvénycikk |
Magyarország közgazdasága
és közművelődési állapota
_________________
MATLEKOVITS SÁNDORRészletek az 1898-ban Budapesten megjelent könyvből. (A szerző, Matlekovics Sándor (1842-1925) közgazdász, politikus, az MTA tagja.)
Magyarország helye a korabeli Európában
Tényleges népesség.
A tényleges népesség a magyar birodalom területén a népszámlálás idejekor tényleg létezett lelkek számát tünteti föl, tekintet nélkül arra, vajjon az illetők magyar honpolgárok-e vagy sem. A tényleges népesség tehát magában foglalja azokat a nem magyar alattvalókat is, a kik a népszámlálás perczében a magyar birodalom területén bármi oknál fogva tényleg voltak, holott nem foglalja magában azokat a magyar alattvalókat, a kik az emlitett időben, ha csak ideiglenesen is, külföldön tartózkodtak.
A magyar birodalom összes tényleges népessége, tehát a polgári és a katonai személyek összesen, a következő:
Polgári és katonai Polgári 1850-ben - 13,191.533 1857 » 13,768.513 13,667.868 1869 » 15,509.455 15,417.327 1880 » 15,739.259 15,642.102 1890 » 17,463.791 17,349.398 Minthogy legtöbb társadalmi kérdés, valamint legtöbb összehasonlitás csak a polgári népesség számaival lehetséges, a polgári népesség adatait külön ki kell emelni.
Népességére nézve a magyar birodalom [1] az europai államok közt a nyolczadik helyet foglalja el; de mig a területre nézve Oroszország, Francziaország, Spanyolország, Svédország, Finnország és Poroszország előzik meg, az általános népességet illetőleg Oroszország, Francziaország, Nagybritánia, Olaszország, Poroszország, Ausztria és Spanyolország nagyobbak. Az europai államok népességük szerint következőleg sorakoznak:
Népesség Oroszország 94,650.000 1894. évi becslés alapján. Francziaország 38,343.192 1891. április 12. népsz. Nagybritánia 37,880.764 1891. április 5. » Olaszország 30,724.897 1893. deczember 31. becslés Poroszország 29,957.367 1890. deczember 1. » Ausztria 23,707.906 1890. deczember 31. » Spanyolország 17,565.632 1887. Magyarország 17,349.398 1890. deczember 31. Belgium 6,069.321 » Rumánia 5,800.000 1894. év becslés Bajorország 5,594.984 1890. deczember 31. Svédország 4,834.150 » Törökország 4,786.545 1885. Németalföld 4,732.911 1893. deczember 31. Portugal 4,708.000 1881. becslés Szász királyság 3,502.684 1890. deczember 31. Bulgária 3,154.375 Svájcz 2,917.754 1888. deczember 1. Szerbia 2,256.084 1894. évi becslés Görögország 2,187.208 1889. Dánia 2,185.335 1890. február 1. Württemberg 2,036.522 1890. deczember 1. Norvégia 2,000.917 1891. január 1. Baden nagyherczegség 1,657.867 1890. deczember 1. Elszász-Lotharingia 1,603.506 » Bosznia 1,504.091 Hessen 992.883 1890. deczember 1. Hamburg 662.530 » Mecklenburg-Schwerin 578.342 » Brunszwick 403.773 » Oldenburg 354.968 » Szász-Weimár 326.091 » Anhalt 271.963 » Szász-Meiningen 223.832 1890. deczember 1. Szászt Coburg-Gotha 206.513 » Bréma 180.443 » Szász-Altenburg 170.864 » Lippe 128.495 » Reusz-Schleiz 119.811 » Mecklenburg-Strelitz 97.978 » Schwarzburg-Rudolfstadt 85.863 » Lübeck 76.485 » Schwarzburg-Sondershausen 75.510 » Reuss-Greiz 62.754 » Waldek 57.281 » Schaumburg-Lippe 39.163 » Ha az egy fejedelem alatt álló államokat együtt veszszük, közvetlenül Oroszország után sorakozik
Németország 49,428.470 Ausztria-Magyarország 41,058.304 (Boszniával 42,561.395) azután következik Francziaország, Svéd- és Norvégország pedig összesen 6,885.068 lakóival Belgium elé kerülne.
A polgári népesség a birodalom egyes részeiben a következő módon oszlott meg:
1850 1857 1869 1880 1890 Magyarország 11,554.377 12,067.183 13,561.245 13,728.622 15,133.494 Fiume 10.568 13.074 17.884 20.981 29.494 Horvát-Szlavonország 1,626.608 1,688.256 1,838.198 1,892.499 2,186.410 Magyar birodalom 13,191.553 13,768.513 15,417.327 15,642.102 17,349.398 Az osztrák tartományok polgári népessége az 1890. népszámlálás szerint a következő:
Galiczia 6,554.415 Csehország 5,808.702 Alsó-Ausztria 2,630.436 Morvaország 2,261.882 Steierország 1,274.665 Tirol 804.810 Felső-Ausztria 780.035 Bukovina 643.047
Dalmáczia 522.028 Krajna 496.694 Karinthia 357.294 Isztria 308.980 Salzburg 171.926 Trieszt és területe 155.471 Görz és Gradiska 119.156 Vorarlberg 115.640 Ezen adatok szerint Magyarország népessége az osztrák tartományok négy legnagyobb népességü tartományáét Galiczia, Csehország, Alsó-Ausztria és Morvaországét együttvéve meghaladja; Horvát-Szlavonország pedig majdnem oly népes, mint Morvaország. (...)
Budapest helye Európában és Magyarországon
Jelen közlemény első sorban a népesség fejlődését mutatja be, még pedig a lakosság növekedésének, a bevándorlás jelentőségének és a népmozgalom alakulásának vázolása által. Második szakasza az anyagi fejlődést tárgyalja, felölelvén az őstermelést, ipart, kereskedelmet és forgalmat, a hitelt, a közlekedést, az épitkezési tevékenységet és az adóviszonyokat. Az értelmi és közegészségügyi fejlődésről szóló harmadik fejezet a közművelődés, közegészségügy és közjótékonyság fejlődését és állapotát ismerteti. Végül a befejező rész a községi élet fejlődését világitja meg rövid vonásokban.
Természetéből és alkalmi jellegéből kifolyólag, de egyuttal a rendelkezésre álló tér korlátolt voltánál fogva is, ezen közlemény - a fent vázolt keretben - nem terjeszkedhetik ki a közigazgatás minden ágára és a közélet minden nyilvánulására, hanem ama tényezőkre és mozzanatokra szoritkozik, melyeknek a főváros anyagi és értelmi fellendülése körül legnagyobb szerepük és fontosságuk volt. Ezeknek tárgyalásában azonban - mint emlitők - nem szoritkozik a kiállitáson [2] összegyűjtött anyagra, hanem igénybe veszi a főváros fejlődését tanusitó adatok ama gazdag tárházát is, mely a fővárosi statisztikai hivatal kiadványaiban rendelkezésre áll és a melynek alapján a kiállitáson bemutatott grafikus rajzok és statisztikai tabellák tartalma az 1896., sőt helyenkint az 1897. év adataival is bővült. Ide mellékeljük végül a fővárosi pavillonban bemutatott és a statisztikai hivatal által tervezett statisztikai grafikus rajzok néhányának másolatát is, melyek a negyedszázados fejlődést könnyen áttekinthető módon bemutatják.A népesség fejlődése.
A lakosság növekedése.
A mult századok primitiv viszonyaiból, egy jelentéktelen kis vidéki városka apró méreteiből várakozást felülmuló módon, legvérmesebb reményeinket túlhaladó gyorsasággal emelkedett Budapest a modern nagyvárosok közé. Gyarapodása az amerikai városokéra emlékeztet, Európában a jelen század folyamán csak Berlin mutatja fel párját, de ha a XVIII-ik század elejétől kezdve vizsgáljuk Budapest népesedésének gyarapodását, az már Berlinénél is intenzivebbnek tünik fel. Abban az időben, a midőn Berlinnek már 55.000, Nápolynak 300.000, sőt Párisnak 720.000 lakója volt, Pest még szegényes kis városka volt, melyben nem élt több mint legfeljebb 2700 lélek. Jelentékenyebb, népszámra nézve az egész országnak - Brassó kivételével - első városa volt Buda, 12.300 lakóval. [3] 1720 után, a mely évre ezen adatok vonatkoznak, fél századig nem áll rendelkezésünkre semmiféle adat, mely a két város népességének becslésére alkalmas volna. 1777-ben, a midőn a szabad királyi városok népessége összeiratott, [4] Pest már akkora, mint Buda félszázaddal korábban, utóbbi város pedig már 22.000 lelket számlál. Pest népessége most fokozatosan és gyorsan emelkedik, de Buda népessége negyedszázadon át alig változik. Az első rendszeres népszámlálás idején, melyet II. József 1787-ben eszközöltetett, a két város népszám tekintetében majdnem egyenlő nagy; de már a század végén Pest eléje vág a lassúbb fejlődésű Budának és azóta folyton fokozódó gyarapodásával annyira túlszárnyalja, hogy jelenleg immár ötször nagyobb nála.
Az egyesitett főváros népességének rohamos emelkedését a következő adatok tüntetik fel:
Évi szaporulat Év Jobbpart Balpart Katonaság Összesen jobbpart [5] balpart összesen Népsürüség
1 km2-reabsolut % absolut % absolut % 1720 9.600 2.00 - 12.200 - - - - - - 65.2 1780 21.665 13.550 - 35.215 201 20.9 182 70.2 383 31.4 188.3. 1782 23.220 17.558 - 40.778 - - - - - - 218.1 1787 24.873 22.417 - 47.290 - - - - - - 252.9 1799 24.306 29.870 - 54.176 139 6.4 859 63.4 998 28.4 289.6 1810 24.910 35.349 - 60.259 55 2.3 498 16.7 553 43.5 322.2 1813 34.066 36.153 - 70.219 - - - - - - 349.5 1821 33.281 45.318 - 78.599 761 30.6 906 15.0 1.667 10.2 391.2 1826 35.840 53.188 - 89.023 - - - - - - 423.2 1831 38.565 64.137 - 102.702 528 15.8 1.882 41.6 2.410 27.6 511.2 1836 37.439 64.313 101.752 - - - - - - 506.5 1841 38.974 68.266 - 107.240 40 1.0 413 64.4 453 30.7 533.8 1845 42.124 79.777 - 121.901 - - - - - - 606.7 1851 50.127 127.935 - 178.062 [6] 1.115 28.6 5.967 87.4 7.083 66.1 886.3 1857 55.240 132.651 - 187.981 - - - - - - 935.2 1870 70.000 200.476 9.873 280.349 1.046 20.9 3.818 29.8 5.385 30.3 1.395.5 1876 65.233 230.021 13.954 309.208 - - - - - - 1.539.1 1881 75.794 284.757 10.216 307.767 527 7.6 7.662 38.2 8.220 29.3 1.845.5 1886 85.701 326.216 10.640 422.557 - - - - - - 2.103.3 1891 92.465 399.772 14.147 506.384 1.667 22.0 11.501 40.4 13.562 36.6 2.520.5 1896 98.408 503.228 16.220 617.856 991 10.7 17.243 43.1 15.875 36.7 3.075.4 A most oly hatalmasra nőtt főváros közéletének nagy dimenziói mellett nehezen képzelhetjük el, mint volt lehetséges, hogy a mult évszázadokban az annyira jelentéktelen két városka mégis akkora szerepet játszhatott, a minő - a történelem tanuskodása szerint - Budának és Pestnek, vagy akár a náluk csak kevéssel nagyobb Pozsonynak vagy más vidéki városnak jutott.
Látni való, hogy a három leggyorsabban növekedő város, úgymint Berlin, Budapest és München, az utolsó harmincz évnek köszöni legnagyobb fellendülését, valamint általában ezen korszak volt az, mely a legtöbb nagy városnak leginkább kedvezett. Igy áll ez különösen a következő városokról: London, Hamburg, Bécs (itt különösen a külvárosoknak 1890. évben történt beolvadása következtében), Boroszló, Varsó, Brüsszel, Szt.-Pétervár, Lyon, Milano, Kopenhága, Róma és Moszkva. Ellenben az 1830-60-ig terjedő korszakban csak hét nagy város emelkedett jelentékenyebb mértékben, igy főleg Páris, ezenfelül London, Liverpool, Marseille, Prága és különösen Madrid városa, melynek népessége az első 30 éves korszakban éppen fogyott, az utolsóban pedig alig változott. A mi végül századunk első harmincz évét illeti, erről állitható, hogy legkevésbbé kedvezett a nagyvárosok fejlődésének. Nevezetesebb szaporodást ezen idő alatt csakis London, Szt.-Pétervár és Sheffield mutatnak fel, ellenben feltünő gyengén szaporodtak Berlin, Budapest, Brüsszel, Lyon, Marseille, Prága, Boroszló, Hamburg, Kopenhága, Varsó, Moszkva; sőt vannak nagy városok, melyek népessége ezen időszakban éppenséggel fogyott, igy az emlitett Madridon kivül még Róma, Amsterdam és különösen Nápoly. Végül felemlithető azon egyenletesség is, mely néhány nagybritánniai város szaporodásában észlelhető, igy különösen Manchesterben, Glasgowban, Birminghamban, sőt némileg magában Londonban is.
Tekintettel az itt felemlitettek közérdekű voltára, az alábbiakban közöljük az európai nagyvárosoknak századunkban való népgyarapodását feltüntető absolut adatokat és a megfelelő százalékos számokat.
A nagymérvü népgyarapodás a főváros különböző részeiben természetesen eltérőleg alakult. Budának, a Duna jobbparti részének fejlődése csak a mult században haladta meg fiatalabb testvérvárosának gyarapodását, századunk eleje óta ellenben népnövekvése sokkal lassúbbá vált, mint a gyors fejlődésnek indult balparti Pesté; ez utóbbit már lapályos fekvése is nagyobbarányú fellendülésre tette képessé, szemben Budával, melynek gyorsabb terjeszkedését egyfelől a Duna, másfelől a hegységek akadályozták és nehezitették meg. A helyrajzi viszonyokban rejlő különbségeken kivül a politikai alakulások is befolyásolták a két város eltérő fejlődését. A mint ugyanis a mérvadó körök lassanként felismerték Pest kedvező fekvésének jelentőségét, a legfontosabb hivatalok és hatóságok oda költöztek át, közművelődés és tudomány ott épitett tanyát és a társadalmi élet a Duna-balparti nagy síkságon összpontosult, ezzel szemben pedig a jobbpart fejlődésében mindig jobban hátramaradt. Az alkotmány helyreállitásával Pest virágzásának kora kezdődött. Pest lőn a miniszteriumok, az országgyűlés és a legmagasabb állami hivatalok székhelyévé és még csak közlekedési hálózatunk tökéletesbitésére és czéltudatos közlekedési politikára volt szükség, hogy fővárosunk politikai és kulturális fejlődésével a közgazdasági fellendülés is lépést tartson. Igy lett Budapest és különösen annak balpartja, a hajdan szegényes Pest, igazi nagyvárossá, míg Budának fejlődésében hosszabb időn át pangás állott be, melyet azonban Pest városával történt egyesitése óta ismét gyorsabb haladás váltott fel.
Európai nagyvárosok népgyarapodása a XIX. században. [7] Lakosság Gyarapodás százalékban Városok 1800 1830 1860 1890 1800-30 1830-60 1860-90 1800-90 London 958.788 1,654.870 2,803.847 4,211.743 72.59 69.52 50.20 339.28 Páris 547.756 785.862 1,696.141 2,424.705 43.47 115.82 42.97 342.66 Berlin 172.132 247.610 493.394 1,579.542 43.85 99.27 220.13 817.63 Bécs 246.949 338.694 546.713 1,364.548 37.15 61.41 149.60 452.56 Szent-Pétervár 220.208 435.500 506.600 954.400 97.76 16.33 88.39 333.23 Moszkva 300.000 311.464 338.149 753.000 3.82 8.56 122.72 151.00 Glasgow 77.385 202.426 395.503 565.839 161.58 95.41 43.07 631.20 Hamburg 130.000 155.465 224.906 564.728 19.59 44.63 151.10 334.41 Nápoly 380.000 357.403 447.065 518.110 5.95 25.09 15.88 36.34 Liverpool 77.000 165.000 443.938 517.980 114.29 169.05 16.69 572.70 Manchester 75.281 182.016 338.722 505.308 141.78 86.11 49.19 571.23 Budapest 54.176 102.702 197.356 492.237 89.57 92.17 149.36 808.59 Madrid 154.000 100.000 475.785 482.549 -35.06 375.78 1.42 213.34 Brüsszel 66.297 101.685 247.419 465.517 53.38 143.28 88.16 602.17 Varsó 74.590 113.953 195.808 455.852 52.77 71.76 131.82 511.14 Lyon 109.500 133.715 318.803 438.077 22.11 138.15 37.41 300.07 Birmingham 70.670 143.896 296.076 429.171 103.62 105.75 44.94 507.29 Milanó 135.290 181.412 196.109 424.195 34.09 8.11 116.32 213.54 Róma 153.004 147.285 184.049 423.217 -3.74 24.95 130.01 176.61 Amsterdam 212.213 202.364 211.348 408.061 -4.64 19.24 69.11 92.29 Marseille 111.130 145.115 260.910 403.749 30.58 79.81 54.75 263.31 Leeds 53.162 119.345 207.149 367.506 110.55 73.64 77.45 591.29 Prága 84.210 114.468 195.283 360.185 35.93 70.55 84.43 327.72 München 40.000 77.800 128.000 350.000 94.50 64.52 181.39 775.00 Boroszló 64.520 89.800 142.240 335.265 39.18 58.40 135.77 419.63 Torino 74.167 121.850 204.715 331.180 64.29 68.07 61.79 346.54 Sheffield 45.758 91.702 186.375 325.304 100.41 103.24 74.52 610.92 Kopenhága 100.975 114.552 155.143 312.859 13.45 26.65 101.71 209.84
Az utolsó negyedszázadban következőképen alakult az egyes közigazgatási kerületek népessége:
Évi átlagos Összes szaporulat %-ban Kerület 1870. 1876. 1881. 1886. 1891. 1896. 1870-
1881.1881-
1891.1891-
1896.1870-
96.január 1-én nov. 15. I. 26.080 23.800 26.915 32.469 33.882 37.089 0.19 2.56 1.59 40.78 II. 22.074 21.115 24.195 26.664 29.212 29.170 0.85 2.97 -0.02 26.30 III. 21.846 20.318 24.684 26.568 29.371 32.145 1.18 1.89 1.57 38.65 Jobbpart 70.000 65.233 75.794 85.701 92.465 98.408 0.78 2.20 1.07 40.59 IV. 24.952 24.838 28.906 24.642 28.059 26.366 1.44 -0.29 -1.00 5.64 V. 21.760 27.320 33.694 34.246 38.525 43.026 4.99 1.44 1.95 97.73 VI. 73.760 43.981 56.732 67.710 88.534 112.435 5.58 5.61 4.50 225.47 VII. 49.656 62.254 72.165 89.801 127.635 4.42 7.02 VIII. 41.831 52.919 64.083 76.161 92.327 112.887 4.84 4.41 3.71 169.86 IX. 20.189 24.489 30.284 35.556 42.647 52.812 4.55 4.08 3.97 161.59 X. 17.984 6.818 8.804 15.736 19.879 28.067 9.29 12.58 6.87 544.78 Balpart 200.476 230.021 284.757 326.216 399.772 503.228 3.82 4.04 4.31 151.02 Budapest 270.476 295.254 360.551 411.917 492.237 601.366 3.03 3.68 3.70 122.43 Katonaság 9.873 13.954 10.216 10.640 14.147 16.220 0.32 3.65 2.44 64.28 Főösszeg 280.349 309.208 370.767 422.557 506.384 617.856 2.93 3.66 3.67 120.38 A bevándorlás jelentősége.
Mint mindenütt, úgy Budapesten is a népszaporulat két különböző népmozgalmi tényező nagyságától: a természetes szaporodástól és a vándormozgalomtól függ. A két tényező szerepe korántsem egyforma fővárosunk népszaporulatában. Budapestnek is mint igazi nagyvárosnak népessége, csak kis részben gyarapszik saját propagativ [8] erejéből, hanem leginkább idegen népelemeknek a lakosság testébe való asszimilácziója által. A midőn ekként egyfelől nagy a kivülről való bevándorlás, addig másfelől a nagyvárosi élet sajátos viszonyai magukkal hozzák, hogy az itt már letelepedett lakosságban a családalapitás iránti vágy az önfentartásért vivott harcz mellett háttérbe szorul, a mi természetesen a születések számának viszonylagos csökkenését eredményezi. A természetes népmozgalom itt tehát egészen másként alakul, mint vidéken. Ha fővárosunk csak a lakosságának természetes szaporulatára, vagyis a születéseknek a halálozások fölötti többletére volna utalva, távol volna a mai nagyságától. A születések többlete itt egészen a legutóbbi évekig csak csekély mértékben járul a népesség gyarapitásához. A hetvenes években különösen csekély volt ez a többlet, később - a közegészségügyi viszonyok javulásával - ezen irányban is lényeges javulás állott be és a legutóbbi időben a születések már évenként 6-7000 lélekkel múlják felül a halálozások számát. Ámde e többlet még mindig csekély a népesség tényleges szaporulatához képest. A születéseknek a halálozások fölötti többlete volt ugyanis:
1876-1880. években 4.005 lélek 1881-1890. » 17.988 » 1891-1896. » 33.703 » mig ezzel szemben a lakosság tényleges szaporulata a következő volt:
1876-1880. években 61.559 lélek 1881-1890. » 135.617 » 1891-1896. » 111.472 » Ezen két számsorozatnak egymással való összehasonlitásából már most kitünik, hogy a természetes szaporulat tekintetében felette örvendetes és a főváros népmozgalmára kedvező fordulat állott be, mely ugyanis abban áll, hogy mig a népességnek természetes úton való szaporodása azelőtt elenyésző csekély és - úgyszólván - annyira jelentőségnélküli volt, hogy például a hetvenes évek második felében az összes szaporulatnak csak 6.5 százaléka eredt a születések többletéből, addig ennek aránya azóta folyton emelkedett, úgy, hogy már a népszaporulatnak közel harmadrésze (30.2%) áll elő természetes úton, vagyis a születéseknek a halálesetek feletti többletéből. E mellett a bevándorlás is állandóan magas és intenzitása alig csökken. Szembe állitva immár a népszaporulatnak két tényezőjét, a következő eredményre jutunk:
időszak összes
népnövekedésebből természetes
szaporulatvándormozgalom
többlete1876-1880 61.559 4.005 57.554 1881-1890 135.617 17.988 117.629 1891-1896 111.472 33.703 77.769 vagyis egy évre számitva: 1876-1880 12.312 801 11.511 1881-1890 13.562 1.799 11.763 1891-1896 18.579 5.617 12.962 Ez adatokból a bevándorlásnak meglepő állandóságát ismerjük fel. Az utolsó husz év alatt évenkint mintegy 12.000 emberrel gyarapodott a főváros lakossága bevándorlás útján, sőt a kilenczvenes években ez a kontingens még némileg emelkedett. Változás csakis a természetes szaporulat tekintetében állott be, mely a születések számának erős gyarapodása által és annak következtében, hogy a halálesetek száma már egy évtized óta szinte változatlan marad, erősen fokozódott.
Az itt felsorolt számadatokból ugyan felismerjük a vándormozgalomnak fővárosunkra gyakorolt nagy hatását, de egész nagyságáról és jelentőségéről még nem nyerünk képet, mivel az alkalmazott számitási mód csakis a bevándorlásnak a netán fennálló kivándorlás fölötti többletét tünteti fel és igy ha p. o. [9] jelentékenyebb kivándorlás is van folyamatban, a bevándorlást ugyanannyival kevesebbnek tünteti fel, mint ahány egyén innen elköltözött. Sajnos, hogy hivatalos statisztikánknak már is nagyfoku tökéletessége mellett a vándormozgalom közvetlen megfigyelése és nyilvántartása mindeddig hiu kivánság maradt, melynek teljesitése csak a jövőtől várható.
Ily viszonyok közt a vándormozgalom tanulmányozására más módozatokhoz kell fordulnunk és ezeket a statisztika a lakosság szülőhelyének és illetőségének vizsgálatában találta meg. A midőn ugyanis a népszámlálás keretébe felvette az egyén szülőhelye és illetősége (honossága) iránti kérdést, abba a helyzetbe jutott, hogy mély bepillantást nyerjen a népesség alakulásába, eredetének, származásának és vándorlásainak szövevényes hálójába. Ez úton megállapithatja, hogy egy bizonyos időben hány idegen születésű és illetőségű egyén találtatott valamely helyen s a két népszámlálás közti különbség a bevándorlás mérvére is enged következtetést; e módszer szintén nem tüntetheti fel a vándorlások teljes nagyságát, mivel természetesen nem vonhatja be vizsgálódásainak keretébe a bevándorlottak azon tömegét, mely időközben elhalt vagy ismét elvándorolt; a mennyiben azonban a szülőhely megállapitása által felismerni engedi azon vidékeket, a honnan a lakosság bevándorolt, a népesség szövevényes mozgalmának tanulmányozására nagyon alkalmas és különösen a nagyvárosok népalakulásának megitélésénél mellőzhetetlenül szükséges. (...)
Árva, Turócz, Hont, Pozsony és Nyitra vármegyék a főváros felé irányuló kivándorlás főgóczai. A fővárostól keletre és dél-keletre eső vidékek ezzel szemben alig számbavehető hányaddal szerepelnek fővárosunk népességének felépitésében. (...)Állattenyésztés
A főváros állatállománya - helyi viszonyainál fogva - nem nagyon jelentékeny, kivéve egyedül a sertésállományt, mely az itt központosuló sertéskereskedelemnél és sertéshizlalásnál fogva már régi idők óta a főváros közgazdasági életének fontos tényezője volt. A hasznos háziállatok létszámában azért nagyobb változások sem állottak be; kivéve a lovak számát, melyben a forgalom fokozódása folytán nagyobb emelkedést ismerhetünk fel, a többi háziállatok számában inkább csökkenő az irányzat. Az 1895. évi mezőgazdasági felvétellel kapcsolatos állatösszeirás adatai szerint a főváros határában tartott háziállatok száma a következő volt: szarvasmarha 9.404, ló 18.579, szamár 101, öszvér 1, kecske 443, sertés 5.921, juh 1.343; végül 53.372 darab baromfi. Az állattenyésztésnek kétségkivül legfontosabb ága a sertéshizlalás, mely Kőbányán 1847-49. években keletkezett és az ötvenes években erősödött meg, a vasuti hálózatnak kiterjesztése folytán magához ragadván az előbb Sopronban vagy Győrött lebonyolitott sertéskereskedelmet. 1859-ben épültek Kőbányán - mintegy 30 hektár területen - a hizlalásra szolgáló első sertésszállások, de nagyobb arányokat csak az Első magyar sertéshizlaló-részvénytársaság megalakulása óta (1869) öltött a kőbányai sertéshizlalás; a nevezett társaság a kőbányai szállásokat kibővitette és idők folyamán annyira kiterjesztette, hogy ma már - 92 hektár területen - 180.000 sertés befogadására alkalmasak. A kőbányai sertésforgalom emelkedését nagymértékben előmozditotta az a körülmény, hogy sikerült a szerbiai és román sertésforgalmat Budapest felé terelni, minek folytán Kőbánya a sertéskereskedelem tekintetében Közép-Európa legjelentékenyebb nemzetközi piaczává fejlődött, melynek az állategészségügyi szolgálat tekintetében állami kezelés alatt álló hizlalótelepeit és egészségügyi berendezéseit mintaszerüeknek tartották. Az 1895. évben fellépett sulyos sertésvész-járvány, mely a kőbányai sertéskereskedelmet nagy válságba sodorta, kideritette a kőbányai sertéstelepnek eddig észre nem vett hiányait s a bajoknak czélszerü óvintézkedések által való orvoslását elodázhatatlan kötelesség gyanánt tüntette fel. A sertéskereskedelem ezen két évben és főleg 1896-ban oly kedvezőtlen volt, mint a milyen ezen ágnál még sohasem fordult elő.
A kőbányai sertésforgalom a következő adatokból ismerhető fel:
Felhajtás Budapesti
fogyasztásKivitel A Kőbányán hizlalt
sertések értéke
forintokbandarabszám 1870 588.867 146.019 404.548 28,334.900 1871 549.620 147.250 372.880 26,843.350 1872 479.170 118.180 294.350 21,972.900 1873 485.720 110.630 337.100 20,422.700 1874 328.840 91.120 192.710 14,648.250 1875 357.370 78.260 174.650 17,299.520 1876 519.340 114.290 355.020 26,412.680 1877 549.180 116.410 431.650 29,063.720 1878 456.070 122.240 326.390 28,107.000 1879 542.690 143.560 417.980 28,806.000 1880 429.770 116.710 297.640 23,996.000 1881 613.091 131.780 481.689 38,520.000 1882 464.704 134.976 326.671 34,607.000 1883 526.031 152.306 335.682 36,633.000 1884 427.073 171.959 300.188 30,206.000 1885 512.832 160.078 306.424 25,338.300 1886 520.799 177.079 389.413 28,001.100 1887 448.871 183.875 257.800 24,949.400 1888 419.406 164.607 250.966 25,831.940 1889 524.570 146.249 365.359 29,559.340 1890 510.941 174.929 346.472 31,904.210 1891 568.563 172.877 350.166 35,699.897 1892 715.063 185.781 564.835 42,493.010 1893 709.312 229.238 454.760 44,353.398 1894 904.710 228.860 681.129 51,311.424 1895 329.858 150.535 276.231 24,294.556 1896 69.901 42.471 42.107 5,090.224 A sertéskereskedelem egészségügyi védelmére 1880-ban Kőbányán m. kir. állami állategészségügyi hivatal (sertésveszteglő) állittatott fel; ennek forgalmát v. ö. ezen munka V. kötetének 472. lapján. [10]
Tekintettel a termelő- és fogyasztóközönség érdekeire, a főváros hatósága 1895-ben a ferenczvárosi rendező pályaudvar petroleumrakodóján sertéslerakodót létesitett, mely a vele kapcsolatos sertés-consumvásárral együtt a sertéskereskedelemnek s ezzel kapcsolatban a hazai sertéstenyésztésnek hatalmas tényezőjévé, egyúttal azonban a főváros közélelmezésének is fontos eszközévé vált.
A ferenczvárosi sertés-consumvásár forgalma 1895-ben 106.140, 1896-ban pedig 256.283 darabra rugott; ebből helyi (budapesti) fogyasztás az előbbi évben 100.703, az utóbbiban 231.392 darab volt.
A sertéshizlaláson kivül még az ökörhizlalásnak van jelentősége; ezt a budapesti nagy szeszgyárakban űzik, a hol állandóan mintegy 5.000 darab marha van hizlalás alatt. A hizlalt marha Bécsbe szállittatik. Lótenyésztést a fővárosban nem űznek, de azért Budapest a lónemesités országos központja, mely a magyar lovaregylet, a lótenyésztés emelésére alakult részvénytársaság és az itt rendezett számos lóverseny által a lótenyésztésre jótékonyan hat. Jelentékeny végül még a baromfitenyésztés is, melynek czéljaira Kőbányán mintaszerüen berendezett baromfitenyésztés és hizlaló állittatott fel.Az ipar
E fejezet bevezető soraiban már ráutaltunk arra, mily fejletlen volt a főváros ipara a mult században; az 1777. évi adatok élénken illusztrálják az iparnak akkori helyzetét és nevezetesen arról tanuskodnak, hogy nagyobb ipartelepek akkor még csak csekély számmal léteztek. Az 1777. évi adatok szerint Budán 654 önálló mesterember, 1080 czéhbeli legény és 251 tanoncz volt, Pesten pedig 647 önálló mesterember, 1119 legény és 340 tanoncz; egy önálló iparosra tehát átlag alig jutott több mint két alkalmazott. Az iparnak századunk elején való állapotáról azon korbeli munkákban többféle érdekes adatot találunk. Annak illusztrálására, mely iparágak voltak akkor itt képviselve, közöljük Patacsich Józsefnek összeállitását a Pest városában 1830-ban talált mesteremberekről:
6 ács, 4 aczélműves, 28 arany- és ezüstműves, 2 aranyfonó, 2 aranylapitó, 9 aranyozó, 2 aranyszövő és hímvarró, 70 asztalos, 6 bábsütő [11], 12 bádogos, 91 bérkocsis (143 kocsival), 1 betűmetsző és öntő, 15 bocskorcsináló, 22 borbélyműhelyt tartó seborvos, 9 bőrfestő, 3 csatos, 4 csokoládékészitő, 11 cserepes, 14 cserző, 5 csiszár, 100 csizmadia, 9 czinöntő, 9 czirkalmos, 10 czukorműves, 7 dohánymetsző, 2 dróthúzó, 10 eczetfőző, 4 enyvfőző, 7 épitőmester, 5 érczboritó, 2 esernyőkészitő, 10 esztergályos, 7 fátyolszövő, 7 fazekas, 3 selyemfestő, 4 vászonfestő, 11 fésüs, 3 folttisztitó, 14 fuvaros, 16 gombkötő, 7 gomböntő, 9 gyógyszerész, 14 hajfodoritó, 3 hajfonó, 6 hajósmester, 27 halász, 4 harangöntő, 2 harisnyakötő, 6 harisnyaszövő, 4 hegedűkészitő, 92 hentes, 5 húrcsináló, 3 irhász, 1 iróónöntő, 3 skatulyakészitő, 30 kádár, 15 kalapos, 2 kardcsináló, 20 kárpitos, 8 kártyafestő, 42 kávés, 6 kefekötő, 8 keményitőcsináló, 4 kéményseprő, 7 képfaragó, 17 képiró, 13 kocsigyártó, 35 kertész, 4 késcsináló, 14 keztyűs, 20 kovács, 4 kőfaragó, 2 kőmetsző, 12 könyvkötő, 3 könyvnyomdász, 2 kövező, 6 köszörüs, 13 kötélgyártó, 3 krepinverő [12], 9 kútcsináló, 38 lakatos, 17 lakirozó [13], 13 mázoló, 46 mészáros, 32 molnár, 14 nyerges, 28 órakészitő, 2 óratokkészitő, 1 orgonakészitő, 4 paczalfőző, 26 pálinkaégető, 12 paplanos, 3 papirosnyomtató, 7 paszomántverő, 3 pépespapirkészitő, 7 pipafaragó, 11 posztós, 6 posztónyiró, 3 puskaagykészitő, 9 puskaműves, 4 ráspolykészitő, 3 rézmetsző, 7 rézműves, 3 réznyomtató, 7 rézöntő, 10 sapkacsináló, 4 sarkantyús, 7 sámfametsző, 1 serétöntő, 1 serfőző, 87 sütő (pék), 257 szabó, 21 szappanos, 8 szegcsináló, 15 szijgyártó, 9 szitás, 28 szűcs, 3 szűrszabó, 12 takács, 1 tekerőcsigakészitő, 2 tésztacsináló, 16 timár, 16 tubákcsináló, 8 tűcsináló, 15 üveges, 189 varga, 6 vargaeszközkészitő, 16 vattakészitő, 8 virágcsináló és 21 zeneszerkészitő.
Az ezredéves országos kiállitáson a főváros iparának minden nevezetesebb ága - az illető szakcsoportban - be volt ugyan mutatva, de ezen beosztás természeténél fogva Budapest fővárosnak ipara kellőleg nem domborodhatott ki. Az ezen sorok részére rendelkezésre álló tér nem elegendő arra, hogy a főváros iparának egyes ágak szerinti tüzetes részletezésébe bocsátkozzunk; de nem is lehet ezen soroknak más czélja, mint az ipari viszonyok fejlődésének statisztikai adatok alapján való általános jellemzése. E czélra először is az iparos népességnek számát mutatjuk be az 1870., 1881. és 1891. évi népszámlálás, valamint az 1883. évi iparfelvétel adatai szerint. Ezek szerint volt az iparral foglalkozó népesség száma:
az összes
lakosságnak1870-ben 48.156 1.78 %-a 1881-ben 58.051 1.63 " 1883-ben 55.425 - " 1891-ben 84.898 1.74 " Ezen adatok az iparos népesség számának erős emelkedéséről tanuskodnak, mi mellett azonban megjegyzendő, hogy ennek az össznépességhez való viszonyában lényeges változás nem állott be.
Az ipari népességnek a fővárosi statisztikai hivatal által megállapitott csoportok szerinti eloszlásából - melyet alább közlünk - kitűnik, hogy jelenleg a ruházatiipar, eledelipar, valamint vas- és fémipar csoportjai vannak legerősebben képviselve, a mennyiben azokban 19.553, illetve 13.832 és 14.033 egyén van foglalkoztatva és igy az előző évtized állapotához képest különösen a vas- és fémipar csoportjában igen nagy az emelkedés. Az iparos népesség ugyanis ekként oszlik meg az 1881. és 1891. évi népszámlálás adatai szerint:
1881. 1891. önálló alkalmazott önálló alkalmazott Eledelipar 2.647 7.222 3.227 10.555 Ruházati ipar 3.228 10.510 6.700 12.853 Épitőipar 310 3.095 646 5.790 Fonó-szövőipar 78 413 84 507 Anyagipar 57 356 38 863 Faipar 659 4.311 867 6.891 Vas- és fémipar 761 6.146 1.023 13.010 Szokszorositó-ipar 90 1.368 84 2.981 Iparos művészet 235 632 385 1.134 Műszeripar 194 398 249 931 Bőripar 235 1.180 117 1.081 Papiripar 137 214 Olaj- és zsiripar 37 68 45 1.081 Iparos festészet 120 601 163 1.300 Vegyes ipar 633 7.144 3.752 8.130 Összesen 9.284 43.444 [14] 17.567 67.331 Az egyes iparágakra térve át, csakis azokat soroljuk fel, melyeknek létszáma jelenleg ezernél több. Ezek a következők:
czipész 6.663 asztalos 5.819 férfiszabó 5.492 lakatos 4.951 vendéglős, korcsmáros 3.758 kőműves 3.239 nyomdász 2.766 kovács 2.191 mosás, tisztitás 2.151 női szabó 2.088
pék 2.006 mészáros 1.549 malomipar 1.487 kávés, kávémérő 1.322 hentes 1.298 bádogos 1.294 borbély, fodrász 1.149 géplakatos 1.124 ács 1.025 A foglalkozási viszonyok tekintetében következőképen oszlik meg a főváros iparos népessége:
1881. 1891. önálló vállalkozó 9.284 17.567 hivatalnok 430 2.652 segéd 31.022 49.878 tanoncz 7.289 10.172 munkás, napszámos 2.068 3.897 egyéb 7.958 732 mely összegekben azonban ama nagyszámu napszámosok nincsenek benne foglalva, kik a foglalkozási ágat nem részletezték tüzetesebben (ezeknek száma 1881-ben 34.567, 1891-ben 69.493 volt).
Az 1891. évi népszámlálás adatai alapján a magyar kir. központi statisztikai hivatal által készitett iparstatisztika az iparos vállalatoknak kis- és nagyipar jellege szerinti elosztását is feltünteti. Ezen adatok, kapcsolatban a kereskedelemügyi minisztériumban vezetett gyári törzskönyv adataival, a főváros iparáról általában és különösen annak nagyiparáról elég tüzetes és hű képet nyujtanak. Ezek szerint az ipari népesség a következőleg oszlik meg:
férfi nő együtt tulajdonképeni ipar 74.182 9.544 83.726 élvezeti és személyes szolgálati ipar 11.974 13.406 25.380 vándor ipar 189 2 191 házi- és népipar 4 596 600 A tulajdonképeni iparhoz tartozó mindössze 12.168 vállalat pedig a következőképen oszlik meg nagysága, illetve az alkalmazott segédszemélyzet száma szerint:
vállatok száma segédszemélyzet száma segédnélküli vállalat 4.459 - 1 segéddel dolgozó vállalat 2.648 2.648 2 - "" - 1.363 2.726 3-5 - "" - 1.966 7.406 6-10 - "" - 920 6.791 11-20 - "" - 445 6.323 20-nál több segéddel dolgozó vállalat 367 37.283 A kereskedelemügyi miniszteriumban vezetett gyári törzskönyv mindazon ipar-vállalatokat tekinti gyáraknak, melyek 20-nál több segédet foglalkoztatnak, vagy bárminő hajtóerőt (gőz, gáz, villamosság) alkalmaznak. Ezen nyilvántartás szerint volt a gyárak száma 1892-ben 378, 1893-ban 399, 1894-ben 451, 1896-ban 592.
Ezen gyárak (a kereskedelemügyi miniszterium jelentésében elfogadott ipar-csoportok szerint) következőleg oszolnak meg:
Mindezen adatok arról tanuskodnak, hogy az ipar - és nevezetesen a gyáripar - Budapesten újabb időben igen nagy lendületet vett. Kétségkivül része van ezen fellendülésben azon támogatásnak, melyben a kereskedelemügyi miniszterium az újonnan alakult gyárak és egyéb ipari vállalatok nagy részét állami kedvezmények és segély nyújtása által részesiti, a mihez a fővárosi hatóságnak a hazai ipar érdekében kifejtett áldozatkészsége is hozzájárul. Az e téren tapasztalható nagy fellendülés azonban leginkább onnan magyarázható, hogy a tőke és vállalkozási szellem mindinkább fokozódó mértékben fordul ipari vállalatok létesitése, névszerint ily czélú részvényvállalatok alapitása felé.
Vegyészeti ipar 52 Élelmezési ipar 67 Üditő ipar 28 Szesz- és söripar 17 Agyag- és üvegipar 28 Vas- és fémipar 59 Faipar 47 Bőripar 10 Papiripar 24 Fonó- és szövőipar 9 Ruházati ipar 23
Bútoripar 11 Ezüst- és apróáruipar 3 Sokszorositóipar 62 Hangszeripar 3 Tud. eszközök ipara 5 Épitőipar 30 Járműipar 5 Gépipar 79 Elektr. telepek ipara 11 Vegyes ipar 19 Összesen 592
Az ipari részvénytársulatok papirjai a hetvenes években erősen a névérték alatt állottak; 1878-ban érték el a névérték magasságát, de egészen 1888-ig nem erősen (30-40%) haladták azt túl; innen kezdve a papirok erősen emelkedtek és 1889-ben érték [el] a maximumot 260%-al. A bányászati vállalatok értékpapirjainak hasonló volt az árhullámzása, de 1888-tól kezdve az árfolyam rendkivül erősen felszállott, és a maximum 1891-ben állott be 550%-al. A közlekedési vállalatok árhullámzása kevésbbé volt erős, a maximum 1893-ban állott be 205%-al. A biztositóintézetek üzlete nagy ingadozásoknak volt kitéve, ezért az árfolyam is felette nagy ingadozásokat mutat; 1881-ben volt a maximum 430%-al. A pénzintézetek (takarékpénztárak és bankok) árfolyamértékének görbéje lassan, de fokozatosan emelkedik 290 százalékig.
Az ipari részvénytársulatok üzleteredményeinek tüzetesebb ismertetésére közöljük az alább következő táblázatokat, melyekben azoknak számát, részvénytőkéjét, tiszta nyereségét és osztalékát 1873-tól 1896-ig kitüntetjük. A táblázatokból kitünik, hogy az ipari részvénytársulatok száma ezen negyedszázadban 28-ról 137-re, részvénytőkéjük pedig 26,699.000 forintról 146,245.000 forintra emelkedett. A rendkivüli fellendülés az utosó néhány év vívmánya, mert még 1890-ben csak 46, sőt 1892-ben is csak 71 volt a vállalatok száma, a részvénytőke pedig még az utóbbi évben is alig a fele volt a mostaninak. Különösen hatalmas a fellendülés a vas- és gépipar, valamint a bánya- és ásványipar terén, a mint ez az alábbi adatokból kitünik:
Társulatok száma Részvénytőkéje frt. Vas- és gépipar: 1873 2 3,000.000 1890 5 17,920.000 1896 19 36,349.100 Bánya- és ásványipar: 1873 1 3,000.000 1890 4 3,496.000 1896 25 30,609.000 A tiszta nyereség évenként 8-10 millió forint között ingadozik, a mi 10-12 százaléknak felel meg; a tiszta nyereség aránya legmagasabb a vas- és gépipari vállalatoknál, bánya- és ásványipari és épitőipari társulatoknál. Az osztalék átlag 6-8 százalék között ingadozik és ugyancsak az emlitett vállalatoknál szokott legmagasabb lenni. (...)
A jövedelmezőség (vagyis az osztalék aránya az árfolyamértékhez) a malmoknál volt a legnagyobb, de egyúttal ott mutatja a legnagyobb ingadozásokat is; általában valamennyi ipari részvénytársulatnál erősen ingadozik és a legújabb időben 5-6 százaléknál nem magasabb, mig azelőtt 10-12 százalékra is rúgott.
Összes ipari részvénytársulatok.
Év Társulatok
számaRészvénytőke Tiszta nyereség Osztalék ezer forintban ezer forintban % ezer forintban % 1873 28 26.699 2.635 9.9 1.873 7.0 1874 26 26.096 1.033 4.0 1.311 5.0 1875 28 25.699 1.431 5.6 1.425 5.5 1876 27 22.259 1.821 8.2 1.509 6.8 1877 29 25.083 1.940 7.7 1.821 7.3 1878 29 25.274 3.395 13.5 2.334 9.2 1879 28 23.580 2.806 11.9 2.281 9.7 1880 27 21.731 1.787 8.2 1.523 7.0 1881 29 27.433 2.211 8.0 1.879 6.8 1882 31 31.825 3.948 12.4 2.948 9.3 1883 36 34.682 3.903 11.3 3.056 8.8 1884 35 40.909 3.525 8.6 2.868 7.0 1885 37 41.299 3.079 7.5 2.675 6.5 1886 39 41.388 2.705 6.5 2.599 6.3 1887 37 39.590 4.545 11.5 2.728 6.9 1888 40 41.755 4.994 11.9 3.328 7.9 1889 42 45.164 5.284 11.7 3.516 7.8 1890 46 49.262 6.790 13.8 4.683 9.5 1891 62 59.026 6.578 11.1 5.061 8.6 1892 71 71.835 5.885 8.2 5.228 7.3 1893 81 80.903 9.593 11.9 6.711 8.3 1894 97 101.411 10.270 10.1 8.019 7.9 1895 116 124.015 10.601 8.5 8.229 6.6 1896 137 146.245 9.136 6.2 8.925 6.1 Kereskedelem.
Pest városának kereskedelme már a mult században is sokkal fejlettebb volt, mint ipara. A régi irók úgy irnak róla, mint az osztrák birodalomnak Bécs után legnevezetesebb kereskedő városáról; kevésbbé élénk, de szintén elég fejlett volt ugyanakkor Buda kereskedelme. Az 1777. évi összeirás szerint ugyanis Pesten mindössze 489 egyén foglalkozott kereskedelemmel, és azok közt volt 238 önálló, 183 czéhbeli segéd és 68 inas; Budán 318 egyén élt kereskedelemből, közöttük 273 önálló, 28 segéd és 19 inas. Budán eszerint több önálló kereskedő volt, de azok közt nagy számmal olyan kiskereskedő, kinek segédszemélyzete nem volt. Patacsich [15] szerint 1830-ban 840 volt a pesti kereskedők száma, kik közt azonban 258 szatócs és 39 zsibárús [16], valamint 40 ügynök volt; a nagykereskedők számát ugyanő 27-re teszi. Häufler az ötvenes évek elején már 1159-re teszi a pesti kereskedők számát, mig Budáról csak 143-at emlit; az utóbbi város kereskedésének hanyatlása ebből eléggé felismerhető. A kettős fővárosban a kereskedelem fellendülésére első sorban a hajózás működött közre; de Budapest kereskedelme jelen nagyságát és jelentőségét csak akkor érte el, midőn a vasuti hálózat kiegészült s annak természetes központjává Budapest vált. A közlekedési eszközökön kivül a kereskedelem erősbödéséhez szükséges intézmények is teljes számmal megvannak Budapesten és biztositják neki szerepét a jövőben, mint a Kelet és Nyugot közvetitője a nemzetközi kereskedelemben. A kereskedelmi vállalkozás támogatására jelentékeny tőkékkel rendelkező pénz- és hitelintézetek állanak fenn és a hitelszervezet Budapesten van összpontositva.
A kereskedelem emelésére szolgáló legfőbb tényezők az árú- és értéktőzsde, a kereskedelmi múzeum [17], a közraktárak és elevátor [18], a vásárcsarnok, a kereskedelmi és iparkamara, a kereskedelmi csarnok stb.
Az árú- és értéktőzsde eredetileg (1853-ban) mint gabonacsarnok keletkezett, a mi szintén hozzájárult ahhoz, hogy a magyar gabonakereskedelem súlypontja Győrből Budapestre kerüljön; 1864-ben az értéktőzsde is életbe lépett. A tőzsde forgalmának jellemzésére szolgálhatnak a következő adatok:
A tőzsdetagok száma 1865-ben 332 volt, 1896-ban 1515.
A tőzsdei ügynökök száma 1880-ban 164 volt, 1896-ban 197 (köztük 108 gabona- és 57 értéküzleti ügynök).
Az árúüzleti leszámoló iroda forgalmát a következő táblázat tünteti fel:
Leszámolásra került termények: Kifizetett
különbözetÉv Buza Rozs Árpa Zab Tengeri Repcze Szilva Szilvaiz Összesen a) Mennyiség ezer métermázsákban. frtokban 1884 4.327.0 23.5 0.5 340.0 3.205.0 195.0 30.1 5.6 8.126.7 2,064.675 1885 4.419.0 40.0 - 663.0 2.878.0 118.0 42.7 3.7 8.164.4 2,125.654 1886 2.426.0 10.0 - 393.0 2.711.0 141.5 112.4 6.4 5.800.3 1,362.848 1887 3.702.0 4.5 - 704.0 2.497.0 88.5 64.6 1.6 7.062.2 1,793.688 1888 4.844.0 7.0 4.0 1.008.0 4.041.0 120.0 95.3 13.6 10.132.9 1,286.733 1889 7.990.0 1.5 - 693.0 4.186.0 148.5 149.4 19.6 13.188.0 2,796.514 1890 5.608.0 1.0 3.0 936.0 4.581.0 393.0 231.9 20.6 11.774.5 2,089.111 1891 4.782.0 10.0 - 2.013.0 4.892.0 362.0 164.1 16.4 12.239.5 3,248.445 1892 5.576.0 69.0 23.0 1.417.0 5.228.0 312.5 121.0 26.2 12.772.7 2,901.151 1893 5.260.0 317.5 - 1.118.0 7.997.0 310.0 164.3 19.7 15.186.5 2,670.780 1894 5.862.0 672.0 9.0 1.341.0 5.609.0 260.5 99.3 11.1 13.863.9 2,008.523 1895 8.039.0 1.250.0 84.0 996.0 5.140.0 273.0 69.3 5.7 15.847.0 2,591.940 1896 5.928.0 984.5 29.5 673.0 5.403.0 206.0 24.5 1.6 13.250.1 1,548.430 b) Kifizetett különbözetek ezer forintokban. 1891 1.702.6 8.2 - 271.5 966.0 202.1 85.1 13.0 - 3,248.445 1892 1.775.6 14.8 1.0 150.6 609.7 134.6 187.6 27.2 - 2,901.151 1893 1.137.7 118.5 - 142.9 847.5 227.7 185.3 11.1 - 2,670.780 1894 1.151.7 102.3 1.2 105.2 497.7 96.6 48.7 5.2 - 2,008.523 1895 1.102.7 152.6 16.2 110.8 1.059.5 87.2 58.6 4.3 - 2,591.940 1896 541.2 141.7 1.1 68.5 731.7 26.3 36.3 1.5 - 1,548.430 A tőzsdén lebonyolitott gabonakereskedelem rendkivüli emelkedését tanusitja az alább következő táblázat, mely szerint a forgalom 1864-től 1896-ig másfél millió métermázsáról közel tizmillió métermázsára emelkedett.
Gabonakereskedelem a budapesti tözsdén 1864-1896. években (Métermázsákban):
Év Buza Rozs Árpa Zab Tengeri Repcze Összesen 1864 968.800 163.800 81.600 81.490 153.720 1,449.410 1865 1,152.000 299.700 62.400 112.280 269.640 1,896.020 1866 1,751.000 387.000 125.490 628.760 430.260 3,322.510 1867 2,482.100 401.250 164.900 240.280 327.190 3,615.720 1868 3,007.600 463.05 513.000 356.400 405.900 4,745.950 1869 2,824.800 306.160 242.300 182.300 492.000 4,047.560 1870 3,007.600 338.050 132.400 176.640 298.580 3,953.270 1871 2,839.000 344.650 160.600 135.520 248.720 3,778.490 1872 2,492.500 233.100 94.400 108.080 439.260 3,367.340 1873 2,690.000 274.350 203.600 206.640 464.000 3,838.590 1874 2,361.800 226.750 168.400 158.660 295.260 3,210.870 1875 3,038.000 181.000 184.000 162.000 244.000 3,809.000 1876 3,316.000 193.000 164.000 231.000 324.000 4,228.000 1877 3,040.000 211.000 288.000 142.000 708.000 4,389.000 1878 3,533.000 232.800 248.300 191.200 474.300 4,679.600 1879 3,840.000 261.600 199.900 176.100 627.000 5,104.600 1880 3,371.000 232.800 235.900 317.800 437.100 4,594.600 1881 3,549.000 191.700 251.500 192.600 502.000 4,686.800 1882 4,620.000 283.500 445.000 232.100 542.500 6,123.100 1883 4,680.000 258.000 496.000 230.900 772.000 6,436.900 1884 4,995.000 238.000 496.500 248.300 666.000 6,643.800 1885 4,825.000 232.200 474.500 246.500 740.500 6,518.700 1886 5,000.000 216.000 348.000 215.000 733.000 6,512.000 1887 5,245.000 289.900 502.000 236.000 626.000 6,898.900 1888 6,185.000 244.600 571.000 169.400 915.000 8,085.000 1889 6,225.000 273.900 512.000 215.100 793.300 8,019.300 1890 6,111.000 317.500 468.500 170.100 672.000 7,739.100 1891 6,055.000 462.200 321.700 218.600 536.000 45.000 7,638.500 1892 6,208.000 315.000 333.600 230.500 514.000 79.000 7,680.100 1893 6,980.000 341.000 618.500 262.500 670.000 55.000 8,927.000 1894 6,895.000 382.000 661.000 285.000 724.000 81.500 9,028.500 1895 7,815.000 450.000 346.000 287.000 732.500 71.800 9,702.300 1896 8,330.000 432.200 341.500 301.000 424.000 59.400 9,888.100 A tőzsdeforgalom nagy emelkedésével arányban a tőzsdei választott biróság működése is fokozódott; mig 1880-ban a benyujtott ügydarabok száma nem volt több 893-nál, addig 1896-ban már 3157-re rúgott.
A kereskedelmi muzeum állami segélyben részesülő intézmény, melynek czélja a hazai iparczikkeknek a fogyasztó közönséggel való megismertetése és a termelőknek külföldre, nevezetesen a keleti országok piaczaira szállitandó árúczikkek felől való tájékoztatása. E czélból a muzeum a városligeti iparcsarnokban fennálló állandó kiállitáson felül ideiglenes kiállitásokat rendez s a Balkán-félsziget jelentékenyebb városaiban fiókintézeteket tart fenn.
Az elevátor és a közraktárak 1880-1882. években épültek 3 1/4 millió forint költségen; mindkettőt a magyar leszámitoló és pénzváltóbank bérli. Forgalmuk (a nyugati pályaudvaron 1895-ban megnyilt új közraktár forgalmával együtt) fennállásuk óta jelentékenyen emelkedett. (...)
A kereskedelem legjelentékenyebb ágai a már emlitett gabonakereskedelmen kivül a marha-, ló-, juh-, sertés- és lisztkereskedés.
A marhavásár forgalma a főváros egyesitése (1873) óta mintegy megkétszereződött. A felhajtás jelenleg évi 550.000-600.000 darabra rug és a felhajtott marhának mintegy 95 százaléka szokott vevőre találni. A felhajtásra kerülő vágómarhának mintegy kétharmadrésze magyarországi, a többi kevés kivétellel szerbiai eredetü és ez túlnyomó részben ökör. A gazdasági marha kivétel nélkül magyarországi, leginkább Pest, Tolna és Szatmár vármegyékből. Juh és kecske nagyobb mennyiségben hajtatik fel Szerbiából, borju kevés kivétellel csak Magyarországból. A felhajtott marhának körülbelül kétharmada talál a fővárosban vevőt, a többi másfelé szállittatik; a legnagyobb mennyiség Magyarország különböző részeibe adatik el, de jelentékenyebb mennyiségek szállittatnak Ausztriába (leginkább Bécsbe és Csehországba) és Francziaországba is, utóbbi országba juhok. (...)Közlekedés
Az anyagi műveltség és a forgalom fokozódásával a közlekedési eszközök tökéletesbülésének is lépést kellett tartania. A mult században és századunk első felében, egészen 1846-ig, az országutakon kivül a Duna volt a főváros egyetlen forgalmi eszköze. Már 1827-ben történt ugyan kisérlet egy vasut épitése iránt és a pest-kőbányai úgynevezett lebegő vasut [19] létre is jött, de forgalmának csekély volta miatt csakhamar beszüntettetett. Hosszas sikertelen tárgyalások és kisérletezések után végre 1846. julius 15-én megnyilt az első vasuti vonal, mely Pestet Váczczal kötötte össze. Két évvel rá megnyilt a czeglédi vonal is; az ezután következő 13 év alatt Budapestről kiinduló újabb vonalak ugyan nem épültek, de azért Budapest forgalmi jelentősége nagyban emelkedett a már megkezdett vasuti vonalaknak nagyobb távolságokra való kiépitése által. Igy jutott Budapest a váczi vonal lassankénti kiépitése által már 1850 végén Bécscsel közvetlen vasuti összeköttetésbe, 1854-ben déli irányban már Szegedig, 1857-ben Temesvárig volt a vasuti hálózat kiépitve, s ugyanez évben Debreczen, a következőben Nagyvárad és Arad, majd két évvel rá Nyiregyháza és Kassa is bevonatott a forgalmi hálózatba. 1861-ben a déli vasut kanizsai vonalának megnyiltával Budapest közlekedése délnyugati irányban Pragerhofig nyert vonalat. Innen kezdve azután rohamosan fejlődött a magyar vasuti hálózat és a Budapestről kiinduló vasuti vonalak is folyon szaporodtak. 1867-ben kiépült a hatvani vonal és a kőbányai felső pályaudvarról a józsefvárosi és a kőbányai alsó pályaudvarra vezető szárnyvonalak; 1870-ben Kolozsvárral, 1872-ben Ruttkával, 1875-ben Gráczczal létesült az összeköttetés. Megvalósulásához közeledett Széchenyi 1848. évi programmja: »A magyar kereskedelem és iparfejlődés gyűlpontja Budapest, ez az ország szive, melynek irányában úgy lehet tekinteni az egyes közlekedési vonalakat, mint megannyi főeret, mely a szivből a vérforgást az ország véghatáráig eszközli. E szerint Budapestről, ezt mint központot tekintve, úgy kell fővonalakat vezetni, hogy azok hazánkat világkapcsolatba juttassák s e jótéteményt lehetőleg minden országrészre áraszszák.« Jelentékeny mértékben tökéletesbült Budapest vasuti hálózata 1877-ben a ferenczváros-kelenföldi, kőbánya-hizlaldai és ferenczváros-kőbányai vonalak kiépítése által. 1879-ben a fővámház is bevonatott a vasuti hálózatba, 1882-ben a rákos-ujszászi vonallal újabb nagyjelentőségü lépés történt a magyar államvasutak versenyképességének fokozására. Ugyanakkor szaporittattak a főváros területén lévő állomások és megnyilt a budapest-szabadkai vonal. A legnagyobb fellendülés azonban 1884-ben állott be, a midőn a budapest-bécsi dunajobbparti vasuti vonal megnyilt és az államvasutaknak eddig szétszórt és kezdetleges pályaudvarokon lebonyolitott összes személyforgalma az ujonnan létesitett központi (ma keleti) pályaudvaron összpontosittatott. Az osztrák-magyar államvasut államositása, valamint megelőzőleg a zóna-dijszabás behozatala a főváros személyforgalmát nem remélt módon növelte. Hozzájárult még 1887 óta a helyi érdekű vasutak hálózatának fokozatos kiépitése, mely a szomszédos községekkel való forgalmat úgyszólván megteremtette.
A vasuti forgalom fellendülésével a dunai gőzhajói forgalom korántsem tartott lépést. A dunai forgalmat 1895-ig az egyetlen Dunagőzhajózási társulat tartotta fenn, melynek személyforgalma azonban az utolsó években - különösen a vasuti közlekedés olcsóbbulása folytán - tetemesen csökkent. Az 1895-ben alakult magyar folyam- és tengerhajózási társulat a dunai személyforgalmat ismét valamivel élénkebbé tette.
Az a rendkivül nagy emelkedés, mely a személyforgalom tekintetében 1874 óta észlelhető, e szerint kizárólag a vasuti forgalom tökéletesbülésétől ered. 1874-ben Budapest összes vasuti és gőzhajózási személyforgalma 1,752.000 személyre rugott (ebből 472.000 a hajóforgalom). Egészen 1882-ig nem mutatkozott semmiféle számottevő emelkedés a forgalomban, innen kezdve lassanként emelkedett és 1888-ban 3,227.000 személyre rugott. A zóna-dijszabásnak 1889. augusztus 1-én való életbeléptetése következtében az állami vasutak forgalma egyszerre megkétszereződött, minek folytán a főváros összes személyforgalma több mint két millió személylyel növekedett. Innen kezdve rohamosan erősbödött a forgalom, úgy hogy 1896-ban már a 14 millió személyt meghaladta.Helyi közlekedés
A főváros helyi közlekedésére szolgáló intézmények közül - a dunai helyi közlekedésre szolgáló hajókon kivül - a közuti vasut a legrégibb. Pesten 1866-ban, Budán egy évvel reá épült az első lóvonatu közuti vasút, melyeknek 1878-ban történt egyesitéséből a budapesti közuti vasut keletkezett. Ez az idők folyamán annyira fejlődött, hogy pályahossza 1896-ban már 48 kilométernyi kiterjedést nyert; a hálózatnak a legutóbbi két év alatt villamos üzemre történt átalakitása és újabb vonalakkal való bővitése a főváros helyi közlekedésének történetében fordulópontot jelent. Terjedelemre nézve és forgalmának nagyságára nézve vetekszik vele az 1889-ben alakult villamos városi vasút, a fővárosnak első villamos erőre berendezett vasutja. E két vállalathoz csatlakozott újabban a budapest-ujpest-rákospalotai villamos vasut és a Ferencz-József földalatti vasút. A többi fennálló közlekedési vállalatok a budai hegypálya (sikló), a svábhegyi fogaskerekü vasut, a margitszigeti lóvasút, továbbá az alagút és a három nagy dunai híd.
Ezen közlekedési eszközök rohamos tökéletesbülése folytán a helyi személyforgalom óriási mértékben emelkedett, mint ez az országos kiállitáson bemutatott grafikus rajzban szemlélhetővé volt téve. Az összes személyszállitó vállalatok forgalma 1875-ben 20,863.000 személyre rugott, egészen 1884-ig nem fokozódott nagyobb mértékben, de innen kezdve rendkivül gyorsan emelkedett, úgy, hogy 1896-ban már 87 milliónál többre szállt fel. Ezen nagy emelkedés leginkább a közúti és városi villamos vasut forgalmának felette intenziv fokozodásából ered; a közuti vasut 1875-ben csak 6,892.000 embert szállitott, ma ellenben már 26,410.000-et; a villamos vasut pedig, mely 1889-ben 552.000 személylyel kezdte meg forgalmát, 1896-ban már nem kevesebb, mint 22,327.000 személyt szállitott. Elég jelentékeny még a dunai hidak, az alagút és a svábhegyi fogaskerekü vasut forgalmának emelkedése, mig a többi vállalatok forgalma kevésbé módosult. (...)
Év Közúti vaspálya Városi (villamos) vasut Ferencz József földalatti vill. vasut Bpest-Ujpest-Rákospalotai villamos vasut Margitszigeti lóvasut Hegypálya Svábhegyi fogaskerekű vasut (folytatás a következő táblázatban) Összesen 1875 6,892.487 - - - 70.650 400.345 95.490 ... 20,863.165 1876 6,507.907 - - - 33.330 415.308 99.076 ... 20,820.498 1877 6,086.887 - - - 51.137 396.214 64.962 ... 20,298.291 1878 6,118.386 - - - 46.964 406.120 65.025 ... 20,646.538 1879 6,798.529 - - - 51.660 376.715 69.418 ... 21,337.575 1880 7,139.757 - - - 42.780 409.424 82.064 ... 21961.125 1881 7,872.277 - - - 54.751 430.051 88.750 ... 23,715.748 1882 8,146.794 - - - 44.654 442.818 105.380 ... 24,724.072 1883 9,081.036 - - - 41.575 366.942 106.355 ... 26,039.130 1884 10,118.969 - - - 39.051 457.220 133.837 ... 27,976.210 1885 12,696.919 - - - 63.531 571.787 148.402 ... 32,201.846 1886 11,309.453 - - - 29.135 456.110 151.668 ... 30,113.527 1887 13,324.721 - - - 29.512 440.117 171.402 ... 32,098.052 1888 14,621.427 - - - 28.033 491.007 172.579 ... 34,303.993 1889 17,685.107 551.678 - - 30.570 492.734 186.874 ... 38,548.423 1890 18,104.164 4,459.234 - - 31.618 453.365 201.490 ... 43,528.159 1891 17,989.312 8,668.747 - - 34.000 464.250 217.840 ... 48,032.140 1892 18,683.536 10,989.172 - - 26.460 485.387 237.134 ... 51,838.106 1893 20,079.680 12,499.884 - - 29.813 505.615 227.564 ... 55,042.735 1894 22,152.147 15,542.552 - - 28.245 500.506 231.980 ... 61,280.390 1895 23,365.949 17,212.653 - - 30.792 503.030 241.062 ... 67,834.677 1896 26,409.676 22,327.377 3,147.950 2,345.164 40.215 625.660 222.841 ... 87,060.782
Év (folytatás az előző táblázatról) Dunagőzh. társaság helyi hajói Csavar gőzösök Lánczhid Margithid Ferencz József-hid Alagút Társaskocsi részv. társulat Összesen 1875 ... 537.910 3,068.138 8,549.200 - - 1,248.945 - 20,863.165 1876 ... 728.626 3,022.732 7,775.217 1,036.266 - 1,202.430 - 20,820.498 1877 ... 754.441 3,463.795 7,185.200 1,207.800 - 1,087.855 - 20,298.291 1878 ... 1,035.230 3,391.408 7,029.000 1,299.800 - 1,254.605 - 20,646.538 1879 ... 911.204 3,261.880 7,175.464 1,397.000 - 1,294.985 - 21,337.575 1880 ... 985.822 3,037.720 7,438.313 1,484.000 - 1,341.245 - 21961.125 1881 ... 1,094.464 3,111.181 8,070.124 1,577.000 - 1,417.150 - 23,715.748 1882 ... 1,192.644 3,658.402 8,226.684 1,701.600 - 1,505.096 - 24,724.072 1883 ... 1,186.764 3,585.561 8,262.600 1,779.800 - 1,628.497 - 26,039.130 1884 ... 1,037.009 3,875.404 8,556.200 1,946.200 - 1,794.320 - 27,976.210 1885 ... 1,407.581 3,657.820 9,549.782 2,203.819 - 1,902.205 - 32,201.846 1886 ... 1,333.056 3,279.545 9,318.800 2,366.000 - 1,869.760 - 30,113.527 1887 ... 1,237.055 2,936.300 9,523.200 2,524.000 - 1,911.745 - 32,098.052 1888 ... 1,079.177 3,522.695 9,670.000 2,725.600 - 1,993.475 - 34,303.993 1889 ... 1,163.855 3,733.695 9,922.980 2,760.000 - 2,020.930 - 38,548.423 1890 ... 1,169.403 3,923.995 10,244.800 2,891.600 - 2,048.490 - 43,528.159 1891 ... 1,011.405 3,761.561 10,684.000 3,085.000 - 2,116.025 - 48,032.140 1892 ... 1,091.970 4,059.807 10,792.000 2,194.400 - 2,278.240 - 51,838.106 1893 ... 884.504 4,102.500 10,842.800 3,467.200 - 2,403.175 - 55,042.735 1894 ... 902.869 4,251.561 11,285.600 3,836.000 - 2,566.930 - 61,280.390 1895 ... 835.440 3,857.195 11,491.600 4,198.800 - 2,667.590 3,420.566 67,834.677 1896 ... 1,876.387 4,119.058 11,864.400 4,706.400 655.600 2,904.510 5,815.544 87,060.782 Idegenforgalom
Azon tapasztalat, hogy Budapest idegenforgalma - a fővárosnak minden terén mutatkozó nagy haladása mellett - még igen csekély, a főváros hatóságát 1888-ban arra inditotta, hogy bizottságot alakitson az idegenek forgalmának emelésére. Ezen bizottság néhány éven át nagy ügyszeretettel és szakértelemmel működött olyan irányban, hogy Budapest iránt az érdeklődést a külföldön felköltse és az utazó közönség figyelmét fővárosunkra felhívja, utóbb azonban működését teljesen megszüntette. Daczára ennek, az idegenek forgalma az utolsó években - kétségkivül leginkább a zónadijszabás életbe léptetése folytán - meglehetősen emelkedett, habár más nagyvárosok forgalmához képest még mindig csekély.
A főváros idegenforgalmára vonatkozólag, melyet alább részletes adatokban mutatunk be, általánosságban meg kell jegyeznünk, hogy annak legnagyobb részét, több mint két harmadrészt (68-72%) hazánk népessége szolgáltatja; a tulajdonképeni idegenek forgalma ehhez képest csekély, Ausztria 18-20 százalékkal, a külföldi csak 10-12 százalékkal vesz benne részt. Még az 1885. évi országos kiállitás sem birta a forgalmat lényegesebben fokozni, 1896-ban azonban sikerült a külföld figyelmét oly mértékben hazánkra irányitani, mint eddig még egy évben sem. Ha mindamellett azt látjuk, hogy ezen évnek 152.000 főnyi idegenforgalmából csak 34.000 jut Ausztriára és 25.000 a többi külföldre, úgy azon örvendetes jelenség mellett is, hogy úgy a külföld, mint Ausztria részéről lassanként fokozódik az érdeklődés Budapest iránt el kell ismernünk, hogy e téren még mindig nagyon hátramaradtunk.
A főváros idegenforgalmára vonatkozó adatok (a szállodák vendégkönyvei alapján összeállitva) 1885 óta állanak (az 1886. év kivételével) rendelkezésünkre, bár ezek korántsem tanusitanak akkora fejlődést, minőt a főváros életében bármely irányban tapasztalunk. (...)
Idegenforgalom országok szerint 1885-1896. években: Ország 1885 1887 1888 1889 1890 1891 1892 1893 1894 1895 1896 Magyarország 66.775 63.580 59.523 75.560 82.878 86.942 80.296 89.189 87.577 86.589 - Ausztria 23.153 17.360 17.326 20.643 24.391 24.282 22.472 23.607 25.666 26.470 - Ebből Bécs 15.382 12.678 12.582 14.821 17.172 16.811 16.181 17.051 18.383 18.990 - Németország 4.081 3.120 3.299 3.849 5.358 5.370 4.152 4.686 5.644 6.019 9.182 Franciaország 1.614 1.068 968 1.064 1.430 1.650 1.160 1.129 1.232 1.325 2.164 Nagybritannia 1.100 695 705 720 843 906 704 706 865 834 1.865 Olaszország 593 370 194 299 413 568 526 551 937 752 1.613 Oroszország 420 168 138 312 511 443 203 361 373 568 1.566 Svájcz 312 254 314 293 348 315 215 253 353 326 428 Holland 151 137 122 111 101 127 89 96 140 160 299 Belgium 213 146 151 150 163 197 145 155 208 284 332 Skandinávia, Dánia 143 90 58 49 146 125 91 56 118 129 369 Spanyolország, Port. 72 58 30 66 46 93 18 13 45 53 101 Szerbia 1.045 736 697 954 1.344 1.980 1.123 1.111 961 971 927 Románia 1.378 756 647 1.853 1.686 1.795 1.364 1.378 1.499 1.726 2.762 Bulgária 170 146 187 328 431 506 284 323 389 389 621 Törökország 237 189 219 432 329 397 289 231 238 295 557 Görögország 59 31 18 34 67 48 47 46 37 84 73 Bosznia-Herczegovina 179 189 145 303 365 354 309 368 378 355 556 Ázsia 28 27 23 123 40 55 56 47 84 57 116 Afrika 38 22 34 29 62 47 44 40 37 79 118 Egyesült-Államok 425 269 435 581 607 553 532 257 408 541 1.047 Egyéb Amerika 49 36 47 76 70 45 25 31 48 49 70 Ausztrália 17 9 16 12 17 26 10 8 8 6 8 Összesen 102.252 89.456 85.296 107.841 121.646 126.824 114.154 124.642 127.245 128.061 152.567 1. Horvátországgal együtt. (A szerk. megj.)
2. A Millenniumi Kiállítás, amelyre összeállított statisztikák felhasználásával írta meg könyvét a szerző. (A szerk. megj.)
3. Ezen népszámokat az 1720. évi conscriptió alapján Acsády Ignácz állapitotta meg. V. ö.: Magyarország népessége a pragmatica sanctio korában. (Magyar Statisztikai Közlemények, új folyam, XII. kötet. Budapest, 1896.) Kőrösy József a népszámot Pestre nézve 2.600, Budára (Ó-Budával) 9.600-ban vette fel. (V. ö. Budapest főváros az 1881-ik évben, I. kötet, 9. lap). Rómer Flóris a belvárosi egyház 1698. és 1699. évi anyakönyvének adatai alapján Pest népességét 4.416 főre becsülte, mig 1695-re csak 3.387 főnyi lakosságot vett fel. Tény, hogy a város akkor népesebb volt, mint a XVIII. század elején, V. ö. Rómer Flóris: A régi Pest. Budapest, 1873. 201. lap. (A szerző megj.)
4. Ezen összeirás eredményei, melyek az országos levéltárban őriztetnek, 1897-ig ismeretlenek voltak. V. ö. Dr. Thirring Gusztáv: Városaink népesedési viszonyai 1777-ben. (Földrajzi Közlemények 1898. évi folyamában.) (A szerző megj.)
5. Az 1780-1810. évekről Óbuda lakossága hiányzik. (A szerző megj.)
6. A katonaság a népszámban benfoglaltatik. (A szerző megj.)
7.Ezen adatokat a fővárosi statisztikai hivatal állitotta össze, és a Statisztikai Havi Füzetek 273-274. számában közölte. (A szerző megj.)
8. Szaporodási. (A szerk. megj.)
9.Példának okáért. (A szerk. megj.)
10.Ezt a részletet már nem közöljük. (A szerk. megj.)
11.Mézeskalácsot, mézesbábot készítő sütőiparos. (A szerk. megj.)
12. Kreppvászon készítő. (A szerk. megj.)
13. Lakkozó. (A szerk. megj.)
14. Ezenkivül 5.323 egyén, akinek munkaviszonya nem volt megállapitható. (A szerző. megj.)
15. Patachich József 19. századi várostörténész, főműve: Szabad Királyi Pest városának leírása (1831). (A szerk. megj.)
16. Használt holmikkal kereskedő személy. (A szerk. megj.)
17. Magyar Királyi Kereskedelmi Múzeum: a Kereskedelemügyi Minisztérium hozta létre 1886-ban az 1885. évi országos kiállítás anyagának egy részéből. (A szerk. megj.)
18. 1880-1883 között épült gabonaraktár a Boráros téren. Neve a benne felépített, gabonamozgatásra használt szállítóeszközből ered. (A szerk. megj.)
19.1827-28 között épült és üzemelt. A gerendapályára erősített sínszálak azonban nem váltak be, így lebontották. (A szerk. megj.)
EPA Budapesti Negyed 10. (1995/4) Gerő A.: Előszó < > A VIII. Törvénycikk