Csaknem százan szenvedtek fagyhalált Magyarországon
Bár az átlagos kanadai telekhez képest egészen tűrhetőek Magyarországon a téli hónapok, mégis szokatlanul hideg lesz Budapesten az idei minusz nyolc fok szilveszter-éjszakáján. Az újévi ünnepeket beárnyékolja az a lehangoló hír, hogy idén 99-en szenvedtek fagyhalált Magyarországon. A Magyar Szociális Fórum (MSZF) adatai szerint, a kilencvenkilenc áldozat közül ötvenheten saját otthonukban haltak meg a hidegtől, jelezve hogy milyen problémát okoz az elszegényedett lakások és házakban a fűtés hiánya. Csupán Karácsony és új év között huszonkettővel nőtt a fagyhalál áldozatainak száma.
Az MSZF képviselői a Fidesz-KDNP kormányhoz fordultak egy törvényjavaslattal, melynek értelmében az állami szervek kijelölt dolgozói ellátogatnának a veszélyeztetett otthonokba és azonnali segélyt adnának mindazoknak, akiket fagyhalál fenyeget. A tél elején (tehát még az ünnepek előtt) került a kormány elé az MSZF által benyújtott törvény, illetve rendelet-tervezet, de a Fidesz-KDNP a mai napig nem intézkedett.
Kanadában az elmúlt két hét során két fagyhalálról olvashattunk az újságokban, de Magyarországgal ellentében, mind a két áldozat az utcán halt meg. Az egyik áldozat a 27 éves Michael Besner, akinek holttestét a montreáli Lachine kanális partján találták meg, közel a Bonaventure gyorsforgalmi autóroutehoz. Besner holtestét a Five Roses gyárnál dolgozó munkások fedezték fel másnap reggel. A másik áldozat a 41 éves Neeland Rumble, egy Sarniához közeli, kisforgalmú országúton távozott az élők sorából. Nem tudni, hogy Rumble miért szállt ki kocsijából az országúton, de a fagy okozta halálát.
Folytatódik a bizonytalanság a clevelandi Szent Imre templom körül
A clevelandi papi szolgálattól eltiltott Siklódi Sándor atya ellenáll a püspöknek és magyar szentmisét celebrált egy angol egyházközségben
Hagyományos karácsonyi ünnepet rendeztek a magyar cserkész csapatok a hat hónapja bezárt clevelandi Szent Imre templomban, melynek köszönhetően ismét nyítva állt a magyar közösség előtt a 106 éves templomépület. A templom padsorai megteltek a felszámolt egyházközség híveivel, akik magyar karácsonyi dalokat énekeltek együtt a színes műsorszámokra is felkészülő cserkészekkel. A clevelandi Richard Lennon püspökkel létre jött egyezmény szerint, a clevelandi magyar cserkészek továbbra is használhatják a templom épületet, de szentmisét semmiképpen nem tarthatnak.
A Szent Imre Egyházközség jövője felett azonban továbbra is ott a nagy kérdőjel, mivel a Vatikán Papi Kongregációja ismét elhanyagolta a felülvizsgálati kötelességét és nem válaszolt a magyar templom fellebbezésére az általuk kitűzött november 30-ai határidőig. Peller Miklós, a Szt. Imre templom ügyvívője 2009 júniusában nyújtotta be a közösség fellebbezését és az azóta eltelt húsz hónap során többszöri halasztást eszközölt a Papi Kongregáció.
Peller úr szerint a Papi Kongregáció folyamatosan lekezeli a híveket, a vatikáni szervezet magatartása pedig egyszerűen “minősíthetetlen.”
“Sajnos, a Szentszék Papi Kongregációjának a hanyagsága, nemtörődömsége, saját törvényeinek a semmibevevése, híveinek lekezelése és többszöri átrázása, a határidők megtoldásával kapcsolatos valótlanságok állítása minősíthetetlen”–mondta a Szt. Imre templom ügyvívője.
A templomban megtartott magyar karácsonyi műsor után Peller úr jelezte, hogy van még remény a közösség számára. “Templomunk még áll a cserkészek gyámsága alatt, bármennyire is igyekezett a püspök azt elvenni tőlünk”–jelezte Peller Miklós.
Lennon püspök azt feltételezte, hogy a Szt. Imre templom hívei szó nélkül átmennek a rendkivül veszélyes, lepusztult városnegyedben lévő Szent Erzsébet templomba, de ez a mai napig nem történt meg. Ehelyett a St. Colman templomban tartanak (az egyházmegye által nem engedélyezett) magyar szentmisét minden harmadik vasárnap, Bob Begin atya közreműködésével. Begin atya jelenleg magyarul tanul, annak érdekében hogy magyarul mondhassa el a Szentmise alatt az imákat. Az októberi szentmiséken a clevelandi papi szolgálattól eltiltott Siklódi Sándor atya is nyíltan keresztülhúzta Lennon püspök dekrétumát, amikor magyar misét celebrált a St. Colman templomban. Azóta azonban Chicagoba helyezték át a clevelandi magyar papot.
Békét Karácsonyra
A kanadai Huron nemzet karácsonyi énekével–mely huron nyelven, angolul és franciául hangzik el az alábbi videón–kivánunk békés, nyugodt ünnepeket honlapunk olvasóinak. A Huron Carol-t Jean de Brébeuf jezsuita pap írta 1643-ban, amikor a Huron néppel élt együtt. A dal eredeti címe “Jesous Ahatonhia,” mely annyit jelent, hogy Jézus megszületett. Csaknem egy évszázaddal Brébeuf halála után írták le először a dalt és szövegét, De Villeneuve atya segítségével. A dalszámban hallható angol-nyelvű szöveget Jesse Edgar Middleton írta 1926-ban. A dalt Monique Fauteux québeci énekes adja elő.
A dal szövege huron első nemzet nyelven és angolul:
| Na kesikewiku’sitek jipji’jk* majita’titek It was in the moon of the wintertime when all the birds had fledKji-Niskam petkimasnika ansale’wilitka That mighty Gitchi Manitou sent angels Kloqoejuitpa’q, Netuklijik nutua’tiji. Se’sus eleke’wit, Se’sus pekisink, ewlite’lmin Ula nqanikuomk etli we’ju’ss mijua’ji’j Tel-klu’sit euli tetpoqa’tasit apli’kmujuey |
L’nu’k netuklijik nutua’tiji ansale’wiliji. But as the hunter braves drew near the angel’s song rang loud and highSe’sus eleke’wit, Se’sus pekisink, eulite’lmin Jesus your King is born, Jesus is born, In-ex-cel-sis-gloria O’ mijua’ji’jk nipuktukewe’k, O’ Niskam wunijink Maqmikek aq Wa’so’q tley ula mijua’ji’j Pekisink kiskuk wjit kilow, pekisitoq wantaqo’ti. Se’sus eleke’wit, Se’sus pekisink, eulite’lmin |
Orbán diktátor és Magyarország “Führerstaat Ungarn”
Szokatlanul kemény bírálatok érték Orbán Viktor magyar miniszterelnök kormányát, miután december 21-én a kétharmados Fidesz többség felszámolta Magyarországon a sajtószabadságot.
A történelmi magyar-lengyel szolidaritás jegyében, magyer nyelvű üzenettel és piros-fehér-zöld trikolorral állt ki a megtámadott magyarországi sajtószabadság mellett a Gazeta című lap. A címlapon lévő karikatúra az Edward Scissor- hands nevű szörnyként abrázolja Orbánt.
Luxembourg külügyminisztere, Jean Asselborn, diktátornak nevezte Orbánt, mondván: “A tervezet egyértelműen sérti az Európai Unió szerződéseinek szellemét és betűjét. Felveti a kérdést, hogy egy ilyen ország méltó-e az EU vezetésére. (A törvény) közvetlenül veszélyezteti a demokráciát. Az állam ellenőrzést fog gyakorolni a vélemény fölött.” Asselborn szerint eddig Lukasenko volt Európa egyedüli diktátora, de hozzátette: “Nem ez lesz a helyzet, amikor a törvény hatályba lép.”
A Die Welt című német lap szerint Magyarország ma a hitleri Németországhoz kezd hasonlítani és jóformán “Führerstaat” lett kelet-Európa egykori legsikeresebb országából. “„Orbán Viktor kormányzó Fidesz pártja nyilvánvalóan eltökélte, hogy az egyszer megszerzett hatalmat, kétharmados többsége birtokában, egyhamar nem adja ki a kezéből. Olyan ez, mintha a tekintélyelvű, antiszemita 30-as években megállt volna a film, és most ismét peregni kezdene”–írta a konzervatív német lap.
A Frankfurter Rundschau is kemény szavakkal birálta a Magyarországon kiépülő diktatúrát. “Tíz nappal az EU soros elnökségének átvétele előtt a magyar kormány az utcára küldi a lakosságot, és arcul csapja európai partnereit”–írta a szocdem lap.
Jürgen Trittin, a németországi Zöldpárt vezetője szerint lenne egy megoldás, mely sarokba szorítaná a fideszes kormányt: el kéne venni Magyarországtól a soros Európai Uniós elnökséget.
Médiacsend
A kétharmados Fidesz többség elfogadta ma délután az új médiatörvényt, mely 25 millió forintos bírsággal súlytja a médiaalkotmányt nem betartó internetes lapokat és blogokat. A törvény szerint “a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság a Magyar Köztársaság elektronikus hírközlési piacát felügyelő és ellenőrző szerve.” Az NMHH kizárólag Fidesz által delegált tagokból áll, a szerv elnökének pedig rendeletalkotási jogot adtak. Szalai Annamária elnökasszony 1991 óta párttag. A Lehet Más a Politika (LMP) nevű ellenzéki párt szerint az új mediatörvénynek köszönhetően, ma már csak “fapados demokrácia” létezik Magyarországon. Magyarországi lapok–köztük a Népszava, az Élet és Irodalom és a Magyar Narancs–üres címlappal tiltakoztak a sajtószabadság felszámolása ellen.
Hungarian archives in danger
In what serves as a very disturbing development for anyone with an interest in Hungary’s Cold War history, the Hungarian government is preparing to enact a new law which may lead to the blatant, politically-motivated sanitization of the country’s communist past. Allegedly out of a concern for privacy rights, citizens who were spied upon or observed by the previous regime’s state security officers may now not only ask to view their files at the Archives of Hungarian State Security in Budapest, but may also remove these preserved archival documents from the reading room, take them home and have them destroyed.
According to Bence Rétvári, a secretary of state in Hungary’s Ministry of Justice, “A constitutional system cannot preserve documents collected through anti-constitutional means, as these are the immoral documents of an immoral regime.” The government decree makes it permissible to remove and destroy irreplaceable archival documents. Were Rétvári’s warped logic and reasoning also used by authorities in other countries, we could no longer produce histories of the world’s most dictatorial and genocidal regimes.
Anyone who has worked with these state security documents knows just how difficult it is to define who did and who did not collaborate with the previous, communist regime. There were many forms of collaboration with the secret police, including people who were actually agents themselves, as well as ‘ordinary’ citizens who served as so-called “community contacts;” who met with state security officers, in order to provide information on their neighbours. Others collaborated with communist authorities out of fear. Access to as much of the surviving record as possible allowed professional historians to produce histories of this period which took into account the various forms and levels of collaboration, whilst also showing just how deep cooperation with the former regime actually ran in society.
It is very difficult to see the destruction of Hungarian archives as anything other than a crude political move on the part of politicians who are concerned about potentially unpleasant and embarrassing documents on their relationship with the former regime that may one day be found by historians. Such documents may even suggest that some of the most fervent anti-communist politicians today were of a rather different opinion only two decades ago.
I have been able to collect and copy a few hundred pages of now potentially endangered documents from the Archives of Hungarian State Security over the course of my own research and I hope that historians will reproduce as much as possible of the preserved material, before it is lost forever. It is a very sad prospect that the Hungarian government–including a prime minister who spoke out strongly against dictatorship 20 years ago–may now make it impossible for historians to study and share their research on the country’s communist past.
szólj hozzá