1956 nemzeti fontosságú esemény Kanada történelmében
A kanadai kormány–és azon belül Parks Canada–ezen a héten elismerte, hogy az 1956-os forradalom és az azt követő menekülthullám nemzeti fontosságú esemény Kanada történelmében. Jim Prentice környezetvédelmi miniszter elmondta, hogy több mint 37,500 magyar menekült érkezése jelentősen hozzájárult a modernkori kanadai bevándorlási politika kialakításához. Judy Young-Drache, a Canada-Hungary Educational Foundation elnöke szerint a menekülthullám kulcsfontosságú szerepet játszott a toleráns, sokszínű kanadai társadalom kiépítésében, mely társadalomra valamennyien büszkék lehetünk. A teljes angol-nyelvű sajtótájékoztatót honlapunkon olvashatja.
Csepregi Gábor lesz a Saint Boniface-i egyetem alelnöke
Csepregi Gábor, az ottawai Domonkos főiskola elnöke és a Canada-Hungary Educational Foundation nevű alapítvány igazgatója Manitobába költözik és szeptembertől a Collège universitaire de Saint-Boniface alelnöke lesz. 2010 július 16-án Catherine és Mauril Bélanger, az Alsóház liberális képviselője, vacsorát rendezett dr. Csepregi és felesége Éva tiszteletére. Csepregi Gábor Magyarországon született és a québeci Laval Egyetemen doktorált filozófiából. A hetvenes és nyolcvanas években olimpiai sportoló volt, 1972-ben, 1976-ban és 1984-ben a kanadai vizipoló csapat kapitánya. Sok sikert kivánunk Gábor új feladatához!
Kanadai Magyar Hírlap
Halad a torontói Magyar Ház eladása
Halad a torontói Magyar Kultúrközpont St. Clair utcai ingatlanjának eladása. Már van érdeklődő az épületre és a kultúrközpont elnöksége is talált olyan újabb ingatlant, mely kielégítené a magyar közösség igényeit. Több mint 80 eladó épületet nézett meg a Ház vezetősége, de csak néhány volt olyan, mely megfelelt volna. Az egyik lehetőség egy 3,5 millió dolláros, a Carlingwood/Airport környékén lévő épület, mely nagy parkolóval rendelkezik és az ingatlant bővíteni is lehet. A Ház elnökség ajánlatot tesz az eladó épületre, miután a legutóbbi gyűlésükön jelenlevő tagok is beleegyeztek ebbe. Az ajánlatot július 31-ig átnyújtják az ingatlan-ügynöknek és amennyiben a vevő ezt el is fogadja, egy szeptemberi közgyűlésen szavazhatnak a tagok az új ház megvételéről.
Érkezett vételi ajánlat a jelenlegi Magyar Házra, de a tagság jelentős része ezt túl alacsonynak találta. Volt aki szerint az eladási ár már eleve túl alacsony volt, bár valószinű az új vevő lebontaná a jelenlegi épületet és így csak a telek maradna meg további fejlesztésre.
A torontói Magyar Ház anyagi helyzete sem a legjobb. A legutóbbi jelentések szerint vesztességel zárták az utóbbi évet, mivel az adományok is csökkentek, a jelenlegi épület rossz állapotban van és fenntartása rendkivül drága. Továbbá a közüzemi számlák is növekedtek. Szabó Katalin, a Magyar Ház elnöke bejelentette, hogy független könyvizsgálót kérnek fel és visszamenőleg is ellenőrzik a kultúrközpont számláit. Szabó Katalin szerint ez a “bizalmatlanság tisztázására” szükséges.
A jelek szerint a tagságon belüli feszültség és bizalmatlanság a legutóbbi gyűlésen is felbukkant, melyről a Ház honlapján mejelenő összefoglaló is beszámol. “Török Erzsébet megengedhetetlen hangnemű kiabálása, az Igazgatóság és a tagság néhány tagjának sértegetése, közönséges, agresszív magatartása mindenki felháborodását kiváltotta. A megtámadott és lekiabált tagok kijelentették, hogy nem jönnek többet gyűlésre, ha Török Erzsébet is jelen lesz”–áll a jelentésben.
Kanadai Magyar Hírlap
Konferencia és megemlékezés az első világháborúban internáltakról
A kanadai szövetségi kormány által létrehozott alapítvány 2010 júniusban konferenciát és megemlékezést szervezett Kingstonban a 8,572 Első Világháborúban internált kelet-európai bevándorló emlékére. A két napos szimpózium szervezője Lubomyr Luciuk professzor volt, a helyszín pedig a kingtsoni Queen’s Egyetem Donald Gordon konferencia központja. 1914 és 1920 között többnyire 8,572 osztrák-magyar bevándorlót vett őrizetbe a kanadai hatóság és legtöbbször elszigetelt északi régiókban lévő táborokba dolgoztatták őket. Összesen 24 internáló tábor létezett Kanadában, de az internáltak közül többszázan nem élték túl a kegyetlen körülményeket.
2008-ban a kanadai szövetségi kormány létrehozott egy tíz millió dolláros alapot, mely ugyan nem adhat kárpótlást a leszármazottaknak, de támogatást nyújt olyan közösségi, vagy tudományos projekteknek, melyek feltárják az internálás történetét, vagy a szépművészetet felhasználva megemlékeznek az ország első világháborús múltjának e szomorú fejezetéről. A kanadai magyar közösségek képviselői, illetve aktivistái is pályázhatnak.
A kingstoni szimpózium célja egy olyan akcióterv létrehozása, mely integrálja az első világháborús internációt a fősodrású középiskolai, gimnáziumi és egyetemi oktatásba. Szintén fontos célkitűzés a kanadai nemzeti múzeumok és kurátorok bevonása, illetve az internálással kapcsolatos kiállítások támogatása. Az ottawai Hadtörténeti Múzeum már megemlíti az első világháborús internálást és az Alap bizik benne, hogy a most tervezés alatt lévő winnipegi Emberjogi Múzeum is követi ezt a példát. Ezen kivül a Parks Canada szövetségi minisztérium egy múzeumközpontot tervez a Banff nemzeti parkba.
A konferencián 45 történész, kurátor, levéltáros, művész, író, kutató és közösségi aktivista vett részt. A vasárnapi ökumenikus megemlékezésen pedig megjelent Peter Milliken, az Alsóház elnöke, illetve az ukrán, horvát és magyar követségek képviselői. A magyar közösségeket Ádám Christopher, a kuratórium tagja képviselte, Pitter Enikő torontói történész-PhD kandidátussal együtt. Az ottawai magyar nagykövetséget Király Tamás első beosztott képviselte.

Balról: Andrew Antoniuk, Király Tamás, Diane Dragasevich, Ádám Christopher, Ivan Grbesic, Vesela Mraz Korac, Peter Milliken, Ihor Ostash, Lubomyr Luciuk, Orest Kruhlak, Olya Grod, Andrew Hladyshevsky (Fotó: Sandra Semchuk)
Kanadai Magyar Hírlap
Az ellenzék kivizsgálná a torontói rendőri túlkapásokat
Egyre többen követelik egy független vizsgálóbizottság létrehozását, mely jelentést készítene a torontói G20 találkozó idején történt esetleges rendőri túlkapásokról. Immár több mint 18 ezren csatlakoztak egy Facebook csoporthoz, mely éppen egy ilyen vizsgálatot követel és az ottawai ellenzéki pártok is támogatják az ötletet. Jack Layton, a baloldali Új Demokrata Párt (NDP) vezetője felhívta az Alsóház közbiztonságért felelő bizottságát, hogy foglalkozzon az üggyel és készítsen egy jelentést a csúcstalálkozó anyagi és operatív oldaláról. A közbiztonsági bizottság liberális és Bloc Québécois tagjai jelezték, hogy támogatják Layton indítványát.
A Kanadai Szabadságjogok Egyesülete már elkészítette jelentését és ebből az derül ki, hogy valóban voltak rendőri túlkapások Torontóban, amikor több mint 900 tüntetőt tartóztattak le. Torontói melegjogokért harcoló aktivisták felszólították Bill Blair-t, Torontó rendőr ezredesét, hogy azonnal mondjon le az egyes tüntetők által tapasztalt rendőri homofóbia miatt. A letartóztatott tüntetők szerint elképesztő állapotok voltak a torontói Eastern Avenue börtönben, ahol alig volt víz és ennivaló. Blair azonban azt állitja, hogy semmi törvénybe ütköző nem történhetett a börtönben, hiszen valamennyi terem kamerával van ellátva.
Kanadai Magyar Hírlap
Szemtanú–tüntetés és megszállás a clevelandi Szent Imre templomnál
2010. június 30-án délután három órakor a templom előtti téren a clevelandi Szent Imre egyházközség megemlékezést tartott templomunk nyitva maradásáért vívott küzdelmünkről, majd egy méltóságteljes szentségimádást tartott bent a templomban, ami szentségáldással és a magyar himnusszal végződött. A szertartás befejezése után a hívek és vendégeik tovább tartózkodtak a templomban, és másfél órán át orgonakíséretes egyházi énekekkel emlékeztek vissza a templom dicső múltjára. Este 6 óra után kezdett ürülni a templom, a jelenlévők nagy része könnyes szemekkel távozott. A templom hivatalos bezárási idejét aznap éjfélre időzítette a püspöki hivatal.
Másnap, csütörtökön reggel 9 óra 25 perckor Deacon Jim Armstrong, az Egyházmegye templombezárási ügynöke felhívott az irodámban, és erélyes hangon közölte velem, hogy ott állnak a templom előtt, hogy az ajtók zárát kicseréljék. Azonban nem tudnak behatolni, mivel a kapuk belülről vannak bezárva, és hogy többen elfoglalták a templomhelységet, és a kapukat eltorlaszolták. Továbbá említette, hogy az ablakon át élelmiszereket, ivóvizet és egyéb ellátási készleteket láttak egy teremben, ami azt jelzi, hogy a benntartózkodók hosszabb lejáratú ott tartózkodásra készültek. Felindult hangon figyelmeztetett, hogy a püspök erről a rendelete ellen kihágó eseményről sürgősen értesíti a Vatikánt ahol jelenleg a bezárás leállítását kérvényező fellebbezésünk folyamatban van. Figyelmeztetett, hogy a püspök fellebbezésünk felfüggesztését kérvényezi, és elképzelhetem, hogy mily módón viszonyul majd a Vatikán ehhez az eseményhez. Ugyanakkor Deacon Armstrong közölte velem, hogy a püspök megegyezése a cserkészekkel és a többi szervezetekkel, amelyeknek a püspök e héten megadta a helységek további használatára, kivéve mise bemutatásra az engedélyt, érvénytelen. Közöltem Deacon Armstronggal, hogy bár hallottam, hogy talán egyesek virrasztást tartanak szerda éjfélig, a hivatalos templombezárás időpontjáig, nekem erről a megnyilvánulásról, a templomba való bezárkódásról semmi tudomásom nem volt. Válaszában kételyét fejezte ki, hogy én, mint az egyházközség fellebbezési ügyvivője, nem nyertem tudomást. Közöltem vele, hogy ne vádoljon engem egy valótlan állításával. Erre Deacon Armstrong kissé megtorpant, majd kérdezte, mit tudnék tenni. Mondtam, hogy egy folyamatban lévő hivatali gyűlésem befejeztével, körülbelül másfél óra múlva ott leszek. Tizenegy óra után megérkeztem a templomhoz.
A templom előtti tér ekkorra már tele volt a televízióállomások és a sajtók riportereivel. Már több egyházközségi hívőnk és a clevelandi magyar cserkészet vezetői megjelentek eddigre, és tárgyalásban voltak Deacon Armstronggal. Röviden beszéltem Deacon Armstronggal a magyar cserkészek vezetőivel karöltve. Felajánlottam, hogy a bent tartózkodó tüntetőkkel beszélek telefonon. A tüntetők vezetőjével lezajlott beszélgetésem tudatta velem, hogy hajlandók elhagyni a helységet, ha a püspök tárgyalásba bocsátkozik szóvivőjükkel. Továbbá a tüntetők hozzáállása az, hogy eddig a püspök nem mutatott semmi hajlandóságot a bezárt templomok híveivel való tárgyalásra, és a Vatikán sem nyilatkozott ez idáig a 12 bezárt templom egyéni fellebbezésének eldöntéséről. Ha a püspök beleegyezik a tárgyalási kérvényre, elhagyják a helységet.
A lezajlott beszélgetésről beszámoltam Deacon Armstrongnak. Közöltem a tüntetők a püspökkel való tárgyalási kérvényt. Mivel Deacon Armstrong szerint a püspök értesíteni készül a vatikáni közegeket, félősnek tűnt előttem a fellebbezésünk megbuktatása. Ezért kifejezetten kértem Deacon Armstrongot, hogy említse meg a lezajlott beszélgetést a püspöknek, és kérje a püspököt, hogy lépjen érintkezésbe a tüntetőkkel, amit a deacon megígért. Az egyházmegye ügynökei ezennel eltávoztak. Közben a templomon kívül megjelent egyházközségi hívek, köztük én is, röviden beszámoltunk a riportereknek, és közöltük velük, hogy nincs tudomásunk arról, hogy kikből és hány személyből áll a tüntetők csoportja, és hogy mi annak ellenére, hogy a tüntetőkkel karöltve tiltakozunk templomunk bezárása és annak kivitelezése ellen, nem értünk egyet ezzel a véleménynyilvánítási eszközzel, azonban mi nem vagyunk feljogosultak annak a meggátolására. Közöltük velük a püspök fenyegetését és megfélemlítését azzal kapcsolatban, hogy a Vatikánnal leállítja a beadott fellebbezésünket, és mi azért gyűltünk ide a templom köré, hogy csökkenthessük a helyzet veszélyességét és esetleges kirobbanását egy nagyobb megnyilvánulásnak.
Délután négy óra táján rendőrök jelentek meg a püspök kérésére, közülük egyet beengedtek a tüntetők a templom helységébe. Később kitudódott, hogy a püspök beleegyezett a tárgyalás lebonyolítására, bár időpontot nem adott meg. A tüntetők erre a hírre elhagyták a templomot előzőleg megadott ígéretükhöz hűen. Deacon Armstrong délután fél öt órakor telefonon értesített, hogy az ügy megoldásra talált.
Az egész eseményfolyamatról 30 percenként tudósítások jelentek meg a televízión, majd az Interneten az egész világot elárasztotta a hír.
Egyházközségünk mindenegyes hívője és Cleveland összmagyarsága egyhangúlag tiltakozik a püspök döntése, cselekedete és elbánási módja ellen, azonban a fennálló tüntetési módszerrel nem mindenki ért egyet. Mára virradó éjszaka rendőri őrizet alatt állott a templom és környéke. A rendőri őrizet a mai nap is folyamatban van. Plébánosunk, Sándor atya reggel egy rendőr után belépette a templomba, hogy kihozhassa a sekrestyében tartott bibliáját. A rendőr kitessékelte, és kivette a kezéből a bibliát. A huszonegynéhány éves rendőr kijelentette, hogy Sándor atya oda nem léphet be, és semmit sem hozhat el. Sándor atya megjegyezte a fiatal rendőr őrszemnek, hogy huszonöt éven át mindennap itt misézett és itt vezette híveit, és nagyon elkeserítő, hogy a püspöki rendelet megtiltja még a saját bibliájának a birtokbavételét, sőt még templomába a belépést is. Még ma reggel felhívtam Deacon Armstrongot ezzel kapcsolatban, aki megígérte, hogy azonnal elvezet a Szent Imre templomhoz, és kinyitja a templom ajtaját Sándor atya előtt. A püspöki iroda viszont közölte Sándor atyával, hogy papi beosztását a püspök megsemmisítette az egyházmegyében. Nem lehet tiltakozás nélkül elkönyvelni az ilyen lélektelen és embertelen eljárást.
Bár nem szentesítem a tüntetés módszerét, a tüntetők vezéreszménye megegyezik mindannyiunkéval. A templom megszállása békésen végződött. A püspök beleegyezett, hogy leül tárgyalni egy szóvivővel, bár időpontot nem határozott meg. A tüntetők pedig betartották szavukat, és a püspök megbeszélési ígéretére elhagyták a templom épületét. Nincs tudomásunk, hogy a püspök értesítette volna a vatikáni közegeket és arra sem, hogy a cserkészettel való megegyezés megsemmisült volna, amit Deacon Armstrong előttem fenyegetésül felhozott. Ugyanakkor reméljük, hogy az eseménynek nincs kihatása fellebbezésünkre.
Peller Miklós
A Szent Imre egyházközség fellebbezési ügyvivője
A tüntetők bezárták magukat a clevelandi Szent Imre templomba
Legalább tíz magyar tüntető bezárta magát a tegnap felszámolt clevelandi Szent Imre templomba és felfujható matracokkal, valamint élelemmel felszerelve akár hetekig ott tartózkodhatnak. Média jelentések szerint a clevelandi egyházmegye még nem vonta be a rendőrséget, de a püspök képviselői a helyszínen vannak. John Juhász, az egyik tüntető elmondta: addig foglalják el a templomot, ameddig a püspök nem hallgatja meg követelményeiket. Santiago Feliciano, a tüntetők ügyvédje szerint már hosszú ideje tervezik a templom elfoglalását és a tüntetők valóban hetekig a templomépületben tartózkodhatnak. A tüntetők fel vannak arra is készülve, ha az egyházmegye kikapcsoltatja az áramot, de Jim Armstrong egyházmegyei képviselő elmondása szerint ezt nem tervezik. Az egyházmegye úgy tervezte, hogy tegnap (június 30-án) délután 4 órakor végleg bezárja a magyar egyházközséget, de a második napja tartó tüntetések és elfoglalás miatt ez nem történt meg.

Második napja folytatódik a tüntetés a clevelandi Szent Imre templom bezárása ellen (Fotó: Cleveland Plain Dealer)
Kanadai Magyar Hírlap
A clevelandi helyzet felmérése–a Szent Imre Egyházközség bezárása
Tisztelt Magyar Testvéreim!
Szeretnék egy-két gondolattal hozzászólni a clevelandi Szent Imre Egyházközség körül zajló eseményekhez. Úgy, amint a szerkesztő urat – Ádám Christopher-t – érzékenyen érinti ez a kérdés, úgy engem is, hiszen én is Kanadában születtem, és most egy kanadai magyar közösség vezetője vagyok. Roppant szomorú vagyok, hogy ez az ügy idáig elfajult. Egyrészt, azért vagyok szomorú, mivel nem tudok egyet érteni a clevelandi püspök úr minden lépésével, amelyek valóban sokak ellenszenvét váltották ki. Másrészt, a magyarok magatartása szomorít el, amely más közösségben is tapasztalható. Ahhoz, hogy megértsék mire gondolok, engedjék meg, hogy bővebben fejtsem ki érveléseimet és gondolataimat.
Amint olvashatjuk a szerkesztő úr által megfogalmazott és közzétett cikkekben, ő sokszor az egyházközség anyagi helyzetére és annak stabilitására hivatkozik. Az lehetséges, hogy az egyházközség jó anyagi helyzetnek örvend, de ezzel nem merül ki az egyházközség fogalma. Az egyházközség nem egy vállalkozás, amely anyagi javaival tudja mérni sikerét és életképességét. Az egyházközség elsősorban hitközösség, amelynek elsődleges célja az Istent dicsérni, az evangéliumot hallani, művelni, továbbadni, majd Isten tanítását elmélyíteni és elsajátítani. Ha ez nem áll fenn, akkor az egyházközség gyakorlatilag halott és megszűnik létezni, anyagi helyzetétől függetlenül.
Sajnos, tudjuk nagyon jól, hogy a clevelandi Szent Imre Egyházközségben évek óta nincs hitoktatás, mivel keresztelő sem volt. Ez azért van, mivel a fiatal magyar keresztény katolikusok nem igen vesznek részt az egyházközség hitéletében. Csupán attól, hogy a cserkészek egyszer-egyszer felvonulnak, és nagyobb ünnepeken megjelennek a szentmisén, nem jelenti azt, hogy aktívan vesznek részt az egyházközség életében. Lehetetlen állapot az, amelyet több egyházközösségnél tapasztalható, ahol egyes érdekcsoportok (pl. néptáncegyüttesek, cserkészcsapatok, stb.) összesen kulturális központnak tekintik az egyházközséget. Az egyházközség által nyújtott lehetőségeket kihasználják, és élnek vele sokszor anélkül, hogy tevékenyen bekapcsolódnának az egyházközség HITéletébe!
Továbbá, ismét csak szeretném hangsúlyozni azt, hogy a clevelandi magyar egyházközségek lehetőséget kaptak arra, hogy egyeztessenek egymás között, és megoldást találjanak az összevonásokra és az egyházközségek megmentésére. Azonban, közismert tény, hogy a szóban forgó egyházközségek tagjai, vezetőikkel együtt, nem beszélgettek egymással. Így, semmiféle jövőkép nem született, és mulasztásuk miatt, Lennon püspök úr kedvezőtlen döntést hozott.
Amint látható, a ballépések sorozatának, a felek önző magatartásuknak, és a magyarok impotenciának köszönhető az, hogy a clevelandi ügy idáig jutott el és, hogy tanúk lehetünk egy magyar egyházközség zárásának. Álláspontomat ismét hangsúlyozni szeretném, hogy ez az eset elsősorban nem nemzeti kérdés, hanem hitbeli. Való igaz lehet az, hogy Msgr. Richard Lennon túlnyomó részben nemzeti egyházközségeket zárt be, de a magyarok esetében ez bennünket nem érdekel. Ami minket érint az, hogy a magyarok nem folytattak hitbeli tevékenységet egyházközségükön belül, de nem is igyekeztek ezen javítani, amikor tudták, hogy a helyzetük súlyos.
A clevelandi eset valóságkép. Ezért felszólítom az észak-amerikai magyarokat, hogy térjenek vissza Szent István hagyatékához, és a magyar gyökerekhez. Magyarságunk, ahogyan azt Szent István ránk hagyományozta, Jézus Krisztusra épül, és keresztény lábakon áll. Isten nélkül, magyarságunk elpusztul, de Istennel tovább élni tud, ahogyan az már bebizonyosodott a több mint ezeréves magyar történelem viszontagságai alatt. Szervezzék át, és építsék újjá egyházközségeiket, hogy fiataljaink a keresztény magyarságot ismerjék meg. Így, reméljük, hogy hosszú éveken át, élő magyar hitközösségek lesznek, amelyek ápolni tudják keresztény magyar hagyományainkat. Isten áldd meg a magyart!
Köszönettel és őszinte tisztelettel,
Androvich Tamás
Plébános (Montreál)



szólj hozzá