A nagyhatalmak fegyverkezésének mai állása

A versaillei szerződéssel a szerződést aláiró hatalmak a világleszerelés keresztülvitelére kötelezték magukat. A versaillei szerződés V. részében áll szószerint, hogy a Németországra vonatkozó lefegyverzési kikötések csak azért történtek, „hogy valamennyi nemzet általános fegyverkezési korlátozásának bevezetése lehetővé legyen.” 1919 junius 16-án a szövetséges és társult hatalmak külön jegyzékben jelentették ki, hogy az általános leszerelés megnyitására rövidesen tervezetet dolgoznak ki. Ezt a szándékukat a locarnoi szerződés záró-jegyzökönyvében mégegyszer ünnepélyesen kinyilatkoztatták. Kötelezi még a fegyverkezés korlátozására a hatalmakat a versaillei szerződés I. részének 8. pontja, bár ez a pont már túl óvatosan van fogalmazva. Wilson 14 pontja közül is a negyedik a fegyverkezés minimálissá tételét kívánja.

Írott malaszt tehát van elegendő.

A versaillei szerződést 1919-ben irták alá. A leszerelést előkészítő népszövetségi bizottság azonban csak 1925-ben kezdte meg a munkáját s 1930 december 9-ig tartott, amig elkészült, korántsem, egyhangúan elfogadott konvenció-tervezete. 1923 február 2-án már robbannak Távol Keleten a japán repülők bombái, amikor Genfben összeült a leszerelési világkonferencia 9 hat hónapig tanácskozott, amig elfogadtatott egy teljesen negativ értelmű konvenció-tervezetet, — de ezt sem egyhanguan. Ezenkivül újabb leszerelési konferenciákat helyezett kilátásba, minden határozottabb terminus nélkül.

A konvenció konkrét rendszabályai a légibombázás és a kémiai háború tilalmát s a tankok tonnageanak elhatárolását követelik. A felszerelés csökkentését illetőleg újabb általános konvenció tartozik intézkedni. A megállapított rendszabályok ellenőrzésiére állandó leszerelési bizottság alakítását írják ellő.

Az előbbi konvenciónak egyetlen konkrét pontja a kémiai háború tilalma. Ezt a tilalmat azonban már 1925-ben elismerte 34 állam. Persze a kémiai háborúra való készülődés ezáltal a legkevésbé sem szünetelt. A genfi leszerelési világkonferencia rezoluciója után sem lesz más a helyzet. Ami a légibombázás tilalmát illeti, a rezoluciónak ez a pontja teljességgel illuzorikusnak tekinthető, mert hiszen egyáltalán nem tiltja a hadiléghajózást, sőt nem intézkedik a bombavető repülőgépekre vonatkozólag sem. Különben a rezolució alapján egyetlen egy szál katonát sem kell a hadseregekből elbocsájtani, egyetlen egy ágyut sem beolvasztani, egyetlen egy hadirepülőgépet sem összetörni, egyetlen erődöt lerombolni a egyetlen egy fillérrel sem csökkenteni a fegyverkezési kiadásokat.

Ennyi volt egy hat hónapig tartó világkonferencia eredménye, amelynek az előkészítése öt évig tartott.

Ha az olyan napokban, amikor egy soha meg nem élt válság örvényei közt sinylik a világ, amikor valamennyi állam költségvetési deficittel zárja budgetjét, amikor 35—40 millió ember nem tudja van-e másnap ennivalója, ba ilyenkor a nagyhatalmak félévi tanácskozás után oda lyukadnak ki, hogy a leszerelést egy jottányival sem viszik előre, akkor ez csak egyetlen egy dolgot jelenthet: hogy valamennyien kezükben a fegyverrel a viliág újravaló felosztását készítik elő.

S tényleg készülnek is.

Igazolják ezt a fegyverkezések adalékai.

A fegyverkezés pontos adataival nehéz; szolgálni. A fegyverkezési kiadások jó része minden állam költségvetésében másnevű tételek mögött huzódnak meg. A fegyverkezés mérvének a megállapítására azonban elegendő a bevallott, nyilt fegyverkezési tételek fölötti seregszemle. Minden leplezés és titkolódzás ellenére a világ hatvankét államának fegyverkezési kiadása az 1925. év 3479 millió dollárjáról 1930-ban 4128 millió dollárra emelkedett. Sőt 1932-ben, a leszerelési világkonferencia évében, máris 5 milliárd dollárt költöttek katonai ki. adásokra. Még hivatalosan is, a háború előtti időkkel szemben, hetven százalékkal emelkedtek a hadikészülődés költségei. Pár államira vonatkozólag beszéljen az alábbi táblázat (millió dollárban) :

Fegyverkezési kiadások

 

 

Az Annua ire Militaire számítása szerint a legismertebb országiak a következő összegeket fordították fegyverkezésre (millió svájci frankban) :

 

 

Az egyes országok állami háztartását a fegyverkezési kiadások hallatlan mód terhelik s mindenütt a szociális és kulturális kiadások csökkennek miatta. A szociális és kulturális célból történő kiadások majd minden államban csak jelentéktelen töredékét képezik a katonai kiadásoknak.

A háborús készülődés örvényébe még az ugynevezett neutrális országok is belekeveredtek. Klasszikus példa erre Sveiz, amely 1900-tól 1930-ig megduplázta fegyverkezési kiadásait úgy, hogy ma már minden bevételének a fele katonai kiadások fedezésére szükségest

A fegyverkezési kiadások alakulásában nagyon jelentős szerepet játszanak a haditengerészeti építkezésekre vonatkozó tételek. Jóllehet a katonai tudomány nagyon jól tudja, hogy a legdrágább és a legerősebb csatahajót is egy bombavető repülőgép jólirányzott támadása harcképtelenné teheti, mégis elképzelhetetlen összegeket pufogtatnak el a tengeri fegyverkezésre. Még a teljesen elnyomorodott Németország is, amelynek nem jut arra, hogy évente 5 millió márkát fordítson az éhező gyermekek iskolai étkeztetésére, 320 millió márkát áldozott négy páncélos cirkáló építésére.

A következő táblázat összehasonlító képet közöl arról, hogy a világ. háború előtti utolsó évtizeddel szemben mit költött a világháború utáni évtizedben (millió aranymárkákban) a tengeri fegyverkezés céljaira a világ:

 

 

Az öt vezető tengeri nagyhatalom tengerészeti kiadása a világháború utáni évtizedben 17 milliárd aranymárkával magasabb, mint a háború kitörése előtti utolsó évtizedben. Ha tekintetbe vesszük, hogy 1924 óta Németország közel másfélmilliárd márkát költött a tengeri fegyverkezés céljaira s még hozzávesszük a kisebb államok hasonló költségeit), úgy a háború utáni idők kerek 40 milliárd márkát pufogtattak el a tengeri felfegyverzésre.

Téves volna azonban azt hinnünk, hogy a tengeri fegyverkezés teljesen homályba állítja a szárazföldit. A Népszövetség hivatalos jelentése alapján az öt vezető nagyhatalom szárazföldi hadseregeinek létszáma a következő:

 

 

Szükséges megjegyezni, hogy a hivatalos számok mögötte maradnak a valóságbelieknek. Egy francia parlamenti bizottság jelentése szerint az 1931/32 költségvetési évben, a francia hadsereg létszáma, 724.300. A francia kormány tehát a Népszövetség előtt 140 ezer embert elhallgatott, miután azok „hivatalnokok és segédszemélyzet.”

A háború előtti időkkel ellentétben a legtöbb állam bevezette az általános védkötelezettséget. Az ujonnan alkalmazott véderőtörvények igen jelentékenyen megnövelték a hadsereg átütő erejét. A helyenként megrövidített szolgálati idő korántsem a leszerelés bevezetését, hanem a katonailag kiképzettek számának a jelentős növekedését jelenti. A szolgálati idő megrövidítése tette lehetővé, hogy az, öt vezető nagyhatalom huszmillió fő kiképzett tartalékhadsereggel rendelkezik, holott 1914-ben csak 8 millió felett rendelkezett.

A jelenlegi hadseregek erejét különösen növeli az a körülmény, hogy keret-hadseregek. A hivatásos tisztek és katonák törzsét szisztematikusan erősítik. A háborúelőtti idők 10—20 százalékos hivatásos katona mennyisége jelenleg 40—50 százalékkal nőtt. A mai német hadsereg például tiszta kerethadsereg.

A nagyhatalmak közvetlen katonai és pénzügyi segítségével állítatták fel, szervezték át és erősítették meg a kisszövetségesek hadseregeit. Franciaország katonai szövetségeinek békelétszáma 939.900, a katonailag kiképzetteké 6 millió 865 ezer.

Az orosz vöröshadsereg létszáma, 562 ezer ember. Oroszországban ezer lakosra jut 3,8, Finnországban 10, Lengyeloszágban 10, Franciaországban 17 katona.

A világháború előtti időkkel szemben újítás a szinte valamennyi államban törvényesen bevezetett ifjúsági katonai alakulatok, amelyek azt eredményezik, hogy a mai rekruták mielőtt a kaszárnyába kerülnek, az elemi katonai ismeretekkel már rendelkeznek.

A lakosság militarizálásában fontos szerepet játszanak a fasiszta katonai szervezetek, amelyeknek a száma szakadatlanul emelkedik. Lengyel-, Finn-, Eszt- és Lettországban például a katonai szervezetek száma az 1923. év 295 ezerjéről 1929-ben 1 millió 470 ezerre emelkedett. A finn védelmi-hadtest, a lett védelmi-liga, a lengyel lövész-szövetség s a német acélsisakosok mind kimondott katonai célokkal rendelkező alakulatok. Európa számos katonás szervezetében milliókra menő tartalékhadsereg él bizonyos foku katonai fegyelemben, és gyakorlatozik. 1930-ban kilenc európai állam és Amerika fasiszta-katonai szervezetei. be összesen 5,582.000 ember volt beiktatva.

A tengeri felszerelés alakulására kétségtelenül módositóan hatott az a körülmény, hogy a washingtoni konferencia konkrét leszerelési határozatokat hozott. Ellenére azonban, ezeknek a határozatoknak a tengeri felszerelés szintén jelentékenyen növekedett. A washingtoni konferencia határozatai ellenére növekedett a tengeralattjárók, a repülőgép-anyahajók száma, fokozódott a cirkálók és a torpedórombolók gyorsasága, fokozódott a tüzérségi felszerelés mérve, a lőtávolság és a találati valószínűség. Az a „rekonstrukció”, amit a washingtoni tengeri leszerelés engedélyez a következő eredményeket hozta létre. (Az, öt tengeri nagyhatalom modern hadihajéi harcászati erejének a növekvése:)

 

 

Az öt vezető nagyhatalom hadiflottája 1932 január 15-én különben a következő erőt tünteti föl:

 

 

Ebből a táblázatból kiderül, hogy a hadiflották, tekintet nélkül a világháborúbeli 5 százalékos veszteségre és tekintet nélkül a londoni és washingtoni megegyezésekre az 1914. évbeli erőviszonyokat ismét elérték. (1914-ben a hajók száma 1453 volt 4,806.710 tonnatartalommal.) A hadiflották fele olyan új egységekből áll, amelyek a háború előtti időben ismeretlenek voltak. Ám amig az, előbbi táblázat csupán a szerződésszerinti hajóegységeket (csatahajók, repülőgép-anyahajók, cirkálók, rombolók és tengeralattjárók) veszi tekintetbe, addig az alábbi táblázat a szerződésileg nem korlátozott egységekről (monitorok, kisebbfajta torpedók, ágyúnaszádok, aknarakók, stb.) ad képet 1932 január 15-én.

 

 

Összefoglalólag és kiegészitőleg: 1932 január 15-én az öt tengeri nagyhatalom hadiflottájának összereje (korlátolt és korlátozásnélküli egységek, segédcirkálók, stb.) 2638 hajó 10,732.006 tonnatartalommal.

Ami az egyes hadiflották személyzeti erejét illeti, így Angliáé 1931—32-ben 94 ezer, Amerikáé 114.992, Japáné 83.697, Franciaországé 63.428, Olaszországé 53.010, összesen 409.027 fő.

A mai hadseregek valóságos ereje elsősorban azonban nem az előbbi számok, hanem a modern haditechnika tekintetbevételekor tűnik ki.

A modern hadseregek mozgékonyságát és tüzelőerejét illetőleg forradalmi változások történtek a világháború óta.

Ami a gyalogság fegyveres fölszerelését illeti, úgy elsősorban az állapitható meg, hogy a gépfegyver szerepe mérhetetlenül megnőtt. A gépfegyver uralkodó fegyvere lett a gyalogságnak s az ún. puskát teljesen a háttérbe szorította. Magyarázata, ennek a gépfegyver tüzelőképességének nővésén kivül a különböző gépfegyvermodellek sulyának csökkenése. Míg a világháborúban legelterjedtebb Maxim-tipusu gépfegyver (Modell 1908) sulya 53 kilogram volt, addig a modern. Fiat-tipusu (Modell 1926) gépfegyver sulya hasonló tüzelési sebesség mellett csak 13 kilogram. Sőt gyártanak már ennél könnyebb típusokat is s a legújabb tervezetek szerint az, 5 kilogramos gépfegyver a lehetőségek körébe tartozik. A cél: minden egyes katona gépfegyverrel való felszerelése. Addig is: — mig a világháborúban, egy amerikai gyalogsági hadosztály percenként 163.000 lövést adhatott le a gyalogsági fegyverekből és gépfegyverekből, addig ma egy ugyanilyen létszámú hadosztály lövéseinek száma 422.300. Ez a megnövekedett harcászati érték a magyarázata annak, amiért a modern katonai theoretikusok a tiszta gépfegyveres hadseregek szervezésének az eszméjét propagálják.

Hasonló mértékű előhaladást tettek az automatikus lőfegyverek terén. Az amerikai Thomas-féle automatikus lőfegyver jólehet a sulya csak 5 kg., mégis háromszor olyan, gyorsan, tüzel mint egy közönséges gépfegyver. A német Vollmar-féle revolver-gépfegyverből (3.5 kg.) 350 lövés adható le percenkint.

Ugyanilyen mérvű fejlődés állapitható meg a tüzérség terén. Egy amerikai tüzérhadosztály valamennyi lövegéből 1914-ben 8.1 tonna lövedéket tudott leadni, ma viszont 17.6 tonnát. A lövedékek gyártása és elhasználása, a világháború folyamán hallatlan méreteket öltött. Ezeket a méreteket azóta sokszorosan túlszárnyalták. A tüzérségi technikát radikálisain modernizálták és racionalizálták. Ezek közé tartozik: a lövegek kiszolgálásának elektrifikálása, a fény és rádió berendezések révén irányított tüzelés, a tüzelési sebesség és találati biztosság növelése, stb. A francia messzehordó ágyúk: már 150 km-re lőnek, — pontosan).

Döntő jelentőségű változást jelent úgy a jövő háborúját, mint annak előkészítését illetőleg a motor fejlődése. Az autó, a tank, a repülőgép, a hadihajó motora a legfontosabb hajtó ereje a modern hadseregnek.

Amerikai szakértők szerint a világ valamennyi automobiljának 2/3 része katonai, célokra használható. Az autó nem, luxus, hanem abszolut nélkülözhetetlen alkatrész minden modern hadseregben.

Valamely gyalogsági hadosztály átlagos napi menetteljesítménye 25 km. Autókon 100—200 km. Egynapi menetteljesítmény után az átlag katona harckészsége 5 vagy 10 százalékos, ugyanennyi autó ut után 80.

A motor azonban, nemcsak szállításra alkalmas. A tankok és a repülőgépek révén, a motor harci eszköz is.

A világ valamennyi hadseregében a páncélkocsikon és motoros tüzérségen kivül igen jelentékeny tért foglalnak el a tankok. A fejlődés célja ezen a téren, az ú. n. 70—100 tonna sulyu áttörő tankok építése, melyek mint valami mozgó erődök kézigránátokkal, gépfegyverekkel, gázbombákkal, kisegítő személyzettel, sőt kisebb kaliberü ágyúkkal vannak felszerelve.

Angliában a nagy tankok mellett nagyon elterjedt az egy-két személyre szóló kisebb tank, mely a páncélos motorbicikli típusához áll közel. Ezeket a kisebb típusu tankokat felderítő szolgálatra használják s a lovas-járőrök pótlására szolgál. Az 1927-es angliai hadgyakorlaton szerepelt először egy 2000 emberből és 500 különböző fajta tankból álló motoros brigád. A tankokat a repülőgépek irányítása mellett rádió vezette.

A tankokat az automobil és traktorgyárak gyártják. Az utóbbiaknak a tankgyártásra való átvitele egyszerű technikai feladat, amely bármikor bevezethető. A tankok márkája különben ugyanaz, mint az automobiloké. (Fiat, Renault, Ford.)

A jövő hadicselekményeinek központja kétségkívül a légi támadás, ezért a fegyverkezés központjában is a légi háborúra való felkészülés áll.

A Népszövetség adatai szerint (Armaments Yearbook 1932) 1931-ben a hatalmak 25.000 harci repülőgéppel rendelkeztek. A tartalékjaik azonban még nagyobbak.

A harci repülőgépek technikai tökéletesedését a következő táblázat illusztrálja:

 

 

A légi háborúra való készülés mellett a legnagyobb szerepet játsza az imperialista, fegyverkezésen belül a gázháborúra való készülődés. Hanslian írja a Mérges gáz-háborúról szóló könyvében: „a világháború óta egy téren sem kutattak és dolgoztak annyit, mint kémiai téren.” Ezekről a kutatásokról és munkálatokról természetesen, a közvélemény a legkevésbé sincs tájékoztatva. S mert a mérges anyagok háborus vagy békecélokra szolgáló termelése közt a vegyiipar terén a határok teljesen elmosódnak, ezért a, kémiai háborúra való készülődés ellenőrzése teljesen lehetetlen. Az a tény, hogy a vegyiipar háború esetén százszázaléknyira képes a gázháború céljait szolgálni, teljes képteleneséggé avat a magángazdálkodás rendszerében minden gázháború elleni tilalmat.

Jelenleg 1000 olyan mérges gázfajtát ismerünk, amelyek a, jövő háborújában szerepelhetnek. Ezek közt közel 100 olyan, mely valamennyi eddig ismert gázálarcon áthat s a legcsekélyebb dózisa halálos.

*

Ezekben a szürke adalékokban, foglalható össze a nagyhatalmak háborúra készülő apparátusainak mai képe.